1956. augusztus 8-án született Kerekes György, a Guriga, az Újpesti Dózsa, a Ferencváros, a Debreceni MVSC, a Videoton és a magyar labdarúgó-válogatott egykori csatára.

Debrecenben született 1956-ban, Sándor bátyát, a „nagy Gurigát” követve a Titász Elektromosban nevelkedett, amelyből később DMTE lett. A csapatban az 1973/74-es NB III-as bajnokságban mutatkozott be 16 mérkőzésen hat góllal. A következő szezonban állandósította helyét a csapatban, 35 találkozón húsz találatot szerezve. A város legnagyobb csapatának, a másodosztályú DVSC-nek vérmes szurkolói már lelkesen álmodoztak egy Bodonyi-Kerekes csatársorról, mikor bejelentkezetett az Újpesti Dózsa.

Érkezésekor a hivatalos portréfotója 1976-ban

Mivel akkoriban volt egy szabály, hogy az NB III-ból nem lehetett az NB I-be igazolni, aki mégis azt akarta, félévet ki kellett várnia. Így aztán fél évig csak edzett Újpesten. A lilák tartalékcsapatából is könnyebb volt bármelyik válogatottba bekerülni, mint a Dózsába, amely Törőcsik András, Fekete László, Fazekas László, Nagy László, Bene Ferenc, Dunai II. Antal és Zámbó Sándor (de hogy nehezebb dolga legyen, Bíró Antalt is megemlíthetjük) által bőven rendelkezett gólerős támadókkal.

Az 1976/77-es őszi bajnok csapatképén az alsó sorban jobbról a negyedik Bíró Antal és Bene Ferenc között...

...és a bajnokság végén az ezüstérmet szerzett csapat tagjaként az alsó sorban balról az ötödik Fazekas László és Bíró Antal között

1977 őszén a Megyeri úton az MTK-VM védői között tör kapura...

...és az őszi bajnokcsapat képén a középső sorban balról a harmadik Zámbó Sándor és Fekete László között

1978 tavaszán a bajnoki címre törő Újpesti Dózsa 3:1-re legyőzte a Tatabányát a Megyeri úton. A vendégek kapusa, Csepecz János szerzi meg előle és Fazekas elől a labdát...

...és az 1977/78-as bajnokcsapatban az ülő sorban balról a második Fazekas László és Zámbó Sándor között...

...1978 nyarán készülve a következő bajnoki címre, az alsó sorban balról a második Schumann Péter és Stemler Tibor között...

...ősszel a Békéscsabát is magabiztosan verte az Újpest. Fekete helyett állt be csereként, lendületesen, nagy igyekezettel, jól játszott. A becsúszó Vágási mellett viszi el a labdát...

...és az őszi bajnok csapatképén az alsó sorban balról a második Fazekas László és Gyöngyösi János között

Az 1978/79-es bajnokcsapatban a legalsó sorban jobbról a második Fekete László és Nagy László között

1979 telén az Újpesti Dózsa közép-amerikai túráján az egyik edzés előtt Guatemalában az alsó sorban jobbról a második Fekete László és Nagy László között

Három szezon alatt 21 bajnoki találkozón két gólt rúgott. Kétszeres magyar bajnoknak és egyszeres bajnoki ezüstérmesnek mondhatta magát.

A mellőzöttséget megunva 1979 nyarán szeretett volna hazamenni Debrecenbe az akkor már NB I-es DMVSC-be, de az Újpest nem engedte, sőt. Elcserélte a pécsi Kiss Sándorért kölcsönbe - egy évre. Kiss maradt aztán Újpesten, ő úgy írt alá, hogy a kölcsönszerződés lejárta után szabadon igazolhatóvá váljon.

1980 tavaszán a pécsiek 1:1-et játszottak hazai pályán a Vasassal. Kardos Ernővel együtt figyelik a háttérben, ahogy Mészáros Bubu lehúzza a labdát Róth Antal elől

Pécsen 24 bajnokin hét találatig jutott.

1980 nyarán végre Debrecenbe igazolhatott.

1980 őszén az ő duplájával verték 2:0-ra az MTK-VM-et. Az első gólját lövi Brünyi Béla hálójába...

...a második után (balra) pedig a társai (Garamvölgyi, Szíjgyártó, Menyhárt, Jankovics, Kiss J. és Fodor) köszöntik

Télen meghívták az Újpestet Kubába, ahova kölcsönkértek vendégjátékosnak a Lokiból. Sajnos az első edzésen kiment a bokám, ezért három hétig csak nyaraltam a karibi országban. Itthon sokáig nem edzettem. Kovács Ferenc, a mesterem, azt mondta, hogy labdába se fogok rúgni, de mégis 19 gólom volt abban a szezonban és hatodikok lettünk.

1981 tavaszán a Nagyerdei stadionban a Ferencváros ellen Pogány László vágja fel, Judik Péter próbál úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, Nyilasi Tibor már nem tud közbeavatkozni. A megítélt büntetőt maga a sértett váltotta gólra, ezzel nyert a csapata 1:0-ra...

