Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...
1924. november 4-én a Sporthírlap rövid hírben emlékezett meg arról, hogy az előző fordulóban vezette Mészáros László 100. mérkőzését. Bizonyára az olvasók és az 1913 óta bíráskodó Mészáros is úgy hitte, hogy egy igazán sikeres pályafutás fontos mérföldkövéről adott hírt a lap, ezzel szemben a következő hónapokban, sőt években, a bíró főképp negatív kontextusban szerepelt a hírekben.
A jeles esemény után két héttel Mészáros Debrecenben vezetett meccset. A DTE–DEAC találkozó fontos városi rangadónak számított, az 1922-es meccsükön kitört botrányukról sorozatunkban is megemlékeztünk. A meccs egyik főszereplője Rott Kálmán, a DTE már-már hírhedt hátvédje volt, akit ugyan a DEAC szurkolói a meccs után megvertek, a közönség megsértése miatt nyolchetes eltiltást kapott. Rottnak nemcsak a nézőkkel, de a játékvezetőkkel is meggyűlt a baja, például egy 1922-es meccsen Dr. Juhász Attila megsértése miatt kapott büntetést, a neves fővárosi bírót ugyanis a találkozót követőn „pesti strigónak” nevezte. Az 1924 novemberi, DEAC elleni meccsen nem is játszhatott volna, mert az előző vasárnap bírósértésért kiállították, a fegyelmi bizottság el is tiltotta, de mivel az ítélet nem jelent meg a hivatalos lapban (!), Rott mégis pályára léphetett a DTE–DEAC rangadón.
Ahol pedig egy ártatlan szituációnál Mészáros nagy meglepetésre 11-est ítélt a DEAC-nak, erre válaszul Rott sértő kijelentéssel illette a bírót, mire ő a hátvédet kiállította. Rott a nézőtéren foglalt helyet, s több fültanú jelenlétében kijelentette, hogy a meccs után meg fogja verni a bírót. Nem beszélt a levegőbe. Egyes hírek szerint a levonuló játékvezetőt többször is megrúgta, Mészáros bírói jelentésében pedig arról írt, hogy
„amint a szvetterét húzta le a fején keresztül, alaposan megrúgta hátulról. Nem ott, ahol fészkel az agy, de olyan kiszámítottan s olyan kíméletlenül, spiccel, hogy még másnap is alig tudott járni.”
A bíró egyik DTE-s ismerőse arra akarta rávenni Mészárost, hogy írja jelentésébe, miszerint „Rottot olyan felhevült állapotban láttad, amely kilátásba helyezi, hogy nem volt a normális emberek közé számítható és ennél fogva nem kívánod, hogy örökre kitiltsák”. Ennek a kérésnek a bíró aligha tett eleget, mert a hátvédet örökre eltiltották, ugyanakkor a DTE is feljelentette Mészárost rossz bíráskodása miatt.
A debreceni Kelet-magyarországi Sporthírlap hosszú cikket szentelt az ügynek, nem mentegették Rottot, ugyanakkor élesen bírálták Mészárost, hozzátéve, hogy egyébként több esetben is kiváló bírókat küldenek a fővárosból a helyi meccsekre – Mészáros azonban semmiképp sem tartozott közéjük.
A Sporthírlap karikatúrája, 1938
Mészáros pár hónappal később Budapesten is megcsillogtatta játékvezetői erényeit. 1925. március 15-én a Postás–BAK másodosztályú találkozót vezette, egybehangzó vélemények szerint – csapnivalóan. A Nemzeti Sport és a Sporthírlap részletesen sorolta hibáit: kiállított ugyan két futballistát, de nem fújt következetesen, ráadásul többször is hosszú időre leállt vitatