Válogatott okosságok

Napjaink labdarúgásában már egyre kevesebb az olyan játékos, aki mindenki számára megkérdőjelezhetetlen módon köthető egy-egy egyesülethez. Most nem kizárólag a ma (is) meghatározó klubokra gondolok. Az anyagi érdek és a klubhűség fogalma gyakran már eleve egymást kizáró, lehetetlenné tevő tényezők, de azért természetesen még mindig tudunk olyan futballistákról, akik egy (esetleg több) klub színeiben írták be magukat az egyetemes labdarúgás (vagy akár csak saját klubjuk) aranykönyvébe. Ezeket a játékosokat többnyire az ellenfelek szurkolói is bizonyos tisztelettel említik, akiknek eszükbe sem jutna más csapatok legendáit bármilyen szinten is a sajátjukénak tekinteni.  Iker Casillasnak minden bizonnyal soha sem lesz szobra Barcelonában, valószínűleg Paolo Maldininek sem Rómában, és talán Lipcsei Péternek sem Angyalföldön. Józan ésszel tehát azt is gondolhatnánk, hogy Puskás Ferenc neve Kispesten, Madridon (és esetleg Athénon) kívül sehol sem kerülhetne szóba, kivéve abban az esetben, ha éppen a nemzeti stadionunknak keresünk méltó névadót.

Ezen a hétvégén keményebb fába vágtam a fejszém: Bogdán Ádám teljesítményét szerettem volna közelebbről szemügyre venni és beszámolni róla. A fa keményebbnek bizonyult, mint hittem: Ádámnak egyetlen védése se volt a meccsen, de hát ha meccset lehet értékelni gólok nélkül, kapust is lehet védések nélkül.

Egyúttal azonban arra is választ próbáltam keresni, hogy mi történhetett a Bolton Wanderers csapatánál: bár tavaly kiestek a Premier League-ből, mindenki arra számított, hogy egyből sikerül a visszajutás, de legalábbis a rájátszásba könnyedén bekerülnek. Ehhez képest a Burnley elleni hazai meccs előtt mindössze három pontra álltak a kieső helyektől.

Senkit se tévesszen meg a csoport elnevezése! A 14 csapatos Alföld csoport egészen pontosan felét budapesti-agglomerációs csapatok teszik ki. Jellemző, hogy a tabella utolsó három helyén a szegedi, hódmezővásárhelyi és  makói csapat áll. Ám itt az élmezőny koránt sem tűnik olyan egyértelműnek, mint a Dráva, vagy a Tisza csoportban. A Dunaharaszti MTK címvédésre készül –feljutásra aligha. Míg tavaly kétszereplős volt az élboly, most (papíron) hat csapatnak is van esélye megszerezni az aranyérmet.

Ez a hat csapat fog küzdeni az NB3-ban maradásért is, és lehet, hogy pont a hatodik fog rájátszás nélkül kipottyanni a megyei első osztályba –ez feltehetőleg egy-két ponton fog múlni. Tavalyhoz képest egyébként rengeteget változott az osztály, hiszen a Pilis megszűnt (illetve alsóbb osztályban újraalakult), a Jánoshida, Szolnok II és a Szarvas kiesett. A Csepelt és a Tápiószecsőt más csoportba sorolták át. A kiesést éppen megúszta tavaly a Hódmezővásárhely és a Makó, így nem meglepő, hogy most ők állnak a tabella végén. A szegediek pedig valószínűleg nem tudnak eltartani egy NB2-es élcsapat mellett még egy NB3-as élcsapatot is – azt csak remélni tudjuk, hogy a Tisza Volán a valószínűsíthető kiesés után azért megmarad.

Ma talán már hihetetlennek tűnhet, hogy nem is olyan régen még a Real Madrid nem csupán hogy megverte a Barcelonát, hanem még bajnok is lett. Sőt, akkortájt a Barca volt a légiósokkal telepakolt európai sztárklub és nyoma sem volt annak, hogy a futballtörténelem egyik legjobb csapata lesz az FCB. Vajon visszaáll majd az inga a két sztárklub örökös harcában? 2008-at írtunk akkor, amikor ez az inga még Madrid felé lengett ki erőteljesen. Válságnak se híre, se hamva, dübörög az Ibér Bika.

A Drukkerkocsma legendássá vált heti állandó rovatát egyszerűen nem volt szívünk megszüntetni. A blog indulásakor ugyan három hetet kellett bepótolnunk, de a többi adja magát, a sportközélet úgyis hetente produkál valami olyat, amin röhögünk egy jót. Lássuk a heti győztest!

Juhász Rolandot szóba hozták Európa szinte minden csapatával. A híreknek egy közös pontja van. Nem lett az üzletből semmi. Az újságok hazudnak (mind?)? Vagy valaki kavarja?

A visszaemlékezés első része itt olvasható.

Mérsékelten humoros kommentárunk pedig itt.

A selejtezőkben Luzernban kezdtünk egy 2:2-s döntetlennel. Önmagában az eredmény elfogadható volt, beleszámítva, hogy sem Nyilasi, sem az első számú kapusunk, Katzirz Béla sem állt rendelkezésünkre sérülés miatt.

Sérültjeink a luzerni lelátón, civilben

A sorozat első része itt olvasható.

A selejtezősorozat izgalmai persze nem hagyták hidegen az Internacionálé lelkes fórumozó pajtásait sem, akik a Hazafias Népfront oldalán buzdították haladó szocialista futballunk méltó képviselőit.

A fenti diskurzus valós történeten alapul, az álnevek igaziak. Akiké meg nem, azt se nehéz kitalálni. Külön köszönet illeti JarnoTrulli, fortune.hai és divaoni01 kollégákat, akik nélkül ez a bejegyzés nem születhetett volna meg. 

Az eredeti sztori itt folytatódik.

A rangado.hu értesülései szerint a közelmúltban újabb hét személyt gyanúsítottak meg a magyarországi bundabotránnyal kapcsolatban. A honlap információi szerint már az utánpótlásmeccsek sem "tiszták" (mivel évek óta, rendszeresen élőben lehet fogadni ilyen mérkőzésekre is, ennek ellenkezője mondjuk fel sem merült bennünk), az új gyanúsítottak most két mérkőzés manipulálásával kapcsolatban lehetnek érintettek. Az egyik szálon öt békéscsabai utánpótláskorú játékosról van szó (itt egyelőre a konkrét mérkőzést, tehát az akkori ellenfelet sem ismerjük), a másik szálon pedig egy volt élvonalbeli játékosról és annak barátnőjéről. A Központi Nyomozó Főügyészség a nyomozás érdekeire hivatkozva azt már nem óhajtotta elárulni, hogy pontosan kikről és melyik meccsekről van szó. Értesülések azonban vannak, és ez eddig bőven elegendő volt a vezető internetes portáloknak (élükön a sportnapilap online változatának), valamint a nyomtatott sajtónak, hogy gyakran kiemelt hírként és minden részletet jó alaposan megrágva foglalkozzanak az éppen aktuális témával. Most azonban egyelőre nagy a csend.

Mexikó-Jamaica

Még el sem kezdődött a mérkőzés mikor a mexikói szurkolók, akik az irrapuatoi  szovjet-magyar 6:0 után már nem sok eredményre kapják fel a fejüket, értesültek a sokkoló Honduras-USA 2:1-ről. Honduras (vezeti az egy főre eső gyilkosságok világranglistáját, de a FIFA ranglistán csak az 59-ik) nagy meglepetésre megverte az Egyesült Államok válogatottját. A mérkőzésre San Pedro Sulában, a Debrecennél több mint négyszer nagyobb városban került sor (a 37 ezres Olimpico Metropolitano stadionban minden jegy elkelt). Hondurasban a focimeccs igazi ünnep, a fontos mérkőzés miatt szerda munkaszüneti nap volt-- amit a válogatott meg is hálált.

De térjünk vissza a csoport rangadójára, a Mexikó-Jamaica meccsre. A mérkőzésnek az Azték stadion adott otthont, a 110 ezres stadionban alig 40 ezren lézengtek. A stadion tengerszint felett több mint 2000 méter magasságban van, ez sohasem kedvezett a vendégcsapatnak, de különösen hátrányos a másfajta fűhöz szokott reggae fiúknak. Mexico nagy sztárja a MU-ban játszó , piaci áron kb egy fél Dzsudzsákot érő Javier Hernandez. Rajta kívűl még két-három játékos játszik Spanyolországban, a többiek a szerethető hazai bajnokságot erősítik. A jamaicai válogatott főleg európai, javarészt angol, csapatokra épül és a keretben van a nagy ferencvárosi kedvenc Jason Morisson is. A jamaicaiak kezdeményezőbben léptek fel, és bár a tudósítót különösebben nem érdekelte ez a mérkőzés, annyit azért el kell ismerni, hogy az iram és a színvonal nem feküdt volna a magyar válogatottnak. A mexikóiak erőszakos, technikás focit játszottak, a jamaicai csapat főleg a gyorsaságra és a fizikai fölényre épített. Az eredmény némileg meglepő gólnélküli döntetlen, pedig a  helyi riporterek meg voltak győződve, hogy a magasság fel fogja őrölni a reggae válogatott erejét. A döntetlennel Mexikó a csoport utolsó előtti helyére jött fel, egy ponttal megelőzve az amerikai válogatottat.

A jamaicai ultrák hajóval vágtak útnak.