Válogatott okosságok

1958. október 24-én született Sulija Ottó, a Dunaújvárosi Kohász, a Békéscsaba, az Újpesti Dózsa és a Dorog egykori utánpótlás-válogatott középpályása.

Sorsa nem is lehetett más, mint hogy labdarúgó legyen, hiszen édesapja, idősebb Sulija Ottó is labdarúgó volt. Ő előbb a Csepel, később a Dunaújvárosi (Sztálinvárosi) Kohász csapataiban játszott az első osztályban az ötvenes és a hatvanas években, majd a Kohászban az NB I. egyik gyúrólegendájává nőtte ki magát.

A budapesti születésű ifjabbik Sulija Dunaújvárosban kezdte pályafutását. 1969-ben lett a csapat igazolt játékosa, végigjárta a korosztályos szamárlétrát.

A Dunaújváros ificsapatában az álló sorban jobbról a negyedik játékos. Az Országos Ifjúsági Bajnokság Nyugati-csoportjának bajnokai voltak

Az 1975/76-os NB II-es bajnokságban mutatkozhatott be a felnőttek között még mint az ificsapat tagja és mindjárt feljutást is ünnepelhetett.

A Dunaújvárosi Kohász 1975/76-os, NB II-es bajnok csapatképén a középső sorban jobbról a harmadik Klement és Tóth között (előtte-alatta édesapja, a gyúró, idősebb Sulija Ottó). Öt év után jutott vissza ez a csapat az első osztályba

Az 1976/77-es csapatképen az álló sorban jobbról második játékos Kuti László és Kántor Sándor között

1978 ősze hozta meg az áttörést az addig jellemzően a tartalékcsapatban játszó és a felnőtt csapat kispadján ülő játékosnak, állandó kezdőember lett. Nevét egyre többet lehetett hallani. A ballábas középpályás hétről hétre jól szerepelt az együttesében. Főleg, ha védekező feladatokat kapott. Az ellenfél legveszélyesebb csatárának az őrzését bízta rá edzője. A védekezés mellett olykor betalált a hálóba is.

A Dunaújvárosi Kohász SE 1978/79-es csapatképén a felső sorban jobbról a második játékos Kuti László és Holló István között

Novák Dezső, a Dunaújvárosi Kohász akkori edzője mondta: - Végtelen szerény, megbízható játékos. Soha semmi problémám nem volt vele. Jó szellemű futballista, akire mindig lehet számítani. Nagy erénye, hogy végigbírja a 2x45 percet. Szép jövő áll előtte.

1979 őszén a ferencvárosi Mészöly Pált előzi meg becsúszva

1980 tavaszán hazai pályán három diósgyőri védő - Kádár, Salamon, Kutasi - gyűrűjében is kapura tud lőni

Az 1980/81-es szezon végén kiesett csapatával, egy évet a másodosztályban szerepelt.

1981 telén és tavaszán több mérkőzésen is szerepelt a válogatottjait épp nélkülöző Ferencvárosban kölcsönjátékosként. Teljesítényével olyan elégedettek voltak a zöld-fehérek, hogy nyáron már minden követ megmozgattak, hogy ő lehessen a bajnokcsapat legerősebb igazolása. Nem jött össze...

Hét szezont töltött el Dunaújvárosban, 119 bajnoki találkozón tizennyolc gólt szerzett.

1982 nyarán került vissza az élvonalba, már a Békéscsaba játékosaként. Itt is jutott neki kiesés és feljutás is.

Az első évi viharsarki teljesítménye után 1983 nyarán a Labdarúgás című szaklap Kerekes Attila, Pásztor József és Melis Béla társaságában a csapat kulcsjátékosaként említette.

1983 őszén 1:1-es döntetlent játszott az NB II. nyitányán a Békéscsabai Előre Spartacus a Honvéd Szabó L. SE otthonában. Egy lila-fehér akció befejező mozdulatánál a világos nadrágos Pásztor, Sulija és Melis figyeli a labda útját

1984 tavaszán a másodosztályú Békéscsaba az MNK-ban a legjobb négy közé jutásért kiverte a már-már bajnok Bp. Honvédot. Mindkét békéscsabai gólt ő rúgta. A találkozó után a győztes csapatban, az állósor balszélén Steigerwald Zoltán mellett...

...a békéscsabai csapat játékosai, vezetői között, akik kiharcolták az NB I-be visszajutást, a középső sorban jobbról a harmadik Pásztor József és Moós János pályaedző között

1985 tavaszán Békéscsabán ő kezdte meg a gólgyártást a Ferencváros elleni 3:1-es győztes találkozón. Melis szalad köszönteni őt...

