Szeretnénk egy új sorozatot indítani, melyben mindig az aktuális magyar labdarúgó bajnokság egyik bajnoki meccsét vezetnénk fel - némi történelmi háttérrel. Ezúttal a hétvégi Debrecen-MTK-ra esett a választásunk.
A forduló egyik legnagyobb hagyománnyal bíró összecsapásán a Debrecen 40. alkalommal fogadja szombaton az MTK-t. A két csapat debreceni mérlege enyhe MTK fölényt mutat, 14 hazai és 16 vendég siker mellett kilencszer megosztoztak a pontokon.
A fővárosi kék-fehérek már a húszas évektől szerepeltek a Hajdúságban, igaz akkor még a Bocskai vendégeként, és nem egyszer vereséget szenvedtek a kor legjobb vidéki profi együttesétől. A legfájóbb zakót 1940-ben kapta a Hungária, a tönk szélén álló Bocskai Móré János vezetésével 2:1-re nyert, és az elvesztett pont nagyon hiányzott a végelszámolásnál.
Szinkron-mezhúzás (fotó: MTI)
A háború után újjáalakult MTK először a hosszú bajnokságban találkozott a Lokival, de a debreceni látogatásban nem sok köszönet volt, mert a vendéglátók meglepetésre 5:4-re nyertek - többek között Szabó Endre remek duplájának köszönhetően. A hazaiaknál a volt Bocskai-hátvéd, Csokai Imre is betalált.
Az első MTK vendéggyőzelemre 1950-ig kellett várni, de ezt a mérkőzést azóta is emlegetik a Hajdúságban. Az egykori Ékszerész/Fradi fedezet, Bukovi Márton a Gellér - Kovács II., Börzsei, Lantos - Kovács I., Bosánszky - Sándor, Hidegkuti, Palotás, Szolnok, Hegedűs összeállításban küldte pályára az akkor Textiles fedőnév alatt szereplő MTK-t, amelyet a hazaiak mestere, Palotás István a Nagy - Szilágyi II., Csárdás, Szabó I. - Szalai, Szabó II., - Komlóssy, Tisza, Kóczián, Szép, Leányvári összeállítással igyekezett ellensúlyozni. Mint utóbb kiderült, nem sok sikerrel...
A bajnokságra törő Textiles története legnagyobb hazai vereségét mérte a Debrecenre. Az első félidőben a kék-fehérek Szolnok fejesével, majd Sándor Csikar balsarkos lövésével, illetve Csárdás szerencsétlen öngóljával már 3:0-ra vezettek. A mintegy 4000 hazai szurkoló legnagyobb bánatára a fővárosi henger a második félidőben sem állt le, sőt! Csak negyedóra telt el, amikor Hidegkuti messziről hozta fel a labdát, három debrecenit is kicselezett, és a tizenhatos vonaláról mesterien tekerte a labdát a jobb felső sarokba. Újabb 5 perc telt el, és egy kapushiba után Hidegkuti ismét a hálóba talál. Az ötödik gól után a hazaiak teljesen feladták a küzdelmet, Sándor és Palotás góljait már csak a legkitartóbb hazai szurkolók várták meg. Akkor még nem is sejtették Debrecenben, hogy a történelem néha ismétli önmagát...