1968. január 9-én született Eszenyi Dénes a Nyíregyháza, az Újpesti Dózsa, a Pécsi MSC, a Kispest-Honvéd és a Ferencváros egykori válogatott középcsatára.

A Nyíregyházi születésű játékos sorsát, hogy labdarúgó legyen, nagyban elősegítette, hogy édesapja, idősebb Eszenyi Dénes is a Szpari labdarúgója volt korábban. Később edzője volt az ifjúsági csapatban, majd, amikor tizenhat évesen felkerült az NB II-es felnőtt kerethez, pályaedzőként is segíthette fejlődését.

Eleinte kicsit zavaró is volt, hiszen Nyíregyházán mindig apámhoz hasonlítottak. Egy-egy rossz csel után mindig megkaptam, bezzeg az apád. Rendkívül jó pedagógiai érzékkel megáldott edző, kinek keze alatt rengeteget formálódtam.

1984 augusztusában, az 1984/85-ös másodosztályú bajnokság nyitányán Dalnoki Jenő vezetőedző dobta őt a mélyvízbe, a Debreceni Kinizsi elleni idegenbeli találkozón Szécsi János cseréjeként.

1984 augusztusában, a Nyíregyházi Spartacus szépreménységű csatártehetsége

Nyíregyházán az összes edzője, Dalnoki Jenő, Ubrankovics Mihály, Tóth János bizalmát élvezte. Két és fél év alatt 58 másodosztályú bajnoki találkozón tizenhat gólig jutott.

Egy pillanatkép 1985 tavaszáról: harcban a Veszprém védőivel

1986 november végén igazolt az Újpesti Dózsához, bár talán az „igazolt” szó a XXI. században annyira talán nem is helyénvaló. Ami tény, a nyíregyháziak annyira bebiztosították magukat, hogy 1986 nyarán 1989-ig szóló szerződést kötöttek vele. Mivel akkoriban már nem csak az ifjúsági válogatottnak, hanem a bővebb olimpiai válogatottnak is tagja volt, klubja azt is kijárta, 1990-ig biztosan ne vonultassák be katonának. Ehhez képest az akkor már nagykorú játékos aláírta a kérelmet, hogy soron kívül vonultassák be a határőrséghez…

16 évesen, szinte gyerekként felkerültem a Nyíregyháza első csapatába, Ubrankovics Mihály és Dalnoki Jenő keze alatt is dolgozhattam a Szpariban. Az első szezonomban tíz gól felett termeltem a másodosztályban, a második idényben számos klub, a Fradi, az Újpest, a Honvéd, a Vasas, a Békéscsaba, a Debrecen és a Győr is ajánlattal bombázta a szüleimet. Gyerek voltam még, anyuéknak kellett dönteniük. Két csapatra redukálódott végül a kérők száma: Fradi vagy Újpest. Édesanyámék szerint az Újpest vezetői voltak a legszimpatikusabbak, de hát a Fradi az mégiscsak Fradi, a zöld-fehérek ráadásul az egész családot felköltöztették volna Budapestre. Apu edző volt, anyu tanítónő, állást is intéztek volna nekik, egyetlen szobán bukott el végül az üzlet. Nyíregyházán négyszobás lakásban éltünk, olyat akart anyu a fővárosban is. Csak nem gondolják, hogy a tinédzser fiam egy szobában lesz a húgával, mondta a vezetőknek, ők azonban az idő rövidsége miatt csak háromszobás lakást tudtak garantálni. Közbelépett ugyanis az Újpest, korkedvezménnyel bevonultatva katonának. A BM kötelékébe kerültem, ott futballoztam, anyuék viszont maradtak Nyíregyházán. Valamennyi pénzt kapott a Nyíregyháza is, a család viszont lemaradt a háromszobás budai lakásról, amit felajánlott volna a Fradi. Korrekt volt egyébként a Ferencváros.

1987 márciusában az első NB I-es mérkőzése. Az Újpest 5:0-re verte az Egert. A 64. percben állította be Göröcs János csereként Schróth Lajos helyére. Kilenc perc múlva - első labdaérintésre (!!) - megszerezte első gólját is

A 75. percben látványos gólnak tapsolt az újpesti publikum. Rostás labdájával Eszenyi kiugrott és a rosszul kiinduló Bodolai fölött 30 m-ről a kapu közepébe ívelt. 4:0 (A Nyíregyházáról télen igazolt 19 éves Eszenyi előbb volt utánpótlás-válogatott, mint NB I-es labdarúgó! És ahogy beállt első élvonalbeli mérkőzésére, alig volt tíz percet apályán, máris megszerezte első NB I-es gólját. Méghozzá látványos, okos megoldással. A fiatal játékosa mérkőzés után boldogan nyilatkozott: - El akartam húzni a kapus mellett a labdát, de láttam, hogy messze van, és inkább átemeltem a feje felett. Amikor láttam, hogy a labda beesett a hálóba, boldogabb ember nem volt nálam az egész világon.

A Pécsi MSC elleni székesfehérvári kupadöntőn...

...és a kupagyőztes csapatban az álló sorban balról a harmadik Steidl Sándor és Rózsa Zsolt között

Az 1986/87-es ezüstérmes csapatban az alsó sorban balról a harmadik Kovács Ervin és Katona György között

1987-ben bajnoki ezüstöt és Magyar Kupát (MNK) nyert, egy évvel később pedig bajnoki bronzérem birtokosa lehetett.

1987 nyarán

1988 őszén a Megyeri úton a Győri csapatkapitány, Hlagyvik Gábor mellett bombáz kapura

Az 1988/89-es csapatképen az ülő sorban balról a harmadik Klink Zoltán és Brockhauser István között

1989 őszén Bácsi Sándorral civilben

1990-ben bajnoki címet szerzett a csapattal.

Az 1989/90-es bajnokcsapatban a felső sorban balról a második Rubold Péter és Varga Attila között...

...nyáron egy edzésen a BEK-re készülve, már az új edzővel, Kovács Ferenccel. Az álló sorban jobbról a negyedik Varga Attila és Kósa László között...

...ősszel a második fordulóban az Újpesti Dózsa 5:2-re nyert a Fáy utcában. Zentai Lajos vágta fel piros lapot érően

Az 1990 őszén rendezett Újpesti Dózsa-SSC Napoli BEK-meccs után sokan szerették volna megszerezni Diego Armando Maradona mezét. Az argentin zseni azonban nem cserélt a mérkőzés után, hanem végül átküldte a dresszét a hazai öltözőbe, azt mondta, adják a lilák 10-esének, aki Eszenyi Dénes volt. A Maradona-mez végül a csatár egyik gyermekkori barátjához került, Nyíregyházán pihen bekeretezve egy falon.

1991 nyarán, ezzel a kerettel vágott neki az Újpest a következő bajnokságnak. Az alsó sorban jobbról a második Lovász Ferenc és Véber György között

...ősszel a Megyeri úton az Újpesti Dózsa 1:1-et játszott a Siófokkal. Szabó Béla mellett lövi tovább a labdát

1992 tavaszán hazai pályán 2:0-ra nyert a Kispest-Honvéd FC az Újpesti TE ellen. Csepregi András adja előle haza a labdát...

...és egy 1991/92-es formációban a Megyeri úton az álló sorban jobbról a harmadik Sorin Cigan és Lovász Ferenc között

1992-ben Magyar Kupát nyert és tagja volt a Szuperkupa győztes csapatnak is. A kupadöntőn Békéscsabán a hosszabbítás 117.percében ő szerezte a mindent eldöntő találatot, a kupasorozat gólkirálya lett hét góllal.

...májusban a kupadöntőn előzi meg emberét...

...az Újpesti TE kupagyőztes csapatában az alsó sorban balról a harmadik Zsinka János és Véber György között...

...és Kovács Ferenc vezetőedzővel, Brockhauser István csapatkapitánnyal - és a Magyar Kupával

A Szuperkupa döntőn két gólt rúgott.

1992 augusztusában a Szaknévsor támogatásával először rendezték meg a bajnok és a Magyar Kupa győztes randevúját, a találkozóra a Népstadionban került sor. Lipcsei Péterrel párban...

