1966. január 29-én született Fischer Pál, a Ferencváros, a Siófoki Bányász, a Kispest Honvéd, a Sopron, a Vasas és a magyar labdarúgó-válogatott egykori csatára.
Gyerekkori lakhelyén, Pilisszántón kezdte a labdarúgást, igazolt játékos először 1980-ban, a Budapesti Építők csapatában lett. Innen hozza az Üllői útra Vincze Géza 1983 őszén.
A nyolcvanas évek elején, tizennégy-tizenöt évesen én már az Építők játékosa voltam, szombat délelőtt ifi meccset játszottam, délután pedig a felnőttben a falum megye II-es csapatában futballoztam. Hamis igazolással persze, elvégre két klubban nem szerepelhettem egyszerre.
Egyik vasárnap egy fehér Mercedes gördült a pálya széléhez. Berezeltem, ahogy kell, azt hittem, lebuktam. Akkoriban nem járt akárki Mercivel. A pályán mindenesetre nem látszott, hogy ijedt lettem volna, 8:1-re győztünk, én 7 gólt lőttem. A titokzatos látogató Vincze Géza volt, a Fradi utánpótlásának vezetője. A meccs végén odajött, mondta, jövő héttől a Fradiban játszom. Én pedig hebegtem, hogy én itt svindlizem, mert Építők játékos vagyok, ha kiderül, eltiltanak. Mosolygott és csak annyit mondott, tudják és elintézik. Elintézték!
1984 tavaszán a Haladás ellen mutatkozott be az élvonalban, majd Sárosi László érkezésével folyamatos játéklehetőséget kapott. Az új edzőnél rögtön az első mérkőzésén, pár percnyi játék után eldöntötte a két bajnoki pont sorsát.
A hőskorban egy edzésen, Vincze Géza, Koch Róbert, Rab Tibor és Bánki József társaságában...
...1985 tavaszán a 22. fordulóban, akkoriban ritka pillanat, Disztl Péter gólt kap, Disztl László és Végh Tibor sem tudják megakadályozni a gólszerzésben. Ez volt élete második NB I-es gólja
...és a Ferencváros 1984/85-ös csapatképén - még Vincze Gézával - az alsó sorban balról a második Zsiborás Gábor és Pölöskei Gábor között
Pajáról az elejétől tudni lehetett, hogy finoman fogalmazzunk, két végén égette a gyertyát. Ilyenkor már nem csak a szurkolók, de sokszor a résztvevők, sőt, maguk a főszereplők sem tudják az igazságot, hogy egyes eseményeknél pontosan mi történt és pontosan mi hangzott el. Álljon itt néhány anekdota:
Állítólag egyszer azt találta mondani: "akkor innék tejet, ha a tehenek szőlőt legelnének".
Dalnoki Jenő volt az edzője, mikor megkérdezte tőle, hogy egy ezresért odaadja-e neki az üres üvegeit, mire azt mondta, hogy nem. Erre a Dalnoki megkérdezte Bánki Dodit, ennek mennyi üres üvege lehet otthon, ha még ezer forintért se akar megválni tőlük (Fiatalabb olvasóinknak: akkoriban 2 Ft volt egy sörösüveg betétdíja, emlékeim szerint a boros üvegé 3,50 Ft…)?
1985 őszén a Labdarúgás című havilapnak, konkrétan Szabó Sándornak nyilatkozott, amikor Dalnoki Jenő szúrt oda a beszélgetés közben: „Remélem arról is beszélsz, Kisfröccs, hogy meglehetősen régen rúgtál gólt...!”
1985 őszén hazai pályán szenvedett vereséget a Ferencváros a Videotontól. Végh Tibor szerzi meg a labdát előle
1986 telén az alapozás közben végez nyújtógyakorlatot a kép jobbszélén...
...és a Ferencváros 1985/86-os csapatképén a középső sorban balról a harmadik játékos Vépi Péter pályaedző és Zsivóczky Gyula között
1987 február végén a tavaszi nyitányon a Ferencváros 0:0-át játszott Zalaegerszegen. Csepregi András szereli becsúszva...
