Úgy alakult, hogy a török-magyar mérkőzést egy török nyelvű közvetítésben tekinthettem meg. A török riporter egyébként a magyar játékosok többségének nevét egész helyesen ejtette ki, csak a szóvégi "r" hang haladta meg a képességeit, így került a magyar válogatottba egy Kadas nevű balhátvéd (tartok tőle, a magyar kommentátor minimum ugyenilyen súlyú hibákat vétett a hazai játékosok kapcsán). De legalább megtanultam, hogy a török futballban elmaradt a nyelvújítás, náluk ma is van taccs, ofszájd meg korner.

Igazából a mérkőzés jó közelítéssel azt hozta, amit az előzmények, és főként a pénteki magyar-román után várhattunk tőle. Mészáros Norbert kizárólag a török játékosok ügyetlenkedésének (meg esetleg egy picit talán Király Gábornak) köszönhette, hogy csak egy gólt kaptunk róla - lehetett volna három is, nem rajta múlott. Szalai Ádám a pályán továbbra is képtelen felnőni a saját nyilatkozata által meghatározott szinthez.

Böde megtette, amit megkövetelt a haza (www.nso.hu) 

Ezúttal nem tudtunk taktikailag úgy az ellenfél fölé nőni, mint pénteken kb. 70 percen át, ennek a játékosok korlátozott egyéni képességei mellett leginkább az volt az akadálya (főként az első félidőben), hogy talán túlzottan is óvatosan játszottunk, mindig csak azt vállaltuk be, amit biztosan meg tudunk csinálni, ez meg már a serdülőben sem engedhető meg. 

Az is kiderült, hogy blogunk szerzői értenek a futballhoz: a többek által követelt Böde Dániel beállásával veszélyesebbé váltak a támadásaink, sőt, Böde rövid időn belül egy gólt is szerzett, igazolván a vele kapcsolatos hétvégi kijelentéseket - amit aztán le is rombolhatott volna, ha kiállítja a játékvezető, ami, valljuk be, nem lett volna jogtalan.

Bár tudtuk, hogy a románok elleni hazai döntetlen után vagy ma, vagy ősszel Bukarestben nyerni kell, mégis 1-1 után azonnal visszaálltunk, időt húztunk, látványosan meg voltunk elégedve az eredménnyel. Sanyi bácsi azonnal lehozta Szalait, nyilvánvalóan nem a gyenge teljesítménye miatt, hanem, mert 1-1 után már nem akartunk újabb gólt lőni. Megint csak azt mondom, amit már fentebb is: gyáván futballozó csapat ritkán ér el sikereket. Hiába jó a taktikai felkészítés, ha a célkitűzés az, hogy jajj, csak ne kapjunk ki nagyon, abból nem jöhet ki jó eredmény. Nem is beszélve a Szakma által a korábbi (külföldi) edzőkön folyamatosan megkövetelt "magyaros támadó futball"-ról.

Megérdemeltük volna, ha most is kapunk a végén még egy gólt.

De szerencsére a törökök ezt már nem tudták összehozni, így Macaristan csapata egy ponttal távozhatott Isztambulból, és életben tartotta a reményeit - Türkiye pedig valószínűleg kiszállt a brazíliai repülőjegyért való versengésből.

A fiúk szemmel láthatólag örültek a döntetlennek