A magyar jégkorong-válogatott sikerrel vette az első akadályt a divízió 1/A-s világbajnokságon, miután a zsúfolásig megtelt Papp László Arénában 4-2 arányban legyőzte Nagy-Britannia csapatát. Arra már előzetesen számítani lehetett, hogy ellenfelünk majd nem nyújtja át nekünk tálcán a három pontot, azonban az 52. percig körülbelül olyan szinten kellett izzadnunk, mintha nem is jégen, hanem forró vízben játszották volna a találkozót.

A világbajnokság első két meccsén a papírformának megfelelően a fel-(és vissza)jutásra leginkább esélyes válogatottak sem hibáztak. Azonban azok az eredmények sem túl meggyőzőek, miután a kazahok csak 5-2-re verték a japánokat (mi a múlt héten 7-0-val intéztük el az ázsiaiakat - igaz, az felkészülési meccs volt), úgy, hogy az első negyven percben kétszer is a kazahok kényszerültek egyenlítésre. Az olaszok ugyan egy sima 4-0-val melegítettek Dél-Korea ellen, de ők sem rendeztek azért egy kimondott erődemonstrációt. Mondjuk nem is volt rá szükségük, hiszen a győzelmük így sem forgott egy pillanatig sem veszélyben.

Este aztán végre már mi is a húrok közé csaptunk. Fantasztikus hangorkánban, majdnem 9000 néző előtt kezdődött a mérkőzés, és az első harmad első felében az ellenfél szinte át sem korcsolyázott a mi térfelünkre. Mi viszont lövöldöztünk becsülettel, azonban Murphy kapus eszén ekkor még sehogy sem tudtunk túljárni. A harmad végén aztán beigazolódott Murphy törvénye, mivel a kevéske brit próbálkozás egyike gólt eredményezett: a kék vonalról megeresztett lövés Szuper Levente alatt csúszott a kapuba. Hetényi pénteken napvilágra került mellőzése után egyértelműen Szuper Levente lett a válogatott első számú kapusa, és ezzel Rich Chernomaz tulajdonképpen 20-ra húzott lapot. Szuper ugyanis ebben a szezonban még egyetlen árva bajnokin sem állt a ketrec előtt, és ha van sportág (márpedig van), ahol a meccsrutin a kapusok esetében döntő fontossággal bír, hát akkor a jégkorong biztosan ide tartozik. (A legújabb információk szerint egyébként Hetényi nem az amerikai pincér nénivel való emlékezetes ismerkedési kísérlet miatt lett kegyvesztett, hanem egyszerűen csak felhúzta az orrát, miután a világbajnokság előtt a szakvezetés nem adományozta neki A Magyar Válogatott Első Számú Kapusa címet.)

                                                           Egyelőre még borotvaélen

A második harmad közepénél, így a mérkőzés felénél aztán már mi vezettünk. Előbb Nagy Gergő egyenlített emberelőnyből, majd Vas Marci húzott be kapásból egy kapusról kipattanó korongot. Aztán egy kicsit megint nem figyeltünk oda, és máris újra egyenlő volt az állás. Szerencsére nem sokáig, miután Ladányi valószínűleg középre szánt korongja végül a britek kapujában kötött ki. Aztán néhány másodperc múlva negyedszer is betaláltunk, Vas János gólja után azonban videóbírózás következett. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy maradt a 3-2, miután a játékvezető szerint a találatot szándékos rúgómozdulat idézte elő. Nem állíthatom azt, hogy a sporinak nem volt igaza...

Igazság szerint a harmadik harmadban sem rólunk lehetett volna megmintázni a Nyugalom Szobrát, mivel egészen az 52. percig meglehetősen vékony jégen táncolt a vezetésünk. Akkor aztán az addig sokat bizonytalankodó Szuper védett egy hatalmasat, majd nem sokkal később Sikorcin a negyediket is beverte. Innen már csúnya lett volna, ha nyolc perc alatt ugyanannyit kapunk, mint addig az egész meccsen. Persze a hokiban néha tíz másodperc is elég két gólhoz, ezúttal azonban nem adtunk ilyen ajándékot a briteknek, sőt, még akár növelhettük is volna az előnyünket.

Végül aztán nem növeltük, de ma még ezt is megtehettük. Nem játszottunk jól, nem is játszottunk rosszul, elsőre ez így elment. Hoztuk azt a meccset, amivel versenyben maradtunk, de a holnapi dél-koreai meccs után jön majd a neheze: a kazahok és az olaszok ellen. Miután az első napon a két feljutó helyre legesélyesebbnek tartott három csapat közül a másik kettő sem brillírozott, így elkeseredésre vagy kishitűségre egyáltalán nincs okunk.

A kazahok és az olaszok ellen viszont csak akkor lehet esélyünk, ha egyebek mellett tökéletes kapusteljesítményt is leteszünk a jégre. Szuper Levente erre a szerepre egyértelműen alkalmas, a felkészülése a hírek szerint egyenesen példaértékű volt, és remélhetőleg a mai meccsel egyszerre letudta az esetleges lámpalázat és a meccshiányt is. A mérkőzés előrehaladtával szemmel láthatóan fokozatosan nőtt fel a feladatához, és bízzunk benne, hogy a későbbiek során is elbírja majd a rá nehezedő nem kis terhet. (Persze ott van még Rajna és Bálizs is, de őket még kicsit félve ereszteném rá erre a kihívásra.)

Hétfőn este Dél-Korea válogatottjában majd a legkönnyebb ellenfelünk következik, vélhetően újra telt ház előtt. A közönség egészen egyszerűen idén is fantasztikus, és ha szerdán vagy pénteken a csapat és a szurkolók egyszerre lesznek csúcsformában, akkor még az is elképzelhető, hogy...

De ezt még nem szabad leírni. Egyelőre csak szurkoljunk nagyon, mert ezek a srácok megérdemlik!