Nem vagyunk egyformák.
Van közöttünk magas és alacsony, sovány és jobb étvágyú, jól fésültebb és kopasz is. Van közöttünk nős és nőtlen, karakteresebb arcú és veszedelmesen jóképű is. (Ez utóbbi egyébként én lennék, de ez most itt egyáltalán nem fontos.) Vannak közöttünk apukák, és olyanok is, akik egyszer talán azok lesznek, vagy csak még egyszerűen nem szóltak nekik, hogy egy ideje már azok. Vannak közöttünk olyanok, akik a gabonákból vagy a gyümölcsökből készített alkoholos tartalmú italokat kedvelik, és olyan is akad, aki az üdítőitalokra esküszik. Van aki ATV-t néz közülünk, van aki Hír TV-t, és bizony még olyanok is akadnak, akik a természettudományos csatornákban lelik az örömüket.
Van közöttünk kispesti és fradista, angyalföldi és újpesti, mtk-s (igen, öregebbek mesélik, hogy ilyen emberek is léteznek) és győri is. Van aki leginkább a szegfűt szagolgatná, van aki a madarat röptetné (bár az talán már végleg elrepült), és olyan is van, akinek a narancs a kedvence. De persze olyan is akad, akinek undora van a politikától és egyszerűen csak nyugalomban szeretne éldegélni.
Nem vagyunk egyformák.
És mégis, hosszú hónapok, sőt akár hosszú évek óta is békében megférünk egy-egy közös topikban, egy-egy közös szektorban, és szerencsére egyre gyakrabban egy-egy közös asztalnál is. Tudunk egymásról, foglalkozunk egymással és az esetlegesen eltérő véleményeinket is képesek vagyunk kulturált módon megvitatni egymással.
A közös topikunkat most bezárták egy időre. A politika és a végtelen butaság szele ugyanis odafújt néhány hívatlan vendéget, akik minden létező alkalmat megragadnak akkor, amikor valahol egy jóízűt lehet zsidózni, románozni, vagy éppen cigányozni.
A sors különös iróniája, hogy mi már egy-két nappal a topikajtó váratlan ránkcsapása előtt elhatároztuk, hogy belevágunk ebbe a közös blogba. Mivel nem vagyunk egyformák, így a közös szerelmünkön, a sporton kívül mindenkit más és más is foglalkoztat, de ezen a felületen minden bizonnyal békében megférnek majd egymás mellett a különböző témák, gondolatok, és műfajok.
Hiszen mi is békében megférünk egymással, és ha jobban belegondolunk, akkor ez a társaság bizony egy kellemes kis oázis a mindennapok egyre zordabb sivatagában.
Igen, így is lehet(ne)!
Pedig nem vagyunk egyformák!
A bejegyzés trackback címe:
Ajánlott bejegyzések: