Kezdjük a végéről. Dánia számára ezen az Európa-bajnokságon egyetlen eredmény fogadható el: ha megnyerik. Ők a címvédők, hazai pályán játszanak, ez előző VB ezüstérmesei. Számukra az ezüst is egyértelmű kudarc volna.

És ennek megfelelően játszák végig ezt a két hetet. Bár első ránézésre ez nem látszik rajta, Ulrik Wilbek talán a világ legjobb edzője (a szerző véleménye szerint mindenképpen az), komoly taktikus is, és tökéletesen kézben tartja a válogatottjának kéthetes erőbeosztását. Számukra az EB majd az elődöntővel kezdődik, az oda vezető meccseket úgy kell lejátszani, hogy kettővel se lépjen többet senki (pláne nem a meghatározó játékosok), mint amennyit feltétlenül muszáj.

Mikkel Hansen lő kapura (Fotó: EHF)

És tulajdonképpen ez határozta meg a mai, a magyar válogatott elleni mérkőzésüket is. Az első félidőben volt pár rossz percük, kicsit korán nyugodtak meg, akkor Wilbek időt kért, rendezte a sorokat, és attól kezdve egészen a lefújásig, nagyjából az történt a pályán, amit ők akartak.

A különbségen ez nem is annyira látszik, de a meccsen tisztán kijött. Ha feljebb jöttünk kicsit, akkor ők sebességet váltottak, jobb játékosokat küldtek be, ha megnőtt a különbség, akkor megint elkezdtek pihenni.

Kijöttek ugyanazok a hibák, amik az eddigi meccseken is. Ismét egyértelmű volt, hogy három átlövőnk (Mocsai Tamás, Putics Barna és Nagy Kornél) itt és most nem éri el a válogatott szintjét. És azért átlövők nélkül játszani ebben a sportágban nagyon nehéz. Persze a mai meccsnek igazából mindegy volt, de valahol sokatmondó, hogy még egy ilyen mérkőzésen is mennyire kijön, hogy hol a csapat leggyengébb pontja.

Esélyünk sem volt Dániával szemben, de azt is látni kell, hogy Dániával szemben senki másnak sem volt eddig semmi esélye. Évek teltek el úgy, hogy a férfi mezőny nagyon kiegyenlített volt, szinte bárki megverhetett bárkit, de ezek az évek elmúltak. Most van négy élcsapat, és mögöttük a középmezőny - ebben vagyunk benne egyelőre mi is, igaz, lefelé mozgó tendenciát mutatva. Az első, Spanyolország elleni mérkőzés után a valóságosnál valamelyest borúsabbnak tűnt a kép, aztán, ahogy teltek a napok, egyre jobban látszott, hogy a spanyoloktól nem csak mi vagyunk ennyire lemaradva - ahogy a dánoktól sem.

Úgyhogy reális győzelmi esélyekkel léphetünk pályára az utolsó fordulóban Ausztria ellen (január 22., szerda, 18:15). Ha nyerünk, akkor valószínűleg ugyanannyi pontunk lesz, mint Izlandnak, az egymás elleni eredmény is döntetlen volt, így a gólkülönbség dönthet a helyezésekről. Rossz hír, hogy az izlandiak Dánia ellen játszanak, a házigazda pedig a mai győzelmével már matematikailag is biztos elődöntős, így aligha fogják kihajtani magukat azért, hogy nekünk kikaparják a gesztenyét. A jó hír, hogy, ha nyerünk, akkor biztos a 7-8. hely, azaz meglesz az elvárt helyezés. Ami azért úgy, hogy hat meccsből legfeljebb kettőt nyerünk meg, nem is rossz.