Válogatott okosságok

Bizony mondom néktek: Viszonylag zsenge koromnak köszönhetően az 1986-os mexikói labdarúgó világbajnokságról még nincsenek közvetlen emlékeim, de azt azért sosem gondoltam volna, hogy előbb látok majd magyar alpesi síelőt téli olimpián az első tíz között végezni, mint tizenegy honfitársamat labdát kergetni egy Mundialon. És most tessék, ma megtörtént az a csoda, amire még bő fél nap után is nehéz szavakat, pláne jelzőket vagy jelzős szerkezeteket találni: Miklós Edit a Szocsiban zajló téli olimpián hetedik helyezést ért el a női lesiklás versenyszámában!

A hetedik te magad légy! - Forrás: Facebook

A csíkszeredai születésű 25 éves sportolónő 2010. októbere óta rendelkezik magyar állampolgársággal, és az azt követő év januárja óta versenyez a piros-fehér-zöld színekért. Már 2012 elején magyar sísporttörténelmet írt azzal, hogy a St. Moritzban elért 30. helyezésével szerzett egy Világkupa-pontot. Azóta pedig egyre szorgalmasabban gyűjtögeti az egységeket, tavaly év végén - immár az MTK sportolónőjeként - Val d'Isere-ben már a 12. helyen fejezte be a lesiklást. Tegnapelőtt a kombinációban elért 16. helyével az alpesi szakág tekintetében minden idők legjobb magyar eredményét érte el a téli olimpiákon, ma kora délelőtt óta pedig már a teljes síszakág rekorderének mondhatja magát. Lássuk be, az eddigi legjobb eredmény sem éppen mostanában született: 1964-ben a női sifutóváltó a nyolcadik helyen végzett Innsbruckban.

Miklós Edit szenzációs teljesítményének értékét csak tovább növeli, hogy 25. indulóként vághatott neki a pályának. Aki kicsit is jártas ebben a sportágban, az pontosan tudja - főleg hogy Szocsiban rendkívül enyhe az idő -, hogy a hó minőségének fokozatos romlása miatt ekkora rajtszámmal már nem nagyon szokás ilyen eredményt elérni. Ráadásul a pálya felső részén egy komolyabb hiba miatt még bravúrosan korrigálnia is kellett, de ez aztán annyira jól sikerült, hogy bizonyos szakaszokon senki sem ért el nála nagyobb sebességet. Olimpiai bajnokokat utasított maga mögé, de már önmagában az a tény is egészen elképesztő, hogy többek között osztrák, német vagy amerikai versenyző sem végzett előtte.

Az origo.hu-nak Kovács Barnabás szövetségi kapitány többek között a következőket mondta el:

A lehetőségei messze-messze elmaradnak a nagy nemzetek lehetőségeitől, és hihetetlen nehézségek közepette próbál lépést tartani a többiekkel... A teljes állami támogatás akkor érkezett meg a síszövetség számlájára, amikor már kinn voltak a versenyzőink Szocsiban. Aki ezt nem éli meg, annak fogalma sincsen, milyen nehéz így dolgozni. Egyik napról a másikra élni, reménykedni, és kölcsönökből finanszírozni a versenyzést... A külföldi élversenyzőknél fel sem merül, hogy nyáron vajon el tudnak-e utazni a déli féltekére gyakorolni, lesz-e elég pénzük a szállásra, utazásra. Az ő esetében ez kérdés, pedig most ugyanolyan szintű versenyző, mint a legjobbak. Érdemes megnézni, kik végeztek mögötte... Editnek még a felszerelése sem olyan minőségű, mint az elit tagjainak...

Forrás: AFP/Olivier Morin 

A mostoha körülményekről maga a versenyzőnő bő egy évvel ezelőtt így nyilatkozott a totalsport.hu-nak:

„Engem mindössze egy ember, Stark Márton kísér a versenyekre. Ő az edzőm, a pszichológusom, a szakácsom, a szervízemberem és barátom is egyben, szóval mindenem. Nehezebb így persze, de meg tudjuk csinálni, csak szegény Marci ilyenkor kevesebbet alszik.”

                                   Stark Márton és Miklós Edit - fotó: Facebook/Miklós Edit                   

Az MTI nyomán a mai napon még az alábbiakat is olvashattuk:

A csíkszeredai születésű magyar versenyző ugyanakkor nem panaszkodik a körülményekre, sőt, abban bízik, hogy azok mostani teljesítményének köszönhetően javulni fognak. Szerinte technikailag adottak a feltételek, azaz akkor érhetne el még jobb eredményt, ha nemcsak edzője, az osztrák Dietmar Joseph Thöni, illetve Stark utazhatna vele a versenyekre, hanem egy-egy gyúró, orvos és erőnléti edző is. Stark megjegyezte, a svájci csapatot egy világkupaversenyen nagyjából 12 főből álló kiszolgáló személyzet segíti.

"Editnek egyetlen vk-viadalon volt saját gyúrója, illetve olyan is előfordult, hogy más csapat orvosától kellett segítséget kérnie" - mutatott rá Stark olyan problémákra, amelyek megoldása még jobb eredményeket hozhatna. Miklós Edit egyértelmű igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy számíthatott-e a szerdai versenyen a körülmények közötti különbség, amely az övé és a két győztesé, a svájci Dominique Gisiné, illetve a szlovén Tina Mazéé között van.

Ezekhez az idézetekhez a nagy siker felett érzett örömben és büszkeségben én sokkal többet nem is tudok hozzátenni. Nem szeretném a magas labdát sem lecsapni - például a stadionépítésekkel kapcsolatban -, mindössze egyetlen dolgot javasolnék komolyabb megfontolásra: a hazaérkezést és a gratulációkat követően mindössze ennyit kellene az arra illetékeseknek mondani a versenyzőnek: "Editkém, most pedig sorold szépen, hogy mire és kire lenne szükséged a még jobb eredmények eléréséhez, és mi teljesítjük!"

Ugyanis a szövetségi kapitány mondott ma még valamit:

Még van legalább két olimpiája. Csak a versenyzésnek él, és a célja, hogy olimpiát nyerjen. Riesch és Marcuso már voltak, Miklós Edit pedig egyszer még lesz olimpiai bajnok."

Így legyen!