...ősszel pedig egy látványos kapura lövése a Szőnyi úton a BVSC elleni 1:1-re végződött találkozón

A Labdarúgás című szaklapban az 1992 végén az NB I-es vezető edzők megszavazták az év legjobb csapatát: Koszta János (Vác) és Végh Zoltán (Győri Rába ETO) holtversenyben - Pintér Attila (BVSC-MÁV-TRANSSPED) - Simon Tibor (Ferencváros), Bérczy Balázs (Kispest-Honvéd) - Pisont István (Kispest-Honvéd), Lipcsei Péter (Ferencváros), Kovács Ervin (Kispest-Honvéd), Keller József (Ferencváros) - Eszenyi Dénes (Újpesti TE), Orosz Ferenc (Vác), Vincze István (Kispest-Honvéd).

1992 őszén a legjobbak között

1992-ig 98 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 29 gólt szerzett.

1992 nyarán a belga KV Mechelen együtteséhez szerződött.

A Mechelen játékosaként az 1993/94-es és az 1994/95-ös szezonban

Két és fél szezont töltött Belgiumban, 45 bajnoki találkozón kilenc találatig jutott.

Mechelenben a legemlékezetesebb mérkőzése 1993 októberében az UEFA Kupa, 2. fordulójának első találkozóján volt. Hazai pályán 5:0-ra kiütötték az MTK-t, ő mesterhármast szerzett

Először csak kétéves szerződést kaptam azzal, hogy ha jól teljesítek, akkor hosszabbítunk. A két év leteltével három évet írhattam alá azért, mert nagyon jól ment a játék. Az elnökünk dúsgazdag üzletember volt, aki a focihoz nem értett, de a mezünk és a nadrágunk minden pontján reklám virított, nagyon tudott pénzt szerezni. Én voltam az unokája kedvenc futballistája, már csak ezért is kedvelt, és egyszer azt mondta, váltás lesz, más veszi át a klubot, és amikor ez meg is történt, szó szerint minden összeomlott. Nekem megmondták, nem tudják, de nem is akarják kifizetni nekem a szerződésemben szereplő összeget. Nem akartam elmenni, de fél év alatt láttam, egymás után távoznak a játékosok, nem fizettek, gyakran a keretbe sem tettek be, ezért úgy döntöttem, és sem maradok. Nehéz döntés volt, mert még mindig beleborzongok, amikor eszembe jut, hogy énekelték a nevemet a csapat szurkolói.

Az 1994/95-ös bajnokság közepén hazajött és a PMSC-Fordan játékosa lett. 11 találkozón kétgólt szerzett.

Az akkori újpesti vezetés hívogatott ugyan, de nem éreztem, hogy tényleg akarnak engem. Csak mismásoltak, és egyszer csak megkeresett Tóth Béla, a Pécs akkori tulajdonosa, aki elmondta, nagy csapatot szeretne összehozni, menjek hozzájuk. Vonakodtam, nem volt kedvem hozzá, de az Újpest továbbra sem rukkolt elő ajánlattal, ő viszont valutában letett egy összeget, és ez meggyőzött. Jó csapatunk volt, de hamar kiderült, nincs komoly tartalom az elnök mögött, és nem lett az egészből semmi sem.

A Pécsi MSC-ben az álló sorban jobbról a harmadik, Márton Gábor és Richard Niederbacher között

1995 őszén továbbállt Kispestre, ahol fél évet játszott, 5 találkozón egy gólt szerzett.

Idény közben Izraelbe igazolt, a Zafirim Holon csapatához. 

Először nem akartam menni, a klub vezetői pedig azt mondták, menjek ki, nézzek körül, és utána döntsek. Megtettem, és leesett az állam. Csodálatos környezet várt Tel-Avivban, a hírekkel ellentétben nem minden a háborúról szólt, és amikor tárgyaltunk, bedobtam egy pofátlanul nagy összeget, amire ők rábólintottak. Az ottani játékstílus jól feküdt a magyaroknak, akiknek a zöme óriási sztár lett Izraelben. Én is nagyon jól éreztem magamat.

Nyáron már a Bnei Yehuda játékosa volt.