...és a Ferencváros 1986/87-es csapatképén az alsó sorban balról a negyedik az akkor még szárnyait bontogató Simon Tibor és Bodnár József gyúró között
1987 nyarán bizakodva tekintett az új szezon elé...
...és augusztus közepén, a bajnoki nyitányon hazai pályán győzte le 2:0-ra a Ferencváros a Debreceni MVSC-t, az első gólt ő szerezte. Duró József ered a nyomába
1988 tavaszán, a 19. fordulóban a Ferencváros az Üllői úton 5:2-re legyőzte a Rába ETO-t, Paja kettőt "hintett". Pecsics Tibor igyekszik szerelni...
...a Ferencváros 1987/88-as csapatképén a legfelső sor jobbszélén, Nagy Zsolt mellett...
...ősszel a Ferencváros 2:1-re verte a Videotont, persze, hogy rúgott gólt. Horváth Gábor elől fedezi testtel a labdát
1989 koratavaszán az egyik edzésen Limpergerrel vív fejpárbajt...
...a bajnokságban a Fradi 1:0-ra legyőzte az MTK-VM-et az Üllői úton. Ezúttal nem ő, hanem Dzurják Csöpi szerzett gólt, őt köszönti a társakkal...
...és a Ferencváros 1988/89-es csapatképén a középső sorban balről a harmadik Bánki József és Kincses Sándor között...
1988-ban és 1989-ben (utóbbiban Józsa Miklóssal megosztva) klubjától megkapta a Toldi-vándordíjat (A díjat idényenként a legjobb formájában lévő ferencvárosi labdarúgó kapja a bajnokságban mutatott kiemelkedő teljesítményéért).
Albert Flóri a gólgyáros utódját díjazta az 1987/88-as teljesítményéért
Hat szezon töltött el a zöld-fehéreknél, 97 bajnokin szerepelt és 37 gólt szerzett, a Fradival egyszer bajnoki és kétszer magyar kupa második helyezett volt.
1989-ben az Ajaxhoz szerződött és bajnokságot nyert a csapattal.
A Honvéddal játszottuk a kupadöntőt, már a bajnokság után. 1:0-ra kikaptunk, ám nyerhettünk volna, nekem sem ment rosszul a játék. Már a meccs előtt susogták, hogy Leo Beenhakker, az Ajax edzője a lelátón fog figyelni. Nem mondták, hogy kit, bár az én nevem is benne volt a kalapban. Vesztettünk, véget ért a szezon, az utóbbi évek legjobb eredményét értük el, elmentünk ünnepelni. Megfordultam néhány helyen, hajnali öt óra felé értem haza. A feleségem kétségbeesetten mondta, hogy este óta egész éjjel keresett a Fradi vezetése, hogy 9 órára a Népstadionba kell mennem, mert Beenhakker tárgyalni akar velem, miután a Fradival már mindenben megegyezett. Akkoriban még nem volt mobiltelefon, a híradólánc pedig nem volt percrekész. Gyorsan lebonyolítottam egy zuhany, kávé, zuhany, kávé programot, 9-re a Stadionba értem és röpke fél óra alatt velem is megegyezett Beenhakker, az Ajax játékosa lettem. Akkoriban volt egy svéd válogatott centerük, Pettersson, aki hosszabb időre kidőlt, a helyére kerestek valakit. Engem is csak egy évre kölcsönbe szerződtettek, ez volt a Fradival a megállapodás.
Leo Beenhakkerrel már Amszterdamban 1989 őszén...
...és az újoncok bemutatásakor az edzővel, Sonny Silooy-jal és Sjaak Stormmal
Káprázatosan nyitott az elején, csak úgy szórta a gólokat...
Kevés magyar labdarúgó mondhatta el magáról, hogy a világ egyik legtekintélyesebb szaklapjának kerülhetett a címlapjára. 1989. augusztus 12-én ez is megtörtént
Hágában volt az első meccsem, a Den Haag ellen, kezdő voltam és rögtön góllal nyitottam, amúgy 4:0-ra nyertünk. Három nappal később Amszterdamban a Vitesse volt az ellenfél. Haverjaimat is kihívtam a meccsre, ha már kijöttek, megígértették, hogy ott is lövök gólt. Megtettem, nem is akármilyent fejeltem, a 16-os sarkáról erővel fejeltem a sarokba egy beadást, ami mellett két gólpasszt is kiosztottam, 5:2-re nyerünk, a közönség őrjöngött és éltetett, egyből elfogadtak. A következő meccsen kikaptunk 2:1-re, nem is lőttem gólt, de a negyediken megint nyertünk 5:0-ra az én egyik gólommal. Az ötödik meccset ugyan megint elvesztettük 2:1-re, ám a gólt én rúgtam. 5 meccs, 4 gól. Amikor Pettersson meggyógyult, úgy kapta vissza egyre inkább a szerepkörét. Végülis 14 meccset játszottam a szezonban és 7 gólt rúgtam. És az Ajax 4 esztendő után megnyerte a holland bajnokságot, így holland bajnok lettem. A szezon végén az Ajax nem akarta kifizetni értem a Fradival kötött kölcsönszerződésben feltüntetett opciós vételárat, így elengedtek. A Roda, amelyik akkor a negyedik helyezett volt viszont mindent kifizetett volna, kellettem nekik. Én viszont szentimentális voltam. A Fradiban Nyilasi Tibor lett az edző, akit tizenévesen csodáltam, bálványoztam, érte is tomboltam a lelátón a B-középben. Nem akartam elmulasztani azt az érzést, hogy a játékosa lehetek. Jó döntés volt vagy rossz? Nehéz eldönteni, akkor az érzelmek vezettek, a tények ismeretében lehet, hogy másképp kellett volna döntenem...
Azon a bizonyos Den Haag elleni találkozón megiramodik
1990 tavaszán magyarok, amikor Hollandiában találkoznak... Róth Antallal az Ajax-Feyenoord mérkőzésen, ellenfelekként
Egy idény után visszatért az Üllői útra.
1990 nyarán már a Fradinál kezdte az alapozást. Ifjabb Albert Flórián mögött Simon Tiborral...
...októberben az UEFA Kupa 1. első fordulójának visszavágóján az antwerpeni 0:0 után a Ferencváros Zalaegerszegen jutott tovább a 3:1-re végződött találkozón. Ő biztosította be a végeredményt a hosszabbítás 112. percében, végre képességeihez méltón játszott. Háttal Topor Antal (5), a második gól szerzője...
...a mérkőzés gólösszefoglalója...
...a 2. forduló első találkozóján Koppenhágában a Bröndby 3:0-ra nyert a Ferencváros ellen. Értetlenkedik, miközben a walesi Keith Cooper játékvezető kétszer mutatott az öltözők felé, mindkétszer ferencvárosi játékosnak. Először Limpergert, majd itt most Szenest küldte a zuhany alá...
...a visszavágón üres lelátók előtt nyert 1:0-ra a Bröndby az Üllői úton. Árnyékával, Okechukwuval...
...és volt a találkozónak még egy érdekessége: Monsieur Michel Vautrot, a játékvezetők egyik Szent Grálja, ezen a találkozón fújta utoljára nemzetközi szinten a sípot. Valószínűleg Paja volt az utolsó magyar labdarúgó, akinek azt metakommunikálta, „eriggyinnen”, ha jót akarsz...
...a 10. fordulóban a Videoton-Walthamot fogadta a Ferencváros és 4:0-ra nyertek a hazaiak. Horváth Gábor, a Videoton csapatkapitánya nem tudta őrizni, három gólt szerzett...
Itt álljunk meg egy pillanatra. Még ma is lehet olyanokat olvasni, hogy tulajdonképpen mesternégyest szerzett. De még a Népsport tudósítója is hosszasan polemizált, hogy akkor az a bizonyos találat kinek a nevéhez fűződik. Ami tény, a szakírótól 10-es osztályzatot kapott.
A mérkőzés tudósítása...
...és a gólösszefoglalója. Mindenki döntse el maga, kinek adja a találatot
Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai. Az 1990-es naptári év legjobbjai: Petry - Nagy T., Aczél, Limperger, Szalma - Urbányi, Kovács E., Keresztúri, Kecskés - Fischer, Gregor. Petry Zsolttal holtversenyben kapták ketten a legtöbb szavazatot.
A Népsport osztályzatai alapján (a fentebb említett 10-es érdemjegy sokat segített ebben) az 1990/91-es bajnokság őszi idényében az NB I-ben pályára lépett játékosok közül neki lett a legmagasabb (6,500) a pontátlaga, közvetlenül olyan játékosokat előtt meg, mint Szalma József (Tatabánya, 6,384) és Koszta János (Váci Izzó, 6,375).
Kimondhatjuk, 1990 ősze az övé volt
Az egész bajnokságot figyelembe véve az összesítésben már "csak" a harmadik helyre volt elég az osztályzatok alapján a teljesítménye, de még így is a csatárok közül toronymagasan ő szerepelt a legjobban, megelőzve a kispesti Vincze Istvánt és az újpesti Eszenyi Dénest.
1991 márciusában a tavaszi nyitányon a Ferencváros 1:0-ra legyőzte az Újpesti TE-t az Üllői úton. Ezt a légicsatát ezúttal Brockhauser István, az újpestiek kapusa nyerte...
...két héttel később megrúgta az utolsó gólját (rögtön kettőt) a DVSC ellen, amikor a Fradi 3:2-re nyert. A debreceni Sándor Csaba (6) csak udvarias szemlélője, amint a válogatott középcsatár kiugrik és a hálóba talál...
...júniusban pedig a miskolci kupadöntőn diadalmaskodott Ferencváros csapatában az álló sorban jobbról a negyedik Szekeres Tamás és Keresztúri András között. A Fradi szurkolók ekkor láthatták utoljára zöld-fehérben
Kezdem a végén, a kupagyőzelemmel, az valóban fantasztikus volt, de a bajnokságban is volt néhány emlékezetes meccsünk, azt hiszem elég, ha csak a legelsőt, a Dózsa 5:0-ás lelépését említem a Megyeri úton.
Ezt a bajnoki nyitányt alighanem sem a Dózsa, sem a Fradi szurkolói nem fogják egykönnyen elfelejteni. Egy emelettel Szabó Gyula felett
A szezon végén nem éreztem a vezetőkön azt, hogy engem meg akarnak tartani. A közönség az más volt, ha rajtuk múlik, soha nem jöttem volna el.
(Azt már csak mi jegyezzük, két évvel korábban a Ferencváros kiközvetítette Paját Frankfurtba, próbajátékra, egy olyan időszakában, amikor ő maga kérte, hogy inkább ne. Balul is sült el a dolog. Jean-Claude Bras, az ismert párizsi üzletember futballmenedzserként, tulajdonképpen a tudta nélkül, összeszervezett egy próbajátékmeccset a francia Red Star csapatába, ahová meghívta a teljes francia élvonal játékosmegfigyelőit én menedzsereit, meg még, akit tudott. A Feyenoord látalanban előre kínált érte 500 ezer dollárt. Ösztönei azt súgták, ezt ne. Újabb kilókat szedett fel, sérült is volt, tavasszal nem is tudott minden meccsen szerepelni. Joggal tartott az újabb beégéstől. A Fradi akkori vezetői pénzt szerettek volna látni belőle. Megmakacsolta magát, ezzel megpecsételve saját és a Ferencvárossal közös sorsát... Ráadásul az elválás sem ment simán, a lejárt szerződésű játékost a Fradi csak 16 millió forintért lett volna hajlandó átengedni. A Liga döntése alapján ennek csak a töredékét kellett végül kifizetni.)