...és a DMVSC 1980/81-es csapatképén az alsó sorban jobbról a harmadik Sallai Sándor és Jankovics Sándor között...

...ősszel a 6. fordulóban az ózdi Bíró István bajait tetézi. A debreceniek nagy csatában győzték le a Kohászt, a győztes találatot ismét Kerekes szerezte - 2 perccel a vége előtt...

...és a Debreceni MVSC 1981/82-es csapatképén az alsó sorban jobbról a negyedik Szíjgyártó Zoltán és Feledi László között

1982 őszén a 7. fordulóban a Videoton ellen már faképnél hagyta Disztl Lászlót, és Csuhay József sem tudja leszerelni

1983 tavaszán a Bp. Honvéd elleni hazai 1:1-es találkozón a kivetődő Andrusch József és Garaba Imre ezúttal megelőzik együttes erővel. Azonban ezen a találkozón is betalált...

Három év alatt 82 mérkőzésen ötvennégy gólt szerzett a piros-fehér mezben.

Első és második idényében 19-19 góllal a bajnokság végén harmadik lett a gólkirályi címért vívott küzdelemben.

Egyik gólja az egyik 19-ből

Abban az időben minden meccsen keresztszalag nélkül játszottam, amíg a térdem bírta. Győrbe jártam kezelésre Povázsán József doktorhoz, aki az ETO sportorvosa is volt. Egyszer, egy csütörtöki napon felkerestem, a hosszú úton öcsém, Csaba vezette az autót. Két nap múlva, itthon 3:0-ra győztünk a Győr ellen, amiből én két gólt rúgtam. A pályáról lefelé menet Povázsán doktor félrehívott és lelkemre kötötte; egy szót se szóljak senkinek arról, hogy hét közben nála jártam. Sajnos a harmadik évben sok volt a sérültünk és kiestünk.

1982 őszén a 12. fordulóban nagyszerű játékkal tette emlékezetessé a debreceni nézőknek a bajnokcsapat felett aratott győzelmet. Ellenállhatatlanul rohamozta Kovács László kapuját, s kétszer is a hálóba talált. A kapus már verve van, Hlagyvik Gábor tekintete gólt sejtet - s igaza van

A harmadikban „csak” 16 gólig jutott, éppen csak lemaradt a dobogóról. Úgy lett házigólkirály, hogy az utána második legtöbb gólt szerző Farkas István mindössze öt találatig jutott és csapata is kiesett az NB I-ből.

Az 1983/84-es NB II-es bajnokságban az őszi idényben 15 bajnoki találkozón hat gólt szerzett.

1984 év elején igazolt az ősszel tragikusan szerepelt Ferencvároshoz.

Novák Dezső már régebben is hívott a Fradiba, de mire odaértem 1984-ben, már Vincze Géza volt a zöld-fehérek edzője, aki nem tartott rám igényt, mint ahogy Ebedli Zolira, a szurkolók kedvencére sem. Pedig a nyáron eltávozott Nyilasi Tibor és Szokolai László pótlására kellett nekik egy gólerős csatár. Mindössze fél évig maradtam.

Az első gólja zöld-fehérben, a DVTK ellen szerezte. Veréb György teljesen tehetetlen

Tizenegy meccsen hat gólt lőttem, többnyire sorsdöntőket - idézi fel a Pécs elleni szabadrúgásgólját (1:0), vagy az Újpest elleni találatát. A Dózsa volt az ellenfelünk, Sarlós Bandi őrzött, aki ma is jó barátom. A 88. percben incselkedve megkérdeztem tőle, mi lenne, ha rúgnék egy gólt? „Te itt ma már nem fogsz lőni barátom” - válaszolta, mire Rubold kiugratásából a labdát Szendrei lába mellett gurítottam a kapuba. Ezzel nyertünk 1:0-ra.

Sarlóssal párban. A végén Guriga nevetett...

A Volán elleni bajnokin megsérült a térde, újra műteni kellet. Vincze Géza nyáron lemondott róla, elküldte (Ebedli Zoltánnal együtt), a sajtóban viszont úgy jelent meg, hogy ő akarta otthagyni a Fradit.

Jellemző, hogy Vinczéék a kórházban nem látogattak meg, nem úgy Kovács Ferenc, aki Fehérvárra invitált. Én viszont úgy gondoltam, hogy inkább a fővárosban maradok (így kerültem ismét Újpestre), ahelyett, hogy elfogadtam volna a Videoton ajánlatát, amely azután szárnyalt az UEFA kupában.

1984 tavaszán a vele kiegészült Ferencváros csapatképén az alsó sorban balról a második játékos Ebedli Zoltán és Pogány László között

1984 nyarán ismét Újpestre került.

Ősszel a Kerekes-Ebedli kettős „bosszúja” aztán utolérte Vincze Gézát, mert a 9. fordulóban a zöld-fehérektől kiebrudalt játékosok góljaival nyert a Dózsa 2:0-ra. Gólja után Törőcsik nyakában

Az Újpesti Dózsa 1984/85-ös csapatképén az alsó sorban balról a harmadik Víg Péter és Törőcsik András között

A lila-fehér mezben 20 bajnokin öt gólt szerzett.

1985-ben igazolt a Videotonhoz, Palkovics Istvánért (akit pár hét után a Dózsa elcserélt a Ferencvárossal az ifjúsági Európa-bajnok Haáz Ferencért) cserébe.

1985 őszén a Rába ETO elleni székesfehérvári rangadón Hlagyvik Gábor keseríti az életét

A Videoton 1985/86-os csapatképén az alsó sorban balról a második Májer Lajos és Végh Tibor között

26 találkozón, amelyeket gyakorlatilag sérülten játszott végig, hat gólt szerzett és ezzel az idényben a csapat házigólkirálya is lett a mögötte öt góllal következő Szabó József előtt.

Idény végén az NSZK-ban szénszálas műanyagból készült keresztszalagot építettek be a térdébe, egy évig csak injekciózták. Mégsem hagyott fel a futballal, külföldön folytatta. Ausztriába, a negyedosztályú Öspag Wilhemsburghoz került.

Csütörtökön megérkeztem, egyből edzésre. Megkérdeztem az edzőtől, hogy mi lesz a feladat, mire ő felmutatott egy magas hegyre, oda kellett (volna) felfutni. Én még a táv felénél sem jártam, mire a többiek már lefelé tartottak. Visszafordultam. Ők már javában futballoztak, mire beszálltam a játékba, de úgy remegett a térdem, hogy a labdát össze-vissza rugdostam. Bizony a monoton futásokat nem szerettem, inkább mindent labdával csináltam. Az Öspag vezetői úgy vettek meg, hogy előzőleg nem láttak játszani, igaz, én sem magamat, legalább egy éve. Következett a szombati meccs, amit 11:3-ra megnyertünk, s abból nyolc gólt rúgtam!

A már-már vándormadárnak tartott csatár végre révbe ért, meghálálta az osztrákok bizalmát. A negyed-, majd harmadosztályban nyolc év alatt 168 mérkőzésen 172 gólt lőtt, és ötször volt gólkirály.

1996-ban akasztotta szögre a csukáját végleg.

1980-ban szerepelt az utánpótlás-válogatottban.

1981 őszén Mészöly Kálmán szövetségi kapitánysága alatt kétszer szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. A Svájc elleni budapesti VB-selejtezőn Kiss László, a londoni Anglia ellenin pedig Fazekas László cseréjeként léphetett pályára.

A norvégok elleni sorsdöntő VB-selejtezőre készülő válogatott keretben Tatán az alsó sorban balról a második Martos Győző és Nyilasi Tibor között

Mindvégig biztos kerettag volt az 1982-es spanyolországi világbajnokságra készülő válogatottnak. Az utolsó pillanatban - a változatosság kedvéért most a bokája szólt közbe - egy sérülés miatt Pölöskei Gábor (ő pedig gólt rúgott ugyebár El Salvador és Argentína ellen is - a többi meg már történelem) utazhatott helyette.

1982 tavaszán a Tatai edzőtáborban még készült a többiekkel a VB-re. Szabadidejében Nyilasi Tiborral sakkozik...

...és egy hónappal a VB előtt még a hivatalos fotózáson ott volt

Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai. 1981-ben a szakma szavazatai alapján a B csapatba fért be.

Disztl P. - Szűcs J., Kerekes A., Baranyi, Magyar - Szűcs I., Póczik, Forintos - Kiss S., Mészáros, Kerekes Gy.

Az összkép kicsit csalóka, hiszen összesítésben Bálint Lászlóval és Tóth Józseffel holtversenyben a 8. helyet szerezte meg, de az A csapat csatársorának mindegyik tagja (Fazekas László, Törőcsik András és Szentes Lázár) több szavazatot kapott nála.

A szakma az év negyedik legjobb csatárának választotta. A válogatottba is bekerült

A Képes Sport Ön Tizenegye szavazásán a szurkolók is beválasztották az év csapatába.

1981 közönségcsapata: Mészáros - Martos, Bálint, Garaba, Szántó - Sallai, Nyilasi, Kiss L. - Szentes Törőcsik Kerekes Gy. (Martosnál és Szántónál is több szavazatot kapott)

1982 közönségcsapata: Katzirz, Garaba, Hannich, Póczik, Nyilasi, Burcsa, Szentes, Szokolai, Kiss L., Kerekes Gy., Pölöskei

Az Ön Tizenegye pályázat legjobbjai Adidas-sportfelszereléseket kaptak ajándékba - Nyilasi Tiborral

Aktív pályafutása befejezése után a kereskedelemben és a vendéglátásban boldogult, volt egy kávézója Debrecen belvárosában. A labdarúgással sem szakított teljesen, másfél évtizeden keresztül szövetségi ellenőrként látogatta a mérkőzéseket.

Úgy emlékezhetünk rá, mint akinek pályája sorozatos sérülései miatt nem tudott kiteljesedni.

Kerekes György 2020-ban