Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Egy könyv, aminek nem lett volna szabad megjelennie

2018.11.24. 10:11 Szegedi.Péter

 

A napokban jelent meg egy impozáns kötet a Helikon kiadó gondozásában, Az Aranycsapat története címmel. A Magyarországon élő David Bailey írta, a hátoldalon található ajánlóban pedig azt olvashatjuk, hogy a kötet „a legjobb angol történetírói hagyományok szellemében egyszerre precíz és olvasmányos, és a kényes kérdések vagy furcsa ellentmondások feltárásától sem riad vissza.” Hát...

A magasztos ajánlót olvasva nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni a könyvet. Viszonylag jól ismerem az 1945 előtti futballt, ebből született doktori disszertációm, könyveket, publikációkat, cikkeket írtam. Bailey könyvének első hatvan oldala az Aranycsapat előzményeit mutatja be, azt az időszakot, ami nekem otthonos terep. A szerző könnyedén vezeti tollát, szórakoztatóan, izgalmasan ír…

az-aranycsapat.jpg

A könyv impozáns borítója (forrás: Helikon kiadó)

…ám sajnos olyan sok hibával, ami páratlan a magyar sporttörténetírásban. Persze tudjuk, a történeti munkákban előfordulnak hibák, de hiba is többféle van. Nincs szerző, aki ismerné a tárgyában keletkezett összes forrást, így lehetnek egyébként fontos adatok, amikről egyszerűen nem tud. Vagy van, amit eleve rosszul tud, akár azért, mert a szűkösen rendelkezésre álló forrásokban is rosszul szerepelt. És – emberek vagyunk – sajnos előfordul, hogy figyelmetlenségből hibázunk. Bailey könyvében azonban szinte hemzsegnek a hibák, köztük olyanok is, hogy az avatott olvasóban bujkál a kisördög: bizonyos dolgokról nehéz elhinni, hogy bárhol is olvasta volna, de akkor, hogy került be a könyvbe? Csak egy extrém példa: mégis hol olvashatta a szerző, hogy a háború végefelé a Fradi stadionja havonta egyszer megtelt, amikor a náci párt ott gyűlést tartott?

Egyelőre nem merem tovább olvasni a könyvet. Miért? Az 1945-öt követő időszakot nem ismerem jól, és ha ráakadok egy-egy érdekességre, vajon hihetek-e a szerzőnek, hogy amit ír, az igaz? Mert jelenleg minden mondatát kétkedve fogadom. Ezért nagy baj, hogy ez a könyv egyáltalán megjelent, hiszen olvasók százai, talán ezrei lesznek, akik azt hiszik, hogy történeti munkát olvasnak, és nem fikciós irodalmat. Szerencsére például Csillag Péter korrekten, ugyanakkor rendkívül diplomatikusan tudósította a Nemzeti Sport olvasóit a könyvbemutatóról.

Az olvasó tájékozódását segítendő, készítettem egy hibajegyzéket az első négy fejezetről. Azonban ez nem egy teljes lista, csak a jéghegy csúcsa, ugyanis több esetben csupán "gyanúsnak" találtam bizonyos megállapításokat. Hozzáteszem, a számtalan hiba mellett sokszor problematikus az adatok interpretálása is, a szerző láthatóan nem ismeri azt a világot - sem annak futballtörténeti, sem politikatörténeti, sem társadalomtörténeti vonatkozásait - amiről ír, rabul ejtik prekoncepciói, így folyamatosan ferdít. A lebilincselő, lendületes stílus és az adatok magabiztos interpretálása ugyanakkor azt sejteti, hogy sajnos vélhetően egyáltalán nincs tisztában e fogyatékosságával.

És akkor jöjjön a hibajegyzék.

6. oldal

– 1953: „Anglia kilencven éve veretlen volt Londonban” * Ez egy nálunk közismert legenda, egy angol szerzőtől azért elvárható lenni, hogy tudja, Angliának csupán a kontinensről érkezett csapatok ellen volt ilyen jó a mutatója, a skótoktól többször is vereséget szenvedtek, még a Wembleyben is (1928-ban, 1938-ban, 1949-ben, 1951-ben).

10. oldal

– 1888-ban Kosztovits László egy bőrlabdával tért haza Londonból. * Helyesen: 1879-ben

– 1895-ben Löwenrosen Charly szervezett meccset. * Helyesen: 1896-ban.

11. oldal

– A Löwenrosen által szervezett meccsen egy kórház karbantartói játszottak a vasutasok énekkarával * Helyesen: a vasutasok egymás közt játszottak, szó sem volt semmilyen kórházi karbantartókról.

– Másnap egy parlamenti képviselő azt indítványozta, hogy tiltsanak be minden további kísérletet a futballmeccsek rendezésére. * Nem másnap, hanem 1900-ban, nem parlamenti, hanem fővárosi képviselő (Del Medico Ágoston), nem minden kísérletet, hanem a fővárosi iskolákban. Mindennek természetesen semmi köze sem volt az 1896-os meccshez.

– Az 1897-es BTC-Cricketters találkozón a BTC-ben két angol játszott, az egyik Harry Perry. * Valójában a MAC trénere, Harry Perry sosem játszott a BTC-ben.

12. oldal

– A nézők szemében a játék célja egyértelmű volt, a legnagyobb éljenzést a tömegverekedések váltották ki. * Bizony, már a századelőn sem volt ritka a kemény játék, de egyetlen tömegverekedésről sem tudok, nem véletlen, hogy e blogon írt sorozatomban sem találkozhatott ilyen esettel az olvasó. 

12-13. oldal

– 18 magyarországi klub megalakította az MLSZ-t, 13 fővárosi vagy környéki csapat vett részt a bajnokságban, öt vidékit kirekesztettek, mert a fővárosiak nem voltak hajlandók állni az utazási költségeket. * Valójában 13 fővárosi klub és a Versenypálya Szövetség alapította az MLSZ-t, és nem rekesztettek ki vidékieket a bajnokságból. Bár volt néhány csapat, de kb. 1905-ig vidéken lényegében ismeretlen volt a labdarúgás.

14. oldal

– Az MLSZ megtiltotta az iskoláskorú gyerekeknek, hogy felnőttekkel futballozzanak. * Ez egyszerűen nem igaz.

– Az 1908-as magyar-angol találkozót 25 ezer ember látta. * Ez képtelenség, ekkora befogadóképességű pálya ekkor még nem volt Budapesten, mintegy 7000 néző előtt játszották a meccset.

16. oldal

– A BTC 1905-ben kiszállt a bajnokságból, hogy a jövedelmezőbb nemzetközi mérkőzésekre koncentráljon. * Hatalmas tévedés, épp a terjedő álamatőrség, vagyis a pénz megjelenése ellen tiltakoztak a kilépésükkel, de egy év múlva újra neveztek.

17. oldal

– Az MTK azért nem foglalkozott sokáig a futballal, mert nem akartak résztvenni olyan sportban, ahol a „keresztény” klubok dominálnak. * Ez kitalált és képtelen indok, egyszerűen a vezetőség nem akart nyitni más sportágak felé.

18. oldal

– 1911-ben a Ferencváros kormányzati kölcsön segítségével épített stadiont. * A stadionépítés költségét a Ferencváros Versenypálya Rt finanszírozta részvények kibocsátásával, nem kapott kölcsön a kormányzattól.

19. oldal

– Az első világháború előtt a magyar válogatott kétszer verte meg az olaszokat Rómában. * Valójában egyszer Budapesten, majd Milánóban. Az olasz válogatott az 1928-as római stadionavatóig, ahol 4:3-ra győzték le a magyar válogatottat, egyszer sem játszott a fővárosban.

21. oldal

– Az MTK vezetői lehetővé tették Robertson edzőnek, hogy azonnal szerződtessen két angol játékost, Robert Owent és Joseph Lane-t. * Nem azonnal: az igazság az, hogy Lane 1911-ben lett az MTK játékosa, 1912 májusában visszatért Angliába, Owen 1913 februárban csatlakozott a csapathoz.

– Robertson első és egyetlen idényében bajnoki címet szerzett az MTK-val. * Ezzel szemben Robertson két idényt töltött az MTK-nál, de egyetlen bajnoki címet sem szerzett.

22. oldal

– "Amikor a gyász sújtotta Ferenc József császár 1916-ban meghalt, a Habsburg-trónon megmaradt fia, IV. Károly követte. * IV. Károly nem volt Ferenc József fia.

32. oldal

– A következő két évtizedeben Magyarországot egy szélsőjobboldali, nacionalista kormány vezette, élén Horthy Miklóssal * Horthy nem vezetett semmilyen kormányt.

33. oldal

– A háború után Magyarországot területének kétharmadától megfosztották, vitatott területeket ítéltek Ausztriának, Csehszlovákiának, Oroszországnak, Romániának és Szerbiának. * Helyesen Ausztriának, Csehszlovákiának, a Szerb-Horvát-Szlovén királyságnak, Romániának, Lengyelországnak és Olaszországnak.

33. oldal

– 1920 nyarán, a háború "győztesei, az oroszok, a britek és a franciák képviselői" Trianonban találkoztak... * Oroszok. Trianonban.

34. oldal

– Az idegen eredetű vezetékneveket hazafiatlannak bélyegezték, és tulajdonosaik nap mint nap kénytelenek voltak megtapasztalni, hogy egyre nehezebb álláshoz, lakáshoz, orvosi ellátáshoz jutni. * Azért szerencsére miniszterek még lehettek (Klebelsberg, Walko, Scitovszky, Mayer, Ernszt, stb.)

– Az 1930-as években az MTA készített egy listát a sportnyelv magyarosítandó kifejezéseiről, „és ragaszkodott hozzá, hogy a nemzeti sajtó hét éven belül olvassza be őket a magyar nyelvbe”. * Teljes félreértés. A Nemzeti Sport indított 1931-től magyarosító akciót, melyet minden év végén meghirdettek, hét évvel később, 1938-tól az MTA Nyelvművelő Bizottságának elnöke hagyta jóvá a pályázatokat. De semmilyen elvárás nem volt a sajtó irányában.

35. oldal

– Az MTK-t, mint a magyar zsidók klubját, utálta saját kormánya. * És ez miben nyilvánult meg? Mert a második világháború előtt nincs nyoma ennek az utálatnak. Egyértelműen a szerző prekoncepciója tükröződik vissza a kijelentésben.

– (1920) Az elkövetkező évtized során több százezer – zsidó és keresztény – magyar hagyta el az országot és menekült el a Horthy-rezsim elől, főként az Egyesült Államokba. * Újabb prekoncepció, és dobálózás a számokkal. Valójában az 1920-as években mintegy 30 ezer magyar vándorolt ki az USA-ba.

36. oldal

– Viola József felvette az olasz állampolgárságot és Giuseppe Viola néven kétszer is szerepelt az olasz válogatottban. * Viola valóban felvette az olasz állampolgárságot, de sosem szerepelt az olasz válogatottban. Súlyos, és megmagyarázhatatlan hiba.

37. oldal

– A Juventus 1923-ban leigazolta Hirzer Ferencet és edzőnek Károly Jenőt. * Károly stimmel, 1923-ban Hirzert még a Makkabi Brünn igazolta le, 1924-ben a ma már Hamburghoz tartozó Altona játékosa lett, s csak 1925-ben szerződött a Juventushoz.

– 1926: az olaszok bevezették, hogy egyetlen olasz klub sem alkalmazhat kettőnél több külföldi játékost. * Ez a Carta di Viareggio, valójában addig két külföldit lehetett alkalmazni, 1926-tól csak egy játszhatott, 1927-től már egy sem.

– Magyarországon 1926-ban bevezették a profizmust, a klubok „rabszolgatartókat megszégyenítő módon bántak a hozzájuk szerződött játékosokkal: fizikai állapotuktól függetlenül játékra kényszerítették őket, amikor pedig a játékosok épp nem fociztak, kénytelenek voltak a stadiont takarítani és karbantartani”. * A szerző jobban tenné, ha sci-fit írna, élénk fantáziára vall ilyen blődségeket kitalálni. Szinte kizárt, hogy az általa megadott bőséges irodalomjegyzékben bárhol is ezt olvasta volna.

38. oldal

– Kürschner egyike volt a több százezer magyar zsidónak, akik inkább az emigrációt választották a Horthy-rezsim helyett. * Több százezer zsidó emigráns. Aha. Ráadásul az 1919-ben induló futballexpanziónak alapvetően egzisztenicális okai voltak, Kürschner is egyszerűen jobban akart élni.

– Kürschner lett a svájci válogatott szövetségi kapitánya, és Hogant vette maga mellé segítőnek. * Valójában a válogatott szövetségi kapitánya a Servette-t irányító Teddy Duckworth volt, munkáját ketten segítették, az MTK korábbi edzői, Jimmy Hogan (Young Boys) és Kürschner Dóri (Nordstern Basel).

– 1924: az egyre befolyásosabb miniszter, Gömbös Gyula * Gömbös csak 1929-ben lett miniszter.

41. oldal

– Az 1930-as években az olaszok minden erejükkel azon voltak, hogy az olyan veszélyes játékosokat, mint Orth vagy Sindelar, minden erejükkel megállítsák * Orth ekkoriban már rég visszavonult, a szerző valószínűleg Sárosi Györgyre gondolt, ami nagyjából olyan hiba, mintha összekeverte volna Gascoignet és Rooneyt.

42. oldal

– 1930-as évek: a magyar válogatott tagjait egy részrehajló, megosztott és haragtartó bizottság választotta ki * Ez tévedés, pontosabban kapitális baromság.

– Hugo Meisl 31 évig irányította az osztrák válogatottat, Magyarországon ezalatt 21 szövetségi kapitány váltotta egymást. * Meisl 31 évig volt az osztrák szövetség főtitkára, de szövetségi kapitány „csak” 25 évig, 1912-től haláláig (közben öt év szünettel), és ezalatt messze nem volt 21 magyar szövetségi kapitány.

43. oldal

– Tóth Potya 1927-ben megalapította az Edzői Testületet, de „zsidó származása miatt, és mert testülete túlságosan emlékeztetett a munkásszervezetekre, az edzőket kirúgással és feketelistázással fenyegetve tiltották el a belépéstől. * ad1. Tóth Potya nem volt zsidó származású. ad2. A szervezet neve, ha már tulajdonnévként szerepel: Magyar Futballtrének Collégiuma. ad3. Nem 1927-ben, hanem 1925 végén alakult. ad4. Tóth Potya egy időben főtitkár volt, nem alapító. ad5. Az edzőket senki sem tiltotta el a belépéstől, sőt, a szervezet együttműködött az MLSZ-szel. A többi stimmel (vagyis semmi).

– Tóth Potya az AC Milan trénere lett. * Valójában az Interé, sosem edzette a Milant. Kínos hiba.

– (1932) Az Olaszországból hazatérő Tóth Potya engedélyt kért az Edzői Testület újbóli megalapítására, a szövetség beleegyezett, sőt, anyagi segítséget nyújtott. * A Magyar Futballtrének Collégiuma 1931 februárjában vette fel a Magyar Futballtrénerek Testülete nevet. Nem kellett újraalapítani, mert folyamatosan működött. Mellesleg a névváltoztatás idején Tóth Potya Olaszországban dolgozott.

44. oldal

– 1932: a Testület megalapításával egyidőben Klebelsberg miniszter gondoskodott róla, hogy a még a legkisebb falvakban is legyen futballpálya * Nem volt ilyen törekvés a magyar kormány részéről. Arról nem beszélve, hogy a gazdasági válság kellős közepén a kormánynak jobb dolga is volt annál, hogy pályaépítésekkel foglalkozzon.

– A pályákat a helyi focicsapatok vették birtokba, kiszorítva a labdaéhes fiatalokat, akik így elhagyatott területeken, grundokon fociztak. * Zavaros  és téves magyarázat a grundok létrejöttére. Tipikus eset, amikor látszik, hogy a szerzőnek csak felületes tudása van arról, amiről ír, gondolatait prekoncepciói és téves adatai irányítják.

– A grundokról igazoltak játékosokat az egyesületek, a játékosok szinte kivirultak, amikor füves pályára léphettek. * Valóban a grund volt az utánpótlás terepe, de a füves pálya Magyarországon a 40-es évekig ritkaságnak számított (a lényeg persze, hogy ez a "kivirulás" már megint egy hülyeség, amit a szerző szárnyaló fantáziája szült...)

47. oldal

– Az 1938-as világbajnokságot megelőzően az indulók közül csak az olaszoknak és Svájcnak volt a magyaroknál erősebb csapata. * Svájcnak? Ez most komoly?

48. oldal

– Dietz megmagyarázhatatlan módon kihagyta a döntős csapatból Toldit és Kohutot. * Pontosabban Toldit és Korányit.

– a felháborodott Korányi maga kérte, hogy hagyják ki a csapatból * Ezek a fránya nevek… Itt pedig Turayról van szó, nem Korányiról.

49. oldal

– Az 1938-as világbajnokságról hazatérő válogatottnak azt tanácsolta a rendőrség, hogy szálljanak le a vonatról Budapest külvárosában, mert a Keletiben feldühödött tömeg várja őket, többek között Dietz lámpavasra felakasztott bábujával * A rendőrség nem adott ilyen tanácsot, bár volt tüntetés, de a tömeg eleinte nem volt dühös, s noha a kapitányra haragudtak, a lámpavasra felkötött Dietz bábu az író fantáziájának szüleménye, mint oly sok minden a könyvben.

– Heteknek kellett eltelnie, mire Dietz benyújtotta lemondását, miután egész Budapestet teleplakátolták azzal, hogy áruló * Valójában Dietz nem mondott le, a plakátolás pedig kitalálció.

50. oldal

– Az MLSZ élére kinevezett elnök, Gidófalvy Pál haladéktalanul érvényt szerzett egy új törvénynek, amely 12 százalékban maximálta a zsidók arányát a vállalkozásokban. Az MTK nem nyújtotta be a megfelelő dokumentumokat, mire Gidófalvy kizárta a csapatot a bajnokságból. * Gidófalvy kezdetben hatósági biztos volt, 1941 tavaszától lett csak elnök. A továbbiakban több dolgot kever a szerző. Kezdetben a kluboknak semmilyen igazolást nem kellett benyújtaniuk, az MTK proficsapata, a Hungária magát oszlatta fel 1940-ben. 1941 végén kellett benyújtani igazolást a kluboknak, hogy egyetlen zsidó tagjuk sincs (szó sem volt semmilyen százalékról). Az MTK ezt nem tette meg, és nem 1939-ben (hanem 1942-ben) nem az MLSZ elnöke (hanem az Országos Sportközpont) nem kizárta a bajnokságból (hanem feloszlatta) nem a csapatot (hanem az egész egyesületet).

– 1941 tavaszán a magyarok 7-0-ra kikaptak a németektől, Gidófalvy ezért menesztette Fábián Józsefet és magát nevezte ki utódul. Két meccsen volt kapitány, Svájc (2-1), és Németország (3-5) ellen. * Fábián után Ginzery Dénes irányította a válogatottat Svájc ellen, a németek ellen ismét Fábián ült a padon. Gidófalvy sosem volt szövetségi kapitány. Döbbenetes, megmagyarázhatatlan hiba.

51. oldal

– Gidófalvynak azért kellett távoznia, mert hagyta, hogy az MTK amatőrként folytassa szereplését. * Az MTK-t 1942 tavaszán feloszlatták, Gidófalvy novemberig volt MLSZ elnök. Gidófalvynak valóban az engedékenysége lett a veszte, de azért kellett távoznia, mert lényegében elintézte, hogy a Vasast ne zárják ki a bajnokságból.

– Gidófalvyt László András, egy másik fasiszta váltotta, aki azonnal eltiltotta az MTK-t a futball minden formájától * Gidófalvyt a Gamma-vezér Juhász István váltotta az MLSZ elnöki székében. László András nem Gidóvalvy utódja, hanem pont a munkatársa, alelnöke volt, Gidófalvyval együtt mondott le 1942 novemberében. Az MTK ekkor már fél éve nem létezett...

– Eközben a Ferencváros még jobban megerősödött… * …de annyira, hogy 1941 után csak 1949-ben nyertek újra bajnoki címet.

– A Fradi stadionja legalább havonta egyszer zsúfolásig megtelt a magyar náci párt gyűlései alkalmával. * A Fradi stadionjában sosem tartott gyűlést semmilyen náci/nyilas párt.

Utószó: a könyv végén az irodalomjegyzékben szerepel 2016-ben megjelent könyvem, Az első aranykor. Ha a szerző nem csak hivatkozik rá, hanem gondosan el is olvassa, e felsorolt hibák nagy részét nem követi el.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr2914390104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pikszi · http://afeketezongora.blogspot.com/ 2018.11.24. 12:00:45

Fú, nagyon kicsipkézted a szerző szárnyaló fantáziáját, pedig az inkriminált prekoncepciózus megjegyzések bármilyen munkából átszármazhattak a szövegbe, ami a rendszerváltás előtt született, pláne az Aranycsapat-korabeli sajtóból. A Horthy-kor értékelése még ma is rendkívül átpolitizált, ezt tudjuk, és ember legyen a talpán az a jámbor külhoni szerző, aki ki tud igazodni a mindenkori minősítések és pártszimpátiák szküllái között :) Kérdés 1) írhat-e külföldi szerző magyar vonatkozású történeti munkát? 2) tényleg akkora biznisz-e focikönyvet kiadni, hogy patinás kiadó megengedhet magának ilyen mérvű slendriánságot? 3) van-e az Aranycsapatról korszerű történeti munka? Nagyon sajnálatos, hogy pont egy érdeklődő kívülállónak kell (?) nekiesni, amikor pedig folyton a saját elfeledettségünk és meg nem hallgatottságunk miatt rívunk. (Nem a pontatlanságokat akarom mentegetni, csak szerintem vannak a vonatkozó megjelenéssel kapcsolatban általánosabb problémák is - vélem mint ugyancsak kívülálló :))

Szegedi.Péter · www.szegedi.in 2018.11.24. 12:58:21

@Pikszi: Szerinted ha egy magyar ír könyvet Hitlerről vagy Sztálinról, méltatva érdemeit, mert azt olvasta régebbi könyvekben, hogy milyen nagyszerű vezetők voltak, nem esnek neki? Amúgy a prekoncepció alatt azt értem, hogy van itt egy kedves, kicsit mucsai ország messze keleten, lakói imádják az erőszakot és utálják a zsidókat. Kb. ez a kiindulópont. Ami pedig a kérdéseid illeti. 1. írhat külföldi szerző magyar vonatkozású munkát, ahogy magyar is külföldit. Nem sorolom a példákat, te is tudsz jó párat mondani kapásból. :) 2. Nem tudom mekkora biznisz a sportkönyv-kiadás, azért valószínűleg nem olyan hatalmas. Azt sem tudom, hogy a kiadó mi alapján adta ki ezt a könyvet. Komoly lektor nem volt, az biztos. 3. Magáról az Aranycsapatról nincs, de a korszak focijáról több komoly munka is megjelent, erre már a könyvbemutatóról beszámoló Csillag Péter is felhívta a figyelmet a Nemzeti Sportban (link a cikben). Egyébként sajnálom, hogy nekiestem a szerzőnek, semmi személyes nincs mögötte, a munkája tiszteletet érdemel. Csak ennek így semmi értelme.

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2018.11.24. 13:27:20

@Pikszi: Az első kérdésre válaszképpen felajánlanám Jonathan Wilson Behind the Curtain című munkáját, ami bár nem pont ugyanez a kategória, de elég jó bevezető körképet ad K-Európa futballjáról.

És bár biztos vannak hibái neki is, még egyszer sem hallottam róla olyan kritikát, hogy mit keres itt ez az angol, és miért ír a mi focinkról.

Pikszi · http://afeketezongora.blogspot.com/ 2018.11.24. 13:28:22

@Szegedi.Péter: Én megértem az indulatodat, csak kibicként megengedhetem magamnak azt a luxust is, hogy megkérdezzem, mi a dolog tanulsága. Azon kívül, hogy épp ingyen elvégzed a szerkesztői melót a Helikonnak :)

retrodj · http://retrodj.blog.hu/ 2018.11.24. 14:02:00

Eszemben sincs okoskodni, mert ennyire nem ismerem hazánk labdarúgását. Nagyjából a harmincas évektől vagyok képben, de aki ennyire színezi a történeteket és még a Google-t sem tudja használni, az tökéletesen bebizonyítja miért alkalmatlan a feladatra. Nem akarom bántani, de azért érdekes, hogy a magyarok legfényesebb ikonikus csapatáról és hazánk sporttörténelméről pont egy külföldi tudna penge és pontos lenni...
Köszönöm a beszámolót, van egy könyv, amit kerülni fogok!

Szegedi.Péter · www.szegedi.in 2018.11.24. 14:28:17

@retrodj: Igen, ezért írtam is, hogy vannak egész hihetetlen hibák. Tóth Potyát Milan-edzőnek tartani Inter helyett egyszerű, bár roppant kínos figyelmetlenség, de Gidófalvy mint szövetségi kapitány, Viola József, mint kétszeres olasz válogatott, a Trianonban magyar területeket szerzett Oroszország... Ezekre nincs mentség.

G.Lorant 2018.11.24. 14:47:38

Jó, hogy megírtad ezt a felvilágosító cikket Péter. Apámnak ezt a könyvet akartam venni karácsonyra, de ez esetben biztos nem fogom.

emgergo 2018.11.24. 20:57:56

Köszönet a jegyzékért, sajnos kihúztam így a könyvet a vásárlólistámról :( Szerintem ez azt mutatja, hogy ezekre a könyvekre "rá kell állítani" egy, a témában otthonos magyar (sport)történészt, mert különben csúnya dolgok maradhatnak bent. Ha jól emlékszem, az Erbstein-könyv kapcsán Mártha Bence is említett olyat, hogy voltak nagy aknák az eredeti szövegben. Kár érte :(

Szegedi.Péter · www.szegedi.in 2018.11.24. 21:40:02

@emgergo: Egyrészt igen, hiányzik a lektor, másrészt olyan tévedések vannak benne, amit egy érettségivel illene kiszúrni. Ahogy írtam, Oroszország nem kapott területeket Trianonban. De a 45 utáni részben is van ilyen, Ortutay Gyula a Szocialista Párt politikusa... Jó, az nem sok mindenkinek tűnik fel, hogy kisgazda volt, de álljon már meg a menet MSZDP helyett Szocialista Pártot írni... Lehet rosszul gondolom, de ez egy érettségin is kínos lenne, nemhogy egy patinás kiadó könyvében.

SzA89 2018.11.25. 14:30:22

Teljesen igaza van Péternek!
Ez nagyjából történelemhamisítás.
Egészen elképesztő, hogy ez megjelenik, emberek olvassák és forrásként tekintenek rá.
Nyilván triplán frusztráló lehet, ha az ember benne van ebben az egészben, ergo pontosan ismer minden részletet és nagyon régóta mélyre menően tanulmányozza a XX. századi hazai focit.
A szégyen pedig valóban a kiadóé. Ha egy történészt ráeresztettek volna, már fele annyi hiba lenne.

cybergreg · http://www.cybergreg.hu 2018.11.27. 11:52:54

A borítóra ARANY CSAPAT van írva, külön szóban. Tehát ez egy regény egy csapatról, amihez az inspirációt akár a magyar Aranycsapat és történelmi események is adhatták, de ahogy mondani szokták, a hasonlóság csak a véletlen műve.