A cikkben leírt események 2003. december 14-én történtek. Mivel az évforduló napján az idei világbajnokság küzdelmei zajlanak majd, ezért a megemlékezést kissé előrébb hoztuk.

Az ezredforduló környéke a magyar női kézilabda-válogatott egyik legfényesebb időszaka volt. Sydney-ben döntőt játszottunk, és azt ugyan elveszítettük, de ugyanabban az évben Bukarestben megnyertük az Európa-bajnokságot. Két szerényebb év következett (egy 5. és egy 6. hely), majd jött a horvátországi világbajnokság. A magyar csapat csúcsformában érkezett a VB-re. Több világklasszis is játszott a válogatottban, Radulovics Bojana és Kulcsár Anita talán a világ legjobbjai voltak a posztjukon, a jobbszélső Lovász Zsuzsanna is a legjobbak közé tartozott. Pálinger Katalin 25 évesen még messze volt pályája csúcsától, de már ekkor is fantasztikusan védett  a magyar válogatott kapujában.

A csapat még azt is elviselte, hogy az akkoriban klasszisnak számító Farkas Ágnes terített betlit nyújtott a VB-n (helyette nagyrészt Ferling Bernadett játszott), és irányító poszton Siti Eszter is gyengén szerepelt. Mocsai Lajos szövetségi kapitány a csapat harmadik irányítóját, az akkor húsz esztendős Görbicz Anitát játszatta - Görbicz berobbant a világelitbe, a VB legjobb irányítójának választották, sokezer szurkoló kedvencévé vált ebben a két hétben.

A magyar válogatott simán vette az akadályokat az elődöntőig. Az előző évi EB győztesét, Dániát, tízgólos különbséggel vertük. Norvégia ellen döntetlent játszottunk Rijekában, de ez a mérkőzés másról maradt emlékezetes. Baráti társaságban, egy vendéglátóhelyen néztük a mérkőzést. A televízión azonban, némi érdekellentét miatt (a vendégek többsége mást nézett) le kellett venni a hangot. Egyszercsak hirtelen elsötétült a kép. A közvetítést végző tévétársaság kevés dicséretet kapott ezekben a pillanatokban, legalábbis amíg rá nem jöttünk, hogy a közvetítés rendben van, csak éppen a csarnokban van töksötét. Mint utóbb kiderült, a helyi villanyszerelő be volt rúgva, a máshonnét hozott, a hálózatot nem ismerő szakembernek pedig több, mint fél órára volt szüksége, mire helyreállította a világítást. Némi bemelegítés után folytatódott a játék, a játékvezetők pedig szinte azonnal passzívot jeleztek. Hát, végülis kb. egy órája nem próbálkoztunk kapuralövéssel, igazuk volt...

Az elődöntőben jött Dél-Korea. Óriási mérkőzés, végül nyerünk, 40-38. Azóta sem láttam olyan meccset, ahol 38 lőtt góllal ki lehetett kapni.

És akkor döntő, ahol Franciaország lesz az ellenfél. Megmozdult mindenki, aki kicsit is követte a kézilabdát. Korán reggel mentem az Oktogonra, az IBUSZ-irodába, ahol jegyet lehetett vásárolni. Azaz nem is jegyet,hanem egy vouchert, amit a helyszínen jegyre lehetett váltani. Legalábbis, aki időben ment, mert a rendezők Zágrábban is árultak jegyeket, és volt, aki a Budapesten kifizetett vouchert lobogtatva csak széttárt karral sajnálkozó rendezőket talált: sajnáljuk, telt ház, nincs több jegy.

Körülbelül 9 ezer magyar drukker utazott Zágrábba. A határon az ellenőrzés nem volt túl alapos: "Mađarska - Francuska", legyint a horvát határőr, és már mehetünk is. 195 centis magassággal a Daewoo Kalos hátsó ülése nem sok hasonlatosságot mutat a mennyországgal, de eljutunk Zágrábba, és ez a lényeg. A sportcsarnok környékén mindenki magyar. A vendéglátóipari egységben magyarul rendelek, amit mindenki megért, leszámítva a pultost, aki határozott integetéssel jelzi, hogy más nyelvvel kellene próbálkoznom. Megoldottuk.

A csarnokba a beengedés igen vontatottan halad, jó háromnegyed órát állunk sorba. A beléptetésnél mindent elvesznek, a zsebből az aprópénzt is. Nekem pár kunám bánta, volt, akitől komoly pénzösszeget vettek el az őrök (hogy este, amikor hivatalosan lezárták a munkájukat, a begyűjtött pénzt tartalmazó dobozban nemigen volt több húsz kunánál és ötszáz forintnál, afelől nincs sok kétségem).

Mindenki magyar (Minden fotó forrása: Index.hu, Csepregi J. Botond)

Franciák kb. tízen vannak, a bronzmeccsen érdekelt Ukrajnát és Dél-Koreát se nagyon képviseli senki a nagykövetségek munkatársain kívül. Mi töltjük meg az impozáns sportpalotát (a be nem jutók pedig a környékbeli kocsmákkal teszik ugyanezt). A francia csapatnál akad két ismerős: a tecnikai vezetőjük Szabó Edina (később a Cornexi edzőjeként EHF-kupát nyer, jelenleg az Érd csapatának edzője), a csapat jobbátlövője pedig Melinda Jacques, aki Szabó néven még magyar válogatott is volt korábban, de Franciaországba ment férjhez, és miután nálunk Radulovics játszott a posztján, a kötelező időszakot kivárva elfogadta a francia válogatott hívását. Egyikük sem volt népszerű a lelátón ezen a napon.

A mérkőzés felvezetésénél történik egy kisebbfajta probléma. A hangosbemondó mindenkit felszólít, hogy álljunk fel, Magyarország himnuszának tiszteletére. Mindenki feláll, az ilyenkor szokásos módon a magasba emelkednek a zászlók, majd megszólal a hangszórókból - a Marseilles. Éktelen füttykoncert, a szpíker még be is mondja, hogy maradjunk csendben. Másnap a sajtó egy része kaján örömmel számol be róla, hogy ezek a szurkolók kifütyülték az ellenfél himnuszát. Végül aztán mégiscsak lejátszák a mienket is, éneklünk.

Aztán elkezdődik a mérkőzés. A magyar csapat esélyeshez méltóan játszik, a különbség egyre nő. Iskolajáték.

Pillanatkép a mérkőzésről

A magyar irányítót egyszer ápolni kell. Felettem középkorú házaspár, kamasz fiukkal. Az asszony kérdi: Ki ez a játékos? A férj válaszol, amolyan "még ezt sem tudod?" hangsúllyal: Görbicz. Mire az asszony: Nagyon helyes lány.

A francia csapat egyértelműen alárendelt szerepet játszik, kevesebb, mint tíz perc van hátra, amikor hét góllal vezetünk (25-18). És ami ezután jön...

- Farkas Ágnes különböző technikai hibákkal elveszíti a labdát 3-szor

- Eladjuk a labdát (nem látszik, hogy ki)

- Pálinger az ellenfélhez passzol

- Görbicz ellenfélhez passzol

- Lovász kapufát lő

A hibák egy jelentős részénél a franciák gyors ellentámadásból gólt szereztek.

Erre a 7 elrontott támadásra jut egy szép gól Kirsnertől; valamint Görbicz lő két gólt (a másodikat, alig 45 másodperccel a vége előtt, nem adják meg lépéshiba miatt, rossz ítélet, a gól szabályos volt, Görbicz csak hármat lépett a labdával), és lövet egyet Kulcsár Anitával. Ha a mérkőzés tíz másodperccel rövidebb, Magyarország megnyeri a VB-t és a húszéves győri lány lett volna a döntő hőse. De ugyanez igaz lett volna akkor is, ha az izlandi játékvezetők megadják a szabályos gólját. Tragikus hős lett belőle.

Nem sokkal a VB ideje után ment egy reklám a magyar tévéadókon. Egy videokamerát reklámoztak. A sztori szerint egy kisgyermek, életében először, feláll, és önállóan jár, de ezt édesapja nem látja, mert nincs ott. Az édesanya, videófelvétel híján, csak szóban tudja elmondani: "Hidd el, hármat lépett!".

A VB-döntőről volt felvételünk, de ezt ott helyben már nem tudtuk megmutatni Arnaldsson és Vidarsson uraknak: Higgyétek el, hármat lépett!

Rengeteg hiba, érthetetlenül, felfoghatatlanul sok. De, a nagy előnynek hála, másfél perccel a vége előtt még hárommal vezettünk (28-25). Egy hiba, egy meg nem adott gól, két ellentámadás, és húsz másodperccel a vége előtt úgy támadunk, hogy már csak egyetlen gól maradt az előnyből.

És 7 másodperccel a vége előtt Görbicz is hibázik: kiejti a labdát, azt megszerzik a franciák, és rohannak a magyar kapu felé. Lovász beleér egy passzba. Ha nem akarná megfogni, csak kiüti a pályáról, akkor vége a meccsnek, és nyerünk. De meg akarja fogni, nem tudja, megy tovább a támadás. Görbicz a ziccerben lévő franciát a nyakánál fogva lerántja. Időntúli hétméteres, és Görbicz azonnali piros lapot kap (jogosan). Az időntúlit a franciák belövik. 28-28.

A rendes játékidő utolsó tíz perce

A hosszabbítást persze le kellett játszani, de értelme nem volt. A magyar csapat kettős emberhátrányban kezdett, Görbicz már nem jöhetett vissza, ahogy a még korábban piros lapot kapó Ferling sem. Lelkileg tökéletesen összeomolva állunk ki, esélyünk sincs. A vége 29-32, világbajnok Franciaország.

A drukkerek ezrei nem értik, mi történt. Azóta sem. Lehet itt mondani mindent, lehet beszélni a játékvezetőkről (vitatható kiállítások, tévesen elvett gól), de 7 technikai hiba, eladott labda 7 perc alatt rettenetesen sok. Még a serdülőben is az lenne - ez pedig egy VB-döntő volt.

És még vár ránk egy több órás út hazáig. Mi szerencsések vagyunk, de aki csak egy kicsit is szabálytalanul parkolt, azoknak elszállították az autóját. És persze minden zágrábi taxis tudja, hol a rendőrség telepe, és a szokásos tarifa tízszereséért szívesen el is visz. De mi ezt megússzuk. Végigálljuk a horvát autópályán a fizetőkapunál a sort (ugyanúgy csak egy ablaknál lehetett fizetni, mint más éjszakákon így, éjféltájt, csak éppen autósból volt tízszer annyi, mint máskor). Majd talán egyszer felfogjuk: elveszítettük a VB-döntőt.

A VB-ezüstérmes válogatottból Görbicz és Ferling ma is ott játszik, ahol tíz éve, Győrben, ill. Dunaújvárosban. Siti Eszter többször is csapatot váltott, de ő is aktív még, a Fehérvár KC játékosa.

Kulcsár Anita 2005. január 19-én gépkocsibalesetben életét vesztette, 28 évet élt.

A többiek visszavonultak, többen közülük teljesen eltávolodtak a kézilabdától, mások edzőként vagy sportvezetőként tevékenykednek.

A magyar válogatott a következő két évben világversenyeken kétszer bronzérmes lett, az athéni olimpián pedig ötödik, majd jött egy komoly lejtmenet, aminek végén a 2011-es VB-re ki sem jutottunk. A visszatérésünk után a tavalyi EB-n ismét egy bronz (bár az olimpiák utáni EB-k hagyományosan a legalacsonyabb szintű világversenyek, de a semmiből visszajövet azért így is szép eredmény a harmadik hely).

December 6-án kezdődik az idei világbajnokság, a magyar csapat mérkőzéseit mi is értékeljük majd.