...majd szintén hazai pályán a Szeol AK ellen a kifutó Szabó László mellett talál be a hálóba

A Békéscsaba 1984/85-ös csapatképén az álló sorban jobbról a harmadik játékos Leboniczky Imre és Pásztor József között. A sor közepén Süle István vezetőedző, akinek az irányításával a klub történelmének addigi legjobb helyezését, a 6.helyet szerezte meg a csapat

A Békéscsaba 1985/86-os csapatképén a felső sorban balról a harmadik Vígh Tibor és Adorján Árpád között

Négy idény alatt 70 bajnoki találkozón (ebből 34-en az 1983/84-es idényben az NB II-ben) harminckét gólt szerzett.

1986 nyarán az Újpesti Dózsához került.

Az első hivatalos fotója lila-fehérben

Ördöngös cseleivel, lendületes játékával hamar belopta magát a szurkolók szívébe. 27 találkozón szerepelt (tehát csak 3-ról hiányzott), gólt azonban nem szerzett.

Az Újpesti Dózsa 1986/87-es csapatképén a felső sor jobbszélén Horváth Károly mellett

1986 őszén a Megyeri úton volt csapata, a Békéscsaba ellen várja, hogy a társa mire jut a vendégvédőkkel

1987 tavaszán a Népstadionban a Vasas ellen Elekes József és Farkas Tibor állják útját...

...a következő fordulóban a Megyeri úton a győri Hlagyvik Gábor próbálja szerelni

Az Újpesttel bajnoki ezüstérmes és MNK-győztes is volt.

1987 tavaszán az ezüstérmes csapatban az álló sorban balról a második Szendrei József és Herédi Attila között...

...és az MNK-győztes csapatban az alsó sorban balról a harmadik Kovács Ervin és Schneider István között

A következő szezont is Újpesten kezdte (eredeti szerződése 3 évre szólt), de nyáron az Intertotó kupa sorozatra készülve súlyos Achilles-ín sérülést szenvedett. Fél évig csak a tartalékbajnokságban tudott pályára lépni, majd szép lassan rá kellett jönnie, a lába már soha nem nem fogja bírni az NB I. terhelését.

Az Újpesti Dózsa 1987/88-as keretében a felső sor balszélén Kecskés Zoltán mellett. A bajnokságban már nem lépett pályára...

1988 elején Dorogra igazolt, a harmadik vonalban játszott. Rögtön feljutást érő helyezést ünnepelhetett csapatával. Ezután még két idényt játszott a dorogiakkal az NB II-ben.

Az 1987/88-as évad dorogi sikercsapatában az álló sorban balról a harmadik Marosvölgyi József és Honti József pályaedző között

Az 1990/91-es szezon közben igazolt a svájci harmadosztályban szereplő FC Fully csapatához, ahol három esztendőt töltött el.

Bár a felnőtt válogatottban soha nem szerepelt, sokszoros ifjúsági- és utánpótlás-válogatott volt. Előbbiben 18-szor, utóbbiban több, mint 30-szor szerepelt...

Az utánpótlás-válogatott mezében 1978 nyarán a touloni nemzetközi tornán...

„Különösen az 1978-as touloni tornára emlékszem vissza szívesen, ahol pontveszteség nélkül megnyertük a kupát. Pedig nem akármilyen országok labdarúgói vettek részt a küzdelemben, hogy csak Uruguayt, Hollandiát, Franciaországot említsem. Remek kis csapatunk volt…”

Ki tudja, hogyan alakulhatott volna a sorsa, ha nem Dunaújvárosból utazik Toulonba. Amikorra ő a Kohásszal a kiesés ellen küzdött, és számára - sajnos - sikertelenül, addigra a két évvel korábbi utánpótlás-válogatott csapattársak közül Zsiborás Gábor, Szántó Gábor és Péter Zoltán már be is mutatkoztak a nagyválogatottban...

...1979 tavaszán Zalaegerszegen a törökök elleni 5:0-ás utánpótlás Eb-selejtező után a győztes csapatban az alsó sor jobbszélén Csepregi András mellett

A 90-es és 2000-es években hosszú éveken át volt aktív tagja a Dunaújváros (Dunaferr) öregfiúk csapatának.

Óriási tehetségnek indult, sokkal többre vihette volna az adottságai alapján.

A Sportpropaganda Vállalt által kiadott, Hoffer József szerkesztett Labdarúgó Almanach '84 című kiadvány a dunaújvárosi labdarúgás történetének legjobb játékosai közé sorolta Kotász Antal, Fejes László, Formaggini Károly, Tóth István és Kuti László társaságában.

Pályafutása befejezése után utánpótlás-edzőként dolgozott. A 70-hez közelítve még mindig aktív. A Pénzügyőr SE U13-as és U15-ös együtteseivel foglalkozik, és aktív résztvevője az egyesület azon tevékenységének, miszerint sikerüljön minél több óvodás korú gyermekkel megszerettetni a futballt és annak alapjait.

Sulija Ottó 2025-ben a Pénzügyőr utánpótlás-edzőjeként