Persze, szép az ezüst is. Csak, csak egyrészt nem így, másrészt egy döntő után nem sok csapat tud az ezüstnek örülni, maximum akkor, ha eredetileg a legjobb 16 közé jutást tűzték ki célul.

A magyar junior női kézilabda-válogatott a második helyet szerezte meg a Dániában rendezett Európa-bajnokságon, a döntőben Oroszországtól szenvedtünk vereséget.

Magyar csapat utánpótlás-világversenyt még nem nyert soha. Ez volt a harmadik döntőnk, ráadásul az első eset, hogy nem Magyarországon rendezett viadalon sikerült a döntőbe jutni. Tehát tulajdonképpen óriási siker, a jövő héten talán már tudjuk annak látni (már csak azért is, mert jön az U17 EB, meg zajlik a fiúk U19 világbajnoksága, szóval van, ami elvonja a figyelmet). És, nem tagadom, ha előre azt mondják, hogy ezüst, csak annyit kérdeztem volna, hogy hol kell aláírni.

Csak, most nagyon reménykedtem valami szebben, csillogóbb fajta éremben. Mert az eddigi meccseken jó, ráadásul meccsről meccsre javuló játékot mutatott a válogatott. Bár tudtuk, hogy az oroszok nagyon jók, és tudtuk, hogy ők az esélyesebbek, de reálisnak tűnt, hogy el lehet őket kapni.

A meccs első negyedórája egyáltalán nem azt hozta, amit vártunk, sokkal több gólt kaptunk, de többet is lőttünk (annak ellenére is, hogy sokat hibáztunk), 10-10 volt az állás. És ezután jött a összeomlás. A következő negyedórában összesen 1 gólt lőttünk, miközben ugyanolyan ütemben kaptuk a gólokat, mint eddig. A második félidő elején már tíz gól volt közte: 21-11. Elvileg innen vissza lehetne jönni, de ez a magyar válogatott nem tud.

Persze, jobbak az oroszok. De olyan taktikát sikerült erre a döntőre választani, amiről nem is tudom, hogyan gondolhatta bárki is, hogy sikerülni fog. És ráadásul amikor látszott, hogy nem megy, akkor se váltottunk, maradt ez... egészen addig, míg el nem ment a meccs.

Persze nehéz is cserélni. Hajdu János 8 mezőnyjátékossal játszotta gyakorlatilag végig az EB-t. A döntőben, amikor ég a ház, akkor felküldeni a cseréket ... majdnem reménytelen. A játékos, aki az elmúlt mérkőzéseken csak a szünetben állt fel a padról, nyilvánvalóan görcsölni fog, nem lesz sikeres. Ezt láthattuk is.

Teljesen simán kaptunk ki. De, persze, el is kellett jutni odáig. Ez egy olyan fegyvertény, ami nem sűrűn sikerül, és amit ugyanazok a játékosok, és ugyanaz a szövetségi kapitány ért el, akik aztán elveszítették a döntőt. Az ezüstéremért minden dicséretet megérdemelnek! A döntőt meg ... felejtsük el. Pedig jó lett volna egy győztes döntőt látni.

Oroszország - Magyarország 36-28 (19-11)

Az Európa-bajnoki ezüstérmes csapat névsora: Bárány Krisztina, Bíró Blanka, Buzsáki Nikolett, Ferenczi Annamária, Ivanics Dóra, Korsós Dorina, Kurucz Ivett, Lukács Viktória, Mészáros Rea Réka, Schneider Éva, Sirián Alexa Szederke, Szekerczés Luca, Szemerey Zsófi, Szondi Zsófia, Tóth Gabriella, Virág Noémi, Walfisch Mercédesz. Szövetségi kapitány: Hajdu János, edző: Bartalos Béla