Ekkor jött a Siófok ajánlata, odaigazoltam.
Az 1990/91-es csapatképen a felső sorban balról a harmadik Pintér Attila és Páling Zsolt között
Az üstökösként ekkoriban feltűnt Lipcsei Pétert egy interjúban kérdezték:
-Van olyan csatár az NB I-ben, akitől tart?
-Nincs. Akkor lennék idegesebb a szokottnál, ha Fischer Palit kellene fognom. Szerencsére vele egy csapatban játszom...
1991-ben ismét megkapta a Toldi-vándordíjat, bajnoki második lett a csapattal és megnyerték a Magyar Kupát, a Váci Izzót 2:1-re verve a döntőben.
23 bajnokin tizenkét találatig jutott. Pályafutása során ezzel harmadszorra lett a Ferencváros házi gókirálya.
Ezt követően egy szezont a Siófoki Bányászban játszott, a gólkirályi címet is megszerezte tizenhat góllal (30 mérkőzésen), holtversenyben a váci Orosz Ferenccel együtt.
Nálunk nincs hagyománya annak, hogy a gólkirályok jelentős elismerést kapnának a teljesítményükért. Amikor Somogyi Jenő lett az MLSZ elnöke 1986-ban, az ő kezdeményezésére kapott ajándékot a bajnokság legeredményesebb játékosa, Détári Lajos, Melis Béla és Petres Tamás is egy kis Polskit vehetett át. Később Illés Béla egy Peugeot 306-osba ülhetett be az 1996/97-es bajnokság végén, amikor már az MTK-ban lett király, korábban a Kispest-Honvéd játékosaként szerzett koronát. Egyszer elpanaszolta, hogy amikor ő került a trónra, semmit, még egy kézfogást sem kapott elismerésként…
1991 nyarán az új Siófok tulajdonképpen nem szerepelt rosszul az Intertotó kupában. A svájci Grasshopper Zürich mögött egy ponttal lemaradva lettek csoportmásodikok, megelőzve a dán Frem Kobenhavnt és a szlovén Olimpia Ljubljanát. Itt a júliusban Siófokon játszott Frem elleni 3:3-as találkozón keveri a dán védőket...
Bajnokcsapatot akartak csinálni, de csak fél évig tartott a muníció, valamit rosszul mértek fel. Az őszi második hely után a csapat egy része eligazolt, a maradék megroggyant, de még így is a negyedik lett a bajnokságban, amit a Fradi nyert meg. Nekem csak annyi örömöm lett, hogy én lettem a gólkirály…
1991 nyarán nagy álmokat szövögettek Siófokon, ehhez képest igazoltak. A Képes Sport címlapján az új szerzemények - Gregor József, Máriási Zsolt, Fodor Imre és Frank Wolf társaságában
...és amikor ősszel a hóhért akasztották. Siófokon 1:1-es döntetlent játszott a csapat a Ferencvárossal, a hazaiak gólját ő szerezte. Szergej Kuznyecov elől fedezi testtel a labdát
A találkozón az őrületbe kergette Kuznyecovot.
Kétségtelen jól ment, bejöttek a cselek, és az átadások is sikerültek, büntetőből még gólt is rúgtam. Most azt mondom neked, hogy az egyik szemem sírt, a másik nevetett, lehet, hogy nem hiszed el, pedig így volt. Korábban sohasem tudtam volna elképzelni, hogy én egyszer is a Ferencváros ellen játsszak...
A bajnokságban, amint éppen gólügyben köszönti őt Fodor Imre. A siófoki támadó a zárómérkőzésen (Siófoki Bányász-Pécsi MSC 3:2) szerzett két találatával fogta be váci kollégáját...
...és a Siófok 1991/92-es csapatképén a középső sor jobbszélén Bíró Imre mellett (Forrás: Siófoki Futballkrónika II.)
Ezután a Kispest-Honvédhoz igazolt, ahol 1992/93-ban bajnokságot nyert a csapattal. 23 találkozón 5 gólt szerzett.
