1955. július 22-én született Onhausz Tibor, a Ferencváros, a Rába ETO, a Siófoki Bányász és a Veszprémi SE egykori védőjátékosa.
A Köztársaság téri grundról indulva 12 éves korában, egy sikeres toborzó után (150 gyerek közül tízet választottak ki) került az Üllői útra.
A Fradi serdülő játékosaként
A szamárlétrát végigjárva az 1973/74. évi bajnokságban mutatkozott be az NB I-ben. Tavasszal a 29. fordulóban jelölte őt a kezdőbe Dalnoki Jenő vezetőedző, Kispesten, a Bp. Honvéd elleni 2:2-re végződött találkozón.
Takács Lászlóval együtt mutatkoztak be Kispesten
Még nem volt tizenkilenc éves sem, ekkor lett ifjúsági bajnok, és az NB I-ben is rögtön az ezüstérmes csapat tagja lett.
Az ifiben olyan játékostársakkal szerepelt egy csapatban, mint Rab Tibor, Takács László, Viczkó Tamás, Giron Zsolt, Kelemen Gusztáv, Magyar István, Csider László, Mészöly Pál, Ebedli Zoltán vagy Nyilasi Tibor.
1972-ben a Ferencváros ifistájaként a legendás SZOT ifjúsági labdarúgó tornán az ÉDOSZ válogatottjában az alsó sorban balról a második Kiss László és Boros Gyula között...
...1973-ban már a tartalékcsapatban az alsó sorban balról a harmadik Szőke István és Branikovits László között...
...1974 év elején a viareggioi nemzetközi tornán a Ferencváros ifjúsági csapatában az álló sor jobbszélén Szőke György mellett...
...két ferencvárosi ifista játékostárssal, Nyilasi Tiborral és Kelemen Gusztávval, valamint a Fradi ifiedzőjével, Rákosi Gyulával...
A serdülő háromtól az ifi egyig Fenyvesi Mátéék külön is rengeteget foglalkoztak velünk. Rákosi Gyula például, aki az ifi egynél volt a mesterem, edzés után kint maradt velem, bal szélről adogatta be a labdákat, nekem meg a tizenhatosnál meg kellett kerülnöm egy bóját, majd az érkező labdát kapásból ellőni. Mindezt egy órán keresztül! Félelmetesen meg is tanultam lőni, jobbal és ballal is.
...egy évvel később már a felnőttben Mester és tanítványai: balról a második Viczkó Tamás és Ebedli Zoltán között
Az 1974/75-ös évben részese volt a nagy nemzetközi sikernek, a csapat veretlenül menetelt egészen a KEK-döntőig. Dalnoki Jenő együttesében ugyanakkor a kezdetekben nem volt alapember, a kupamenetelés során azonban öt mérkőzésen is pályára lépett, a döntőben például épp Nyilasi Tibort váltotta az utolsó fél órára.
1975 márciusának közepén az Üllői úti visszavágón az idegenbeli győzelem után Budapesten az 1:1 is elég volt az FF Malmö ellen. A mérkőzés után a továbbjutást kiharcoló csapatban az alsó sorban jobbról a második Máté János és Magyar István között...
...április végén az elődöntő belgrádi visszavágóján a budapesti győzelem után elég volt a döntetlen (2:2) is. 110 ezer néző előtt a kezdőcsapatban a sorban jobbról a harmadik Máté János és Magyar István között...
...májusban a KEK-döntőn Bázelben a lefújás után kissé csalódottan nézi a társakkal a kupaátadást. Balról a harmadik Szabó Ferenc és Magyar István között
Az 1974/75-ös kupagyőztes csapatban az alsó sorban jobbról a hatodik Kelemen Gusztáv és Ebedli Zoltán között...
...nyáron Komáromban a Bajnokok Tornáján a Rába ETO volt a Fradi ellenfele, Somogyi Józseffel csatázik. Dalnoki Jenő ekkor álmodta meg, hogy ő fog Juhász István helyén játszani, ha itt az idő a váltásra...
Tudom, hogy engem szánnak Juhász utódjául, de bevallom, sokat kell tanulnom ahhoz, hogy igazi versenytársává válhassak. Elsősorban a védekezésben kellene javulnom, az emberfogásban, a szerelésekben.
...nyár végén a következő bajnokságra készülő csapat képén az alsó sorban balról az első Pusztai László mellett. A katonai szolgálata miatt a bajnokcsapatban egyszer sem lépett pályára...
Karrierjét a katonai szolgálat gátolta, de az 1976/77-es bajnoki évben már a bronzérmes csapat alapemberének számított.
1976 augusztusában a 3. fordulóban a Ferencváros Dorogra látogatott és 3:0-ra nyert. Hárman a levegőben. Ő ugrott a legmagasabbra, Szabó József és Major Ferenc egyesült erővel sem tudják elfejelni előle a labdát...
...szeptember elején az 5. fordulóban a Fradi 3:2-re verte a Vasast a Népstadionban. A Vasas-csatár a földön, nemkevesebb, mint hat ferencvárosi (Bálint László, Martos Győző, Rab Tibor, Nyilasi Tibor, Hajdú József és ő) játékos védekezik...
...szeptember végén a zöld-fehérek 1:1-et játszottak Békéscsabán. Vépi Péterrel (4) és Bálint Lászlóval (jobbra) fogják közre Németh Lajost...
...októberben a BEK 2. fordulójának első mérkőzésén az ő góljával verte a Ferencváros a Dynamo Dresdent 1:0-ra. Egy szabadrúgás kombinációnál átlépi a labdát, pár pillanattal később Szabó Ferenc ellövi azt...
A luxemburgi Jeunesse Esch ellen simán továbbjutottunk, a keletnémet Dynamo Dresdent meg az én fejesgólommal vertük az Üllői úton. A drezdai visszavágón viszont kaptunk egy négyest, egy olyan ellenféltől, amelyben a játékosok szája habzott, üveges volt a tekintetük, mint a gépek úgy mentek. Ha ehhez hozzáadjuk, amit azóta már az egész világ tud a hetvenes évekbeli NDK sportorvosi hátteréről...
...november közepén a 14. fordulóban a Fradi 5:2-re verte hazai pályán a Salgótarjáni BTC-t. Az egyik gólt ő szerezte, elegánsan emelt Magyar Lajos hálójába, Répás Béla lemaradt...
...egy héttel később, szintén az Üllői úton, a Kaposvári Rákóczi szenvedett 2:0-ás vereséget. Mucha József beadásából az első gólt fejeli Buús György hálójába...
...és a Ferencváros 1976/77-es bronzérmes csapatképén az alsó sorban jobbról a második Vad István és Magyar István között
Ennek ellenére a Fradi túladott rajta, elcserélték (Nérey Györggyel és Szabó Ferenccel együtt) a győri Szokolai Lászlóért.
A Ferencvárosban összesen 23 bajnoki találkozón szerepelt. Ebből húszat az utolsóban, mindkét bajnoki gólját is ekkor szerezte.
Tulajdonképpen nem jártam rosszul, mert fiatal házasként és apaként egy kétszobás lakáshoz jutottam Győrben. Jó edzők, Palicskó Tibor, Kovács Imre, Verebes József, keze alá kerültem, a hat év alatt bajnok és kupagyőztes lettem. Arra gondoltam, hogy a csere két dolgot is jelent. Nemcsak azt, hogy a Fradinak nem kellek, hanem azt is, hogy a Rábának igen. Ez kötelezett.
1977 nyarán került a középcsapatnak is csak nagy jóindulattal nevezhető Rába Vasas ETO-ba.
A Rába ETO 1977/78-as csapatképén az alsó sorban balról a harmadik Berecz Zoltán és Szabó Ferenc között
1979 tavaszán az Újpesti Dózsa 2:0-ra nyert Győrben. Fejjel nem éri el a labdát, Tóth Zoltán kifutva el tudja azt ütni...
...és az 1978/79-es csapatképen a középső sorban balról a negyedik Pardavi Károly és Hannich Péter között
1979 júniusában tagja volt a Magyar Kupát (MNK) nyert csapatnak. A döntőben a Ferencvárost győzték le a Népstadionban 1:0-ra.
A döntőben Rab Tibor próbálja szerelni - sikertelenül...
...kupagyőztesként a Népstadionban a kép közepén Pozsgai Lajos és Magyar Lajos között...
...és már az ETO stadionban, később, nyugodtabb körülmények között a kupával az alsó sorban jobbról a negyedik Szíjártó László és Glázer Róbert között...
Hát persze, hogy a Fradit vertük a Népstadionban, egy olyan kupadöntőben, amelyre az esélytelen nyugalmával készültünk, Nyilasi Tibiék azonban minden helyzetet kihagytak. Szabó Ottó viszont elcsípte Bálint Laci rövid hazaadását, így egy kidolgozott helyzet nélküli góllal, egy-nullra nyertünk. Hogy épp a Fradi ellen? Hát ennek nem örültem, de amikor a kupaátadásnál átnéztem a túloldalra, Nyílra, Ebire meg a többiekre, akkor azért átvillant rajtam, hogy most nem szeretnék a helyükben lenni.
...ősszel az 5. fordulóban a győriek az Újpesti Dózsát győzték le hazai pályán 2:1-re. Bodnár Istvánt előzi meg...
...egy fordulóval később, szintén hazai pályán, a Rába ETO a Pécsi VSK-t is 2:1-re győzte le. A gólszerző Pölöskei Gábor (a kép balszélén) volt. Mellette Pozsgai Lajos és Pásztor Ferenc között
1980 őszén a 7. fordulóban Volán-Rába ETO 1:0. Palla Antal kapujának előterében Füzi Géza (8) társaságán vív fejpárbajt Sebők Györggyel...
...a 8.fordulóban vereség Kispesten is, ezúttal 4:2 lett a vége. Nagy Antallal szemben marad alul a fejpárbajban...
...és vereség a 10. fordulóban is, a győriek 1:0-ra kaptak ki Békéscsabán is. Hornyák Béla felszedi a labdát Kurucz Ádám elől, nem kell beavatkoznia
1981 tavaszán, a 27. fordulóban, megint a Békéscsaba, csak Győrben és 2:2 lett a vége, úgy, hogy 87. percben még 2:0-ra a vendégek vezettek. Két csabai védő között indul rohamra
Többször is hajszállal kerülték el a kiesést, mígnem 1981 nyarán belépett az öltöző ajtaján Verebes József….
Az 1981/82-es őszi csapatképen, már Verebes Józseffel, az álló sorban balról a harmadik Kovács László és Hlagyvik Gábor között...
...és tavasszal a hattyúdal - már bajnokként, az álló sor jobbszélén, Pardavi Károly mellett
A győrieknél öt szezon alatt 103 bajnoki találkozón (Verebesnél már csak nyolc találkozó jutott neki) egy gólt szerzett.
1982 nyarán költözött Siófokra, a helyi Bányász csapatához igazolt.
A Siófoki Bányász új igazolásaként
A Balaton-partiak előzőleg nyerték meg a harmadosztályt, nagy reményekkel vágtak neki az NB II-nek, és a harmadik szezon végén, addigra már egy Magyar Kupa (MNK győzelemmel) a tarsolyban, az elsőosztályba kerülés is sikerült.
1983 tavaszán az NB II. 24. fordulójában a Siófok 2:2-t játszott Egerben egy nagyon jó színvonalú találkozón. Középén, a sűrűjében
1984 tavaszán az NB I-es a Tatabányát várták Siófokon a kupadöntőbe jutásért, azon a pályán, ahol már kiesett a Videoton (1:0) és a Ferencváros (4:2) is - hosszabbításban. A siófoki sorban balról a harmadik Horváth II. László és Olajos Sándor között (forrás: Siófoki Futballkrónikák II.)
...nyár elején a sporttörténelmet írt Siófok kupagyőztes csapatképén felülről a második sor közepén Virágh Ernő és Havasi József között...
Most már háromszoros MNK-győzteslett, miután korábban az FTC és a Rába ETO csapatával is eljutott a kupagyőzelemig.
...ősszel egy NB II-es bajnokin...
...és a KEK-sorozat 1.fordulójának visszavágóján Lariszában a mérkőzés lefújását követően Nagy Mihállyal tart az öltőző felé, amíg a hazai drukkerek a továbbjutást ünneplik
1985 tavaszán az NB II-ben második helyen végzett és az NB I-be jutott Siófoki Bányász csapatképén az alsó sor balszélén Zsadányi László mellett...
...ősszel pedig már az 1985/86-os, NB I-es csapat képén a felső sorban balról a harmadik Kovács László és Horváth I. László között
Siófokon 82 találkozón (ebből egyet az NB I-ben) öt gólt szerzett.
1986-ban, a bajnokság közben igazolt az akkor NB II-es Veszprémi SE-be.
1987 őszén már lehetett sejteni, hogy Veszprémben készül valami, bombameglepetésre az őszi záráskor a dobogó legtetején zártak. Az álló sor jobbszélén Sánta László mellett
A másodosztályban két és fél szezon alatt, az 1988-as feljutásig 77 másodosztályú bajnoki találkozón öt gólt szerzett, alapembere volt az NB II-es bajnoki címet szerzett veszprémi gárdának.
1988 tavaszán az NB II. bajnokcsapata a Veszprémi SE. A felső sorban balról a negyedik Szeiler József és Bognár Péter között
Az 1988/89-es bajnokságban 9 találkozó jutott neki.
A Veszprémi SE 1988/89-es csapatképén, a középső sorban jobbról a harmadik játékos Éger Károly gyúró és Kiss László között
Utolsó bajnoki mérkőzését 1989 márciusában, két hónap híján a bemutatkozása után 16 évvel játszotta.
Ezután Ausztriában, alacsonyabb osztályban szerepelt.
A kinti játékot harminchat évesen fejeztem be, utána többkevesebb sikerrel vállalkoztam, a focihoz pedig még annyi közöm volt, hogy Horváth Lacival, az egykori siófoki centerrel egy darabig játszogattunk, majd edzettük is a csapatot Balatonszabadiban.
Pályafutása befejezése után a civil életben próbált szerencsét, családjával Siófokon élt.
Onhausz Tibor 2015-ben
2016. augusztus 25-én, rövid, de súlyos betegség után hunyt el, hatvanegy éves korában.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: