Válogatott okosságok

Christian Dissinger lemondta a válogatottságot, csakúgy, mint Hendrik Pekeler. Összességében nem szokatlanok az ilyen hírek egy-egy olimpia után. Sok kézilabdázó alakítja úgy a pályafutását, hogy még egy utolsó olimpiára szeretne kijutni, aztán utána abbahagyja, de legalábbis eggyel alacsonyabb fokozatba kapcsol, és a válogatott szereplést már nem vállalja. 

Christian Dissinger

Ami miatt mégis nagyobbat ütnek ezek a jelentések, az az érintettek életkora. Ilyen döntésre tipikusan a harminc feletti játékosok szoktak jutni, Pekeler viszont mindössze 25 esztendős, Dissinger pedig nála is fiatalabb egy évvel. Még simán lehet tíz jó év a profi pályafutásukban.

Mi késztethet ilyen fiatal sportolókat, hogy lemondják a nemzeti csapatban való szereplést? Megtaláljuk a választ, ha végignézzük a játékosokat érő terhelést. 

A Bundesliga a világ legerősebb férfi kézilabdabajnoksága. Egyetlen mérkőzést sem lehet lazán venni, a legnagyobbak is megéghetnek a kiesőjelöltek otthonában, ha nem teszik igazán oda magukat. Mivel nincs rájátszás, az elvesztett pontokat nem lehet sehol visszaszerezni, bajnoki cím múlhat egy-egy nyerhető, ám mégis elveszített meccsen, vagy akár a lehetségesnél kisebb különbségű győzelmen is. 

Ráadásul 18 csapat szerepek a bajnokságban, azaz 34 fordulóban dől el a bajnoki cím. Ha lehet ezt még fokozni: a világ komolyabb versenyei közül egyedüliként a férfi Bundesligában még mindig csak 14 játékost lehet egy mérkőzésre nevezni (mindenhol máshol, még a német női bajnokságban is 16-ot). Ez csökkenti a variációs lehetőségeket, és egyben elveszi annak a lehetőségét is, hogy egy már megnyert meccsen az edző többet pihentesse a kulcsjátékosokat. A korlátozás egyébként a kisebb csapatok folyamatos lobbyjának eredménye: úgy vélik, ha 16 játékost lehetne nevezni, azzal csak a gazdagabb klubok tudnának élni, azaz csökkenne az esélyegyenlőség. Márpedig a német kézilabdában a bajnokság fontosabb a nemzetközi versenyeknél, így a BL-ben is érdekelt élcsapatok kénytelenek a kisebbekhez alkalmazkodni. 

Hendrik Pekeler

Az előző szezontól kezdve átalakították a Bajnokok Ligáját is. Az új rendszer a BL marketingje szempontjából előnyösebb, a korábbinál sokkal több lett a nagycsapatok közti mérkőzés, a kisebbeket ellenben száműzték a kvázi másodosztályként funkcionáló C és D csoportokba. A német élklubokra így már a csoportkörben 14 éles mérkőzés vár, amelyek közül egy sem vehető félvállról. 

Ez sem teljesen igaz, mindazonáltal. Mivel az A és B csoportokból egyaránt 6-6 csapat továbbjut (a 8-ból), magát a továbbjutást viszonylag könnyen be lehet biztosítani, a többi meccsen pedig lehet mérlegelni, hogy hová is helyezzük a hangsúlyt. A német nagycsapatok közül a legrövidebb kispaddal rendelkező Rhein-Neckar Löwen vezetőedzője, Nikolaj Jacobsen, az idegenbeli BL-meccsek nagy részét egész látványosan feladta például az előző szezonban, így tartva meg csapatának az erőnlétét, amivel végül - történetük során először - meg tudták nyerni a bajnokságot. 

A német csapatok általában továbbjutnak a csoportból, akkor minimum még egy nyolcaddöntő, esetleg negyeddöntő, máris 16-18 BL-meccsnél vagyunk, a 34 bajnokival, pár, a Német Kupában játszott mérkőzéssel (a pontos darabszám ugye a csapatok eredményességétől függően változhat) nagyjából 52-54 mérkőzést kell a kluboknak játszaniuk, amelyek közt alig akad néhány laza meccs. 

És erre jön a válogatott. Az elmúlt szezonban, az olimpiával együtt, még a szokásosnál is erősebb igénybevétellel. Az Európa-bajnokságon 8, az olimpián 7 mérkőzést játszott az izlandi Dagur Sigurðsson által vezetett német csapat. Mindkétszer az utolsó versenynapig érdekeltek voltak, az EB-t megnyerték, az olimpián bronzérmet szereztek. 

65-70 tétmérkőzés egy évben nem kevés. Bár az idei szezonban nincs olimpia, vannak EB-selejtezők, 6 találkozó a szezon folyamán. Mindezt egy erős fizikális küzdelemre építő sportágban. Sokan vélik úgy, még a férfi kézilabdázóknak az átlagembernél tipikusan sokkal erősebb szervezetét sem erre méretezték. "Én nem bírom el ezt a terhelést. Az elmúlt nyolc hónapból ötöt voltam sérült" - mondja Dissinger. "Ha 35 éves koromig akarok profi szinten játszani, nem vállalhatok tartósan ilyen terhelést" - ezek pedig Pekeler szavai. 

Nem sorolhatjuk közvetlenül melléjük, de Dissinger csapattársa, a dán válogatott beállós René Toft Hansen is visszalépett a válogatottságtól - igaz, ő már 32 éves. A Löwenben szinte folyamatosan pályán lévő svéd Kim Ekdahl du Rietz viszont tavaly, 26 esztendősen döntött ugyanígy.

Bármilyen fontos valakinek a nemzeti csapat, a fizetését, a megélhetését a klubjától kapja. Csak a válogatott szereplésből még az államilag erősen dotált magyar kézilabdában sem lehetne megélni, nem is beszélve arról, hogy milyen formában lenne az a játékos, aki év közben egyáltalán nem játszik klubban. Ahhoz pedig a német csapatok költségvetése nem elegendő, hogy 27 fős keretet tartsanak fenn, mint a Veszprém. Ráadásul a Bundesligában nem is lehetne a cserék cseréit játszatva meccseket nyerni, mint az NB I-ben, ahol a Veszprém eddig lejátszott 12 bajnoki meccséből csak Ancsin Gábor szerepelt mindegyiken, és rajta kívül is csak ketten vannak (Alilović és Ligetvári), akik legalább tíz meccsen szerepeltek. 

Kiállt (most már csak egykori) válogatott társai mellett Tobias Reichmann is. A jobbszélső nem részesül ebből a terhelésből, mivel ő a lengyel bajnokságban szereplő Kielce játékosa. Ott a színvonal és a mérkőzések száma is alacsonyabb. Reichmann erősen kritizálta a BL új versenyrendszerét a 14 csoportmeccsel: "Aki ezt kitalálta, az csak a bevételt tartotta szem előtt. A játékosokat pedig mindig csak utoljára kérdezik meg - ha egyáltalán". Reichmann megemlítette a Rhein-Neckar Löwen példáját is: a játékosok vasárnap megnyerték a bajnokságot és másnap, hétfőn, a válogatottnál kellett jelentkezniük. 

Reichmann megértő a válogatottságtól búcsúzó játékosokkal szemben. De mit éreznek a szurkolók, és mit érez Sigurðsson? A hírek szerint nem szeretné felvenni a süllyedő hajót utoljára elhagyó kapitány szerepét, a közelmúltban már megemlítette, hogy esetleg a német válogatott helyett szívesen vállalna valami más feladatot. Feltehetőleg valami olyat, ahol nem azzal kerül hetente a hírekbe, hogy éppen melyik játékosa közölt vele kellemetlen híreket a folytatásról.