A Holon gyenge csapat volt, én sok pontot vagy pontokat érő gólt szereztem, amelyek nélkül kiestünk volna. Ennek ellenére maradni akartam, de a menedzserem azt mondta, nem hosszabbítunk, a Bné Jehuda dupla pénzért szerződtetne. Ez elsősorban az ő érdekét szolgálta, mert a hosszabbítással ő nem kapott volna jutalékot, az új szerződéssel viszont igen. Végül váltottam, de annyira rosszul éreztem magamat, hogy vissza akartam menni Holonba, de ezt már nem lehetett megtenni.

1997 nyarán hazatért és újból lila-fehérben szerepelt. Egy szezon alatt 16 mérkőzésen hat gólt rúgott.

1998-ban tagja volt a Magyar Kupában döntős újpesti csapatnak.

Az 1997/98-as bajnokcsapatban felülről a második sorban a balszélen, Fehér Csaba mellett

A következő fél évben még Újpesten szerepelt, 9 bajnokin két találatig jutott.

Az 1998/99-es bronzérmes csapatban, felülről a második sorban balról a harmadik Fehér Csaba és Tóth Norbert között

1999 év elején az Üllői útra igazolt fél évre, kilenc bajnokin kapott szerepet.

Újpestre Kisteleki István jött edzőnek, aki megmondta, nem számít rám, mert harmincévesen már idősnek tart. Simon Tiborral, a fradisták ikonjával a meccseken jól megrugdostuk egymást, de nagyon szerettük egymást, és ő győzködött, menjek hozzájuk. Mondtam neki, hogy újpestiként ez öngyilkosság, a szurkolók kicsinálnak, mire azt felelte, ezt bízzam rá, amíg ő ott van, engem nem érhet még szóban sem támadás. Miközben hezitáltam, a csapat edzőtáborban dolgozott, és mire igent mondtam, a szerintem zseniális edzőnek, Marian Vlaknak összeállt a csapata, és ezt nyíltan meg is mondta nekem. Közölte, csak akkor játszat, ha sokkal jobb leszek, mint a vetélytársaim. Fél év alatt kilenc meccsen léptem pályára…

1999 áprilisában a Ferencváros 2:0-ra nyert Siófokon. A győztes csapatban az alsó sorban jobbról a harmadik Szűcs Mihály és Lendvai Miklós között

Az 1998/99-es szezonban az Újpesttel bronzérmes, a Ferencvárossal ezüstérmes lett.

Nyáron újra Izrael felé vette az irányt, egy évre a Makkabi Petah-Tikva játékosa lett, majd 2000 őszén a BKV előre csapatában fejezte be aktív pályafutását.

Mire tizenhat évesen a Nyíregyháza kezdőjébe beverekedte magát, már az ifjúsági válogatottban több, mint harmincszor szerepelt, góljainak száma pedig tíz felett járt. Mire Újpesten bemutatkozott, már többszörös utánpótlás válogatott volt.

Az utánpótlás válogatottban 1985-ben az álló sorban jobbról a második játékos Tomka János és egy másik nyíregyházi, Krizán Sándor között

1990 és 1994 között 12 alkalommal szerepelt a válogatottban és egy gólt szerzett.

Első válogatottságakor készült a kép, 1990 szeptember 5-én a Megyeri úton a Törökország elleni 4:1 előtt. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a 80. percben állította be Bücs Zsolt helyére

1991 október végén a negyedik válogatottságán Oslóban 0:0-t játszottunk Eb-selejtezőn Norvégiával. Stig Inge Björnebyvel küzd a labdáért

1994 márciusában a Svájc ellen 2:1-es vereséggel zárult találkozón. Ez volt az utolsó válogatottsága...

...és a találkozó rövid összefoglalója. Gólja 3:24-től, nyilatkozata rögtön utána

Pályafutása befejezése után az akkor másodosztályú (NB I/B) Nyíregyházi Spartacus szakmai igazgatójának nevezték ki, később a BLASZ második vonalában szereplő Hungaro '98 gárdáját edzette, majd pedig a turai csapat szakmai munkájáért felelt.

Frissen kinevezett szakmai igazgatóként a Nyíregyháza 2003/2004-es csapatképén a középső sor jobbszélén

Utána messze került szeretett sportágától, a labdarúgástól, a civil életben találta meg a számítását. A labdához fűződő viszonya nagyjából annyi, hogy ha teheti, tévén megnézi a jobbnak ígérkező meccseket.

Eszenyi Dénes 2023-ban