...augusztusban a bajnokság 2. fordulójában piros-feketében már a második találatát szerezte. A kispestiek 3:1-re legyőzték a BVSC-Novépet, ezúttal Szergej Iscsak elfejeli előle a labdát...
...és az 1992/93-as bajnokcsapatban a felső sorban balról a második Faragó István és Adrian Negrau között
...egy év után engem is elengedtek Siófokról. Hívott a Honvéd, Verebes József komolyan számolt velem, ám neki csak 7 meccs jutott, a helyére érkező finn Kuusela elképzeléseibe nem fértem be, így a szezon végén visszaadtak a Siófoknak.
Egy év múlva visszatért Siófokra, már nem ment neki annyira, 22 találkozón nyolc találatig jutott.
Felmerült, hogy visszamegyek a Fradiba, de akkor már nem annyira számítottak rám, a fiataloknak szavaztak bizalmat. Akkoriban hagyta el a klubot Bánki Dodi, Pintér Attila, Limperger Zsolt. Úgy éreztem, váltani kell. Siófokon azonban két-három hónapig tartott azonban csak a Kánaán. Sokunk kétéves szerződést írt alá, de ahogy elfogyott a pénz, közölték, egy évre módosítják az időtartamot, azután mehetünk, ahova akarunk. Csak a töredékét kaptuk annak, amiben eredetileg megállapodtunk. Azután bele is tojtunk. Másodikként fordultunk, azzal a csapattal - Fodor Imre, Duró Józsi, Gregor József szerepelt benne többek közt -, simán bajnokok lettünk volna, de a tavasszal már nem hajtottunk úgy, a negyedik helyen zártunk.
A Siófok 1993/94-es csapatképén a felső sorban a balszélen, Bimbó Tamás mellett
1994 nyarán került Sopronba, ahol fél idény alatt 15 találkozón öt gólt rúgott.
Az EMDSZ-Sopron augusztusban még egy hetest kapott a Megyeri úton. Alig három hét múlva már a soproniak nyertek 7:2-re a Nagykanizsai Olajbányász ellen a Káposztás utcai stadionban. Ő rúgta az első gólt...
...és a Sopron 1994/95-ös csapatképén a felső sorban jobbról az ötödik Varsányi Sándor és Cservenkai Donát között
1995 tavasza már a Fáy utcában találta, két és fél év alatt 61 bajnokin lépett pályára, tizenhét találatig jutott.
1996 tavaszán a teljesítménye címlapot ért a rövidéletű sportmagazinnál
Kieső helyen állt a Vasas, Illovszky Rudi bá’ megkeresett, hogy segítenék-e neki. Ma is nagy tisztelettel gondolok rá, hálás vagyok neki. Bent maradtunk, a következő idényben meg két ponttal maradtunk le a dobogóról.
A Vasas-Casino Vigadó 1995/96-os csapatképén a középső sor balszélén...
...és egy Vasas Danubius Hotel 1996/97-es formációban az alsó sorban balról a második Pál Zoltán és Mónos Tamás között
1997 nyarán ismét külföldre került, Horvátországba, az NK Osijekhez.
A Vasas után, túl a harmincon, kaptam egy anyagilag igen kecsegtető ajánlatot a horvát Osijek csapatától. Aláírtam két évet, ám már néhány hónap után kiderült, hogy lufi volt. Eleinte csak csúsztak a fizetések, aztán elmaradtak. Szerződésszegésért bepereltem a klubot, akik visszapereltek. Egy évig tartott ez a huzavona, közben nem játszhattam, mert a játékengedélyem náluk volt. Egy év után a FIFA előtt jogerősen nyertem, ki kellett fizetniük és visszaadni a játékengedélyem. Visszakaptam ugyan, de az élvonalban már nem mentem vele semmire, hisz nagyon hosszú volt a kihagyott idő. Egyre alsóbb osztályokban folytattam…
Innen hazatérve már csak alsóbb osztályú csapatokban szerepelt (Pilisvörösvár, BKV Előre, III. kerületi TVE, Csepel, Ercsi Kinizsi)
2000 nyarán komolyan felmerült a lehetőség, hogy több év után visszatér az NB I-be. Az a Haladás csábította, akinek akkor éppen Vincze Géza volt a szakmai irányítója. A nyári alapozáskor együtt edzett a csapattal, aztán nem lett a dologból semmi, a csatár a családja miatt úgy döntött, hogy marad a III. Kerületben.
2003-ban vonult vissza a nógrádi Megye I-es Magyargéc csapatából.
Zöld-fehér csapatban mutatkozott be az NB I-ben, egy zöld fehér csapat ellen. Stílszerűen zöld-fehérben is fejezte be
Ez egy Nógrád megyei kis falu, kb. 600-an lakták. A focicsapata a Megye II-ben játszott, a népszerűségünkről elég annyit elmondani, hogy gyakran 1200 néző előtt. Viszonyítsd ezt a lakosság számához! Volt az igen emlékezetes szezonunk, amikor a Magyar Kupában mindennel együtt négy kört mentünk, sorban vertük ki a magasabb osztályúakat. Végül az Újpest FC-Fót állított meg minket a legjobb 32 között. Rajtam kívül Duró József és Kecskés Attila volt a húzóember. Élvezet volt a foci abban a közegben is, nem véletlen, hogy 37 éves koromig csináltam.
A csapatban 2002 márciusában mutatkozott be. Az akkor a tabellát 2 ponttal vezető Magyargéc 7:0-ra verte a Kazár együttesét, Paja két gólt is szerzett
2002 őszén már a Megye I-ben, a 3. fordulóban a csapat óriási meglepetésre 2:1-re nyert a valaha szebb napokat látott Nagybátony otthonában. Mindkét gólt ő szerezte
Többszörös ifjúsági-, utánpótlás- és olimpiai válogatott is volt. 1985 nyarán úgy volt tagja az U20-as világbajnokságról veretlenül kieső magyar korosztályos-válogatottnak, hogy a csapat fő gerincét az egy évvel korábban ifi Eb-t nyert játékosok alkották. Akkor még senki nem tudta, hogy ő a világon van. Egy év alatt berobbant, két meccsen kétszer iratkozott fel a góllövők (a bolgárok elleni góljával pontot mentett, Tunézia ellen győztes gólt szerzett) közé.
1987 májusában Kecskeméten, a lengyelek elleni U21-es Eb-selejtező kezdőcsapatában jobbról a második Dukon Béla és Pintér Attila között. A mérkőzést 3:0-ra nyertük, Kovács Kálmán és Sass János góljaival már 2:0-ra vezettünk (mindkét gólpassz a nevéhez fűződik), a kegyelemdöfést ő adta meg, a 85. percben. Egy mozdulattal két védőt küldött el gyufáért, majd higgadtan Miroslaw Dreszer kapujába gurított
1988 és 1992 között 19 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Sorrendben dr. Mezey György, Bicskei Bertalan, Mészöly Kálmán, Glázer Róbert és Jenei Imre is beválogatta.
1988 őszén, amikor kerettag lett...
...a válogatott egyik edzésén a Népstadionban Pintér Attilával és Keller Józseffel...
...augusztusban lett először kerettag, a hónap végén Linzben játszottunk az osztrákokkal egy barátságos találkozót (0:0). Végül nem lépett pályára, de a képen az újoncok, és a szövetségi kapitány. Balról: Katzenbach Imre, Fodor Imre, Fischer Pál, Mezey György, Mészöly Géza és Petry Zsolt...
...az első válogatott találkozója novemberben a görögök elleni barátságos találkozón Pireuszban. A Málta elleni vb-selejtező főpróbája volt a találkozó, a látottak és a végeredmény alapján is megsemmisítő volt a vége. A 79. percben állt be Hajszán Gyula cseréjeként, de legalább ő megpróbálta. A görög kapus, Gitsziudisz, ment előle...
...és második válogatottsága dr. Mezey György második szövetségi kapitánykodása idején decemberben Máltán játszott válogatottunk világbajnoki selejtezőn 2:2-t, Vincze István helyett állt be csereként. Ezúttal ment előle a máltai védő. A mögöttük elhelyezett hirdetőtábla szövegét örömmel olvastuk volna a góllövők között is
1989 ápriliásban a harmadik válogatottsága, ezúttal is Málta az ellenfél, csak ezúttal a Népstadionban lett döntetlen (1:1) és immáron Bicskei Bertalan szövetségi kapitánysága alatt. John Buttigieget próbálja megakadályozni a passzban...
...a hatodik válogatottsága októberben a görögök elleni 1:1-es barátságos találkozó volt a Népstadionban. Hatzimoisziadiszra támaszkodva ő emelkedik a legmagasabbra, de fejéről a kapu fölé szállt a labda
1991 áprilisában, a tizennegyedik találkozóján a címeres mezben, válogatottunk Limasszolban nyert 2:0-ra Ciprus ellen Eb-selejtezőn. Védője elől fedezi a labdát...
...októberben tizenhatodszor szerepelt a magyar válogatottban, Belgium ellen (0:2) Székesfehérváron. Végre eredményes lehetett volna, de most Disztl László és Lőrincz Emil szabálytalansága akadályozta meg, hogy feliratkozzon a góllövők közé, így maradt továbbra is nulltalálatos
A civil életben fuvarozási vállalkozása volt, 2014-től a Ferencváros utánpótlásában dolgozott pályaedzőként. Rendszeresen szerepel a Fradi öregfiúk csapatában.
Sokszor kérdezik tőlem, megbántam-e bármit is az életemben. Én pedig azt mondom, hogy semmit. Így kellett történnie mindennek. Ez volt az én utam, még ha göröngyökkel teli út is volt. Nem cserélnék senkivel. Nem én. Megvívtam a magam csatáit, de a legnehezebb pillanatokban is eszembe jutott, hogy itt éltem meg a legszebb álmaimat, Fradi-játékosként az Üllői úton, néha harmincezer néző előtt. És a legrosszabb pillanatokban is felidézhettem magamban például azt a zalaegerszegi meccset, amelyen a Ferencvárossal száműzetésben három egyre megvertük a belga Antwerpent, és én életem legjobb formáját mutattam. Rég volt, de hiába telnek az évek, a Fradi-címeres melegítő van rajtam. És ez többet ér a gazdagságnál is.
Az öregfiúk csapatban 2015-ben Dzurják Csöpivel
Hogy mennyire közkedvelt és népszerű volt, arra csak egy példa. 1987-ben Verebes József távoztával kényszerből Garami József lett ideiglenesen a szövetségi kapitány. Hogy egyben láthassa kiszemeltjeit és a háttérkínálatot, a Népsport és az MLSZ közös kezdeményezésére létrehoztak egy mérkőzést, az A-válogatott az Üllői úton a Közvélemény-válogatottat „látta vendégül”. Ő az egyik legtöbb szavazattal került a közönségcsapatba.
Érdekességképp említsük meg a pályáralépett játékosokat is.
A-válogatott: Gáspár (Zsiborás) - Olajos, Vörös Cs., Balog - Nagy T., Kovács E., Rostás (Rubold), Preszeller, Hajszán - Plotár (Dzurják), Vincze I. (Szekeres)
Közvélemény-válogatott: Koszta (Disztl P.) - Kardos, Pintér (Schneider), Kozma - Sallai, Kiprich (Dajka), Bognár (Bánki), Fitos, Kincses - Fischer (P. Nagy), Kovács K.
A Közvélemény-válogatott nyert 2:1-re, 1:1-nél a győztes találatot ő szerezte.
A közönségválogatottban az alsó sor jobbszélén Kincses Sándor mellett...
...a találkozón pedig csatában a "magyar" védelemmel
Fischer Pál 2024-ben
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: