1955. október 31-én született Kőhalmi Gábor, a Csepel és a magyar labdarúgó-válogatott egykori középhátvédje.
Szülőhelyén, Szombathelyen kezdett sportolni atlétaként. Tizenhat évesen hívta át a labdarúgókhoz Török Péter, a Haladás legendás sportvezetője. Rögtön a tartalékcsapatba került, az ifik között csak egy mérkőzésen szerepelt.
A megyei ifjúsági válogatottak országos kupáját nyert Vas megye csapatában az álló sorban balról az ötödik...
...a tizenhét éves játékos már nemcsak a Haladás első csapatába került be, hanem az ifjúsági válogatottba is
1972 októberében mutatkozott be az NB I/B-s felnőtt csapatban.
1973 tavaszán, mikor eldőlt a feljutás, a Ganz-MÁVAG elleni budapesti találkozó előtt készült csapatképen az álló sorban balról az első Pék András mellett
Tizennyolc találkozón szerepelt. Egyszerre tűnt fel és épült be a csapatba a szintén ifjúsági válogatott, Celldömölkről igazolt Szabó Ferenccel és a sajátnevelésű Stieber Józseffel (a későbbi válogatott Stieber Zoltán édesapja).
A Haladás NB I/B-s bajnokcsapatában balról a hetedik Németh Lajos és Bokor Miklós között
1973 nyarán igazolt a Bp. Honvédba. Az egykori szombathelyi játékos, Komora Imre egyengette az útját.
1974-ben az első kispesti téli alapozásakor...
...és az egyik edzőmeccsen a FŐSPED-Szállítók ellen kapura fejel
Kispesten három szezon alatt tizennyolc bajnoki találkozón lépett pályára.
A Bp. Honvéd 1976/77-es csapatképén az alsó sorban balról az első Gujdár Sándor mellett
1977-ben egy évre kölcsönbe került Csepelre.
Bombamegleptést okoztak a csepeliek, mikor 1977 őszén legyőzték a bajnok Vasast a Fáy utcában. Izsó Ignáccal csatázik...
A vele megerősödött vasgyáriak, akik az előző idényben épp, hogy bentmaradtak, stabil középcsapatként végeztek a bajnokságban.
...a Csepel együttesét csakis dicsérni lehetett, hiszen nyolc napon belül a második meglepetést szerezték, a Vasas után az FTC-t is kétvállra fektették. Pusztai éppen csapata egyenlítő gólja előtt helyezi a labdát egy jobblábas lövéssel a csepeli kapuba, Kőhalmi elkésett, Nyilasi hátrább fut...
Csapata 32 bajnoki találkozóján szerepelt.
1978 tavaszán az Üllői úton Godánnak segít be a Mucha elleni csatában
A szezon végén visszarendelték a Honvédba, de mivel ott addigra összeállt egy nagyon stabil védelem (Paróczai, Kocsis, Pál, Lukács/Varga), létszámfelettivé vált, november közepétől végleg a Csepel játékosa lett.
Rosszul választottam, amikor a Honvédhez mentem, sokkal jobban jártam a Csepellel...
1979-ben kiesett a Csepel, de egy év múlva magabiztos teljesítménnyel jutottak vissza az élvonalba. A csapat mind a 38 találkozóján pályára lépett a másodosztályban.
Az NB II-es bajnokcsapatban balról a negyedik Hegyi Gyula és Kovács Attila között
Csepelen ekkor nagyon komolyan vettek mindent. Kőhalmit például úgy választották kapitánnyá, hogy egy pszichológus által összeállított tesztlapot osztottak ki a csapat tagjainak. A válaszokból alakult ki az ideális kapitány „személyisége”. A vonások zöme Kőhalmira és Kovács kapusra illett. Kőhalmi kapta a kapitányi szalagot.
1980 őszén Pécsen Kovács Attilát biztosítja
1981 tavaszán lendületben...
...és ősszel csapatkapitányként
1982 tavaszán a Debrecenben készült csapatképen a Képes Sport ajándékával abból az alkalomból, hogy az 1981/82-es bajnokságban a legkevesebb gólt kapták. Az álló sorban balról a harmadik Lazsányi László és Varga József között...
...ősszel a diósgyőri Tatárt próbálja szerelni
1983 tavaszán a Ferencváros ellen a gólvonalon biztosít, amíg Gálhidi és Kovács megküzdenek Nyilasival
Az 1982/83-as idényben a negyedik helyen végzett a csapattal.
A Csepel 1982/83-as csapatképén az álló sorban jobbról a negyedik játékos Lazsányi László és Mészöly Pál között
A bajnokság végén a Népsport posztonkénti rangsorában az osztályzatai alapján a tatabányai Lakatos és a debreceni Szigeti mögött a harmadik helyen végzett, olyan játékosokat megelőzve, mint a válogatott újpest Kardos, a győri Hlagyvik, vagy a székesfehérvári Disztl László.
A bajnokság egyik legjobb játékosa volt
A Csepel 1983/84-es csapatképén a középső sor balszélén Wéber Antal mellett
1984 tavaszán a Csepel nyert az Üllői úton. Ebedli elől fejeli ki a labdát
Csepelen 1980 és 1984 között 123 bajnoki mérkőzésen szerepelt és három gólt szerzett.
Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai. Az 1982-es évben a szakma a B-csapatba juttatta be. Nem volt egy rossz összeállítás az sem.
Katzirz - Paróczai, Kőhalmi, Mile, Péter - Pásztor, Kelemen, Kisznyér - Májer, Dobány, Hajszán.
1983-ban is a B-csapatban kapott helyet a szavazatok alapján: Disztl P. - Csuhay, Kőhalmi, Garaba, Péter - Kurucz, Nyilasi, Póczik - Szabó O., Dajka, Pölöskei.
Többszörös ifjúsági és olimpiai válogatott volt.
Az ifjúsági válogatottban 1973-ban balról a harmadik Pálinkás István és Varga József között...
...az olimpiai válogatottban 1983 tavaszán az ülő sorban jobbról a harmadik Szokolai László és Pogány László között...
...és ősszel a Népstadionban csapatkapitányként a Szovjetunió elleni selejtező kezdőcsapatában
1983 őszén Mezey György szövetségi kapitány újjáalakuló válogatottjában kétszer szerepelt.
Első válogatottságán a dánok elleni EB-selejtezőn a kezdőcsapatban balról a negyedik Róth Antal és Csongrádi Ferenc között...
...a találkozón határozottan és magabiztosan rombolt...
...a szemmel láthatólag zavarban lévő Kovács Attilát segíti ki
A Népsport értékelése szerint nem látszott meg, hogy először válogatott, higgadtnak tűnt, nem kapkodott, több esetben jó helyezkedéssel elcsípte a labdát. Egyszerű eszközökkel oldotta meg feladatát, ritkán fordult elő, hogy lemaradt, vagy hogy elmentek mellette.
1984 januárjában a válogatott benidormi edzőtáborozásán klubtársával, Gálhidi Györggyel pihen a gyakorlatok között
Az 1983/84-es bajnokság bundabotrányai miatt 1984 augusztusában a Bíróság, mint elsőrendű vádlottat a többiekhez képest a legmagasabb pénzbüntetésre ítélte. Ezzel párhuzamosan az MLSZ 10 évre eltiltotta mindennemű sporttevékenyégtől. Mindkét fórumon ő volt az egyetlen, aki nem kért enyhítést és nem fellebbezett.
- Akkor miért...?
- Ezt kívülálló nehezen értheti... Én úgy tettem fel a kérdést magamnak: miért ne...? Ha nem teszem el, ha nem is tárgyalok a „lefekvésekről”, akkor is kikapunk! A csapat rossz passzban volt, lázadt az edző ellen. Amikor tárgyaltam, úgy voltam vele: miért ne ajánljam fel a vereséget, aztán vagy bejön a dolog, vagy sem. Ha bejön, elteszem a pénzt, ha nem, hát istenem.…
- Kire haragszol azért, hogy kerékbe tört a pályafutásod?
- Csak magamra. Emiatt a három konkrét eset miatt. Nem kellett volna eltennem a pénzt. De az egész kialakult helyzetért a magyar futballban tevékenykedő vezetőkre haragszom, akik hagyták, hogy idáig fajuljanak a dolgok.
Az egyik olyan eltiltott volt, akinek a büntetését a későbbiekben nem mérsékelték és soha nem tért vissza a pályára...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: