Válogatott okosságok

Mégsem külföldön, hanem továbbra is Magyarországon folytatná pályafutását Douchev-Janics Natasa háromszoros olimpiai bajnok kajakos – közölte a Magyar Kajak-Kenu Szövetség.

A versenyző szándékáról levélben tájékoztatta Baráth Etelét, az MKKSZ elnökét és az elnökséget.

A kajakos a levélben egyben bejelentette, hogy visszavonja a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetséghez benyújtott versenyzési engedély kérelmét, vagyis egészen biztosan nem akar más ország színeiben kajakozni. Janics tehát úgy döntött, hogy magyar színekben folytatja, és valószínűleg a 2016-os olimpiáig ezen nem változtathat.

"Nehezen, de megértettem a szövetség döntését, megértettem a közvélemény egy részének elutasítását. Megértem a nekem sokat nyújtó Szeged városa egyesülete ellenérzéseit. Most azt kérem, engem is értsenek meg. Nem kívánok trükköket alkalmazni versenyengedélyem érdekében. El kell ismernem, hogy a magyar kajak-kenu sport és különösen a női kajak a legerősebb a világon"

Na jó, nem. Valójában nem a Szeged 2011-Vác NB II-es ütközet miatt utaztam a fővárosból a csongrádi megyeszékhelyre, de ha már arra jártam, akkor úgy gondoltam, kilátogatok a meccsre. Gyerekkorom óta nem jártam a Tisza-parti metropoliszban, nagyon kellemes hely, kifejezetten szép és elég tiszta, bár többen óva intettek a látogatástól, hiszen ez maradt nagyjából az utolsó szocialista fellegvár, de ezek a disszonáns hangok sem tántoríthattak el attól, hogy ide utazzak. Bár egyes hírek szerint Botka László polgármester úr sem nagyon cáfolja meg az „MSZP-s politikusok bármit szívesen támogatnak, csak ne legyen szó fociról!” című tételt, talán majd Kiss-Rigó László püspök uram rendbe szedi a dolgokat az akadozó városi támogatás ellenére. Csányi Sándor MLSZ-elnök óvatos szerepvállalásáról is hallani (egyenlő esélyek…), tervben van hipermodern aréna építése is a következő időszakban (alulról lenne fűthető, mint a Bozsik!), hamarosan elválik, mi valósulhat meg a nagyívű tervekből.

Az előjelek nem voltak kedvezőek. Kezdve azzal, hogy a váciak nem álltak ki a Videoton elleni oda-visszavágós Magyar Kupa-párharcukra. Aztán a másodosztály tavaszi nyitányán fogadták volna a Kazincbarcelona együttesét, ám ezt a mérkőzést sem rendezték meg, az őszi szezon során a váciak keretét alkotó labdarúgók nem vállalták a játékot. A részleteket tanult kollégáim már kivesézték, Héger József klubtulajdonosi bravúrjait ismerhetjük, Berki Krisztián neve hallatán minden jóérzésű embernek ökölbe szorul a keze, ezzel nem is foglalkoznék túl sokat.

Viszont miután a zárójelben hivatkozott cikket olvastam (http://www.csakfoci.hu/node/133627), elkezdtem reménykedni, hogy talán mégis látok némi csúcsfutballt szombaton. Mondjuk ez a casting érdekes lehetett, akár blöffként is felfogható, de ha egyszer a váci vezetők azt ígérték, hogy mindenképp útra kelnek, akkor azt kőbe is lehet vésni ugyebár.

Az alábbi történet remekül példázza, hogy miért tartja időnként (?) komolytalannak a magyar huligán és ultramozgalmat még az is, aki alapvetően szimpatizál az ultrákkal és többször fel is szólalt már az őket démonizáló kívülállók ellen.A történet természetesen ezer szállal kapcsolódik a Derbyhez, illetve annak tegnapi előjátékához. Bár nem tudom, mért nem jó nekünk a rangadó szó, na mindegy. Két homlokegyenesen eltérő történet a beszámolók alapján, továbbá felnőtt, alapvetően értelmes férfiak vedlenek vissza tizenhárom-tizennégy éves izgatott kiskamaszokká, amint géphez jutnak, hogy megírják a véleményüket. A Legendás Harmadik Félidő olvasói  egypercesei még mindig köztünk élnek. Előre bocsájtom, hogy feltehetőleg mindkét oldal képviselői meg fognak sértődni, pedig egyik oldalon sem vagyok érintett. Akik alapvetően elítélik a szurkolói összecsapásokat,  és szeretik egyetlen homogén, végtelenül összetartó masszaként kezelni a szurkolókat, azok is feszülten figyeljenek, mert tanulság lesz bőven.

Szalai Ádám egyike a magyar válogatott kevés megkérdőjelezhetetlen alapemberének, és – bár múlt héten, a Fortuna Düsseldorf ellen pont nem volt a kezdőben – hasonlóan fontos játékosa a Mainz csapatának is. Mivel a Leverkusan reálisan nézve a második helyért áll versenyben, a Mainz meg a negyedikért, mindkét csapatnak jócskán volt miért hajtania, és ahogy a Bundesligában ez amúgy is szokás, hajotttak is becsülettel.

Az FTC - Újpest derbi elé egy kis régmúltidéző. Nagyapáink korabeli meccsek, háttérben háborúk és történelem.

Következzék hát egy rejtélyes körülmények közt elhunyt futballzseni.

A megfejtéshez katt ide

Holnap délben az ünnepélyes megnyitóval kezdetét veszi Debrecenben a rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság. Tíz magyar versenyzőért szoríthatunk egyéniben, csapatban és váltóban. Kimondott éremesélyünk nem igazán van, de döntőbejutási sanszunk talán –erről lentebb bővebben olvashatnak. A hazai rendezésű világbajnokság legnagyobb jelentősége hazai részről talán az, hogy most már le lehet mérni, hogy az október óta Magyarországon dolgozó kínai szaktanácsadó által vezényelt edzésmunka tényleg átültethető-e némi módosítással Európára. Ennek most már technikában, sebességben és eredményességben is meg kéne mutatkoznia.

Nagyszerű első fordulón vagyunk túl, örömmel tippelgetünk tehát a következőre is! Mostantól újításként Betta is tippel velünk, az egyszerűség kedvéért ő a nagy oddsokra hajt rá! Aztán majd a végén meglátjuk bejött e neki. A cikk végén előző fordulónk eredményeit is kiszámoltuk, gratulálunk yidvags, Ön nyert! Kérjük Tisztelt Olvasó, tippeljen ön is a kommentmezőbe, a nyeremény egy sárga pulóver valamelyik szezon végén!

Őt befogadták (Pisont két bajnoki címre vezette a Beitart)

Januárban a  Beitar Jeruzsálem csapata háromnapos villámlátogatásra utazott Groznijba és megmérkőzött a Terek Groznij gárdájával (0:0). A látogatás hivatalos célja a csecsen-izraeli barátság elmélyítése volt, a nem hivatalos ok az, hogy azt remélték, hogy a Beitar nehéz gazdasági helyzetén Telman Ismailov milliomos, a Terek pénzembere fog segíteni. Ismailov érdeklődésének komolyságát jelzi, hogy ő fizette a Beitár útját. A zsidó származású üzletember vagyonát kétmilliárd dollárra becsülik.

Új sorozatunkban a női labdarúgást vesszük nagyító alá, elsősorban magyar szempontból. Szeretnénk megnézni, hogy mennyire fejlődőképes Magyarországon a foci női szakága, mekkora a tömegbázisa, milyen a bajnokság színvonala és természetesen jó szokásunk szerint igyekszünk a zsebekben is turkálni, pénz után kutatva. Jobb helyeken az áttekintést az alapoknál kezdik –mondjuk az utánpótlásnál- ám mi szeretnénk a lényegre térni, és női labdarúgó válogatottunkkal kezdeni az ismerkedést.

Bár elsősorban szeretnénk a hazai környezetre koncentrálni, óhatatlanul szükséges egy kis nemzetközi kitekintővel kezdeni. Mennyire népszerű a női labdarúgás a világban? Egyre népszerűbb, de kizártnak tartom, hogy valaha akár csak meg is közelítse a férfiak játékát akár sebességben, akár népszerűségben.  Ám még mindig vonzhat bizonyos országokban tízezreket a stadionokba és nevelhet ki sztárokat, példaképeket. Ráadásul már most négy kontinensről kerül ki a –nem túl sok csapatot számláló- élmezőny.

Magyar U-17-es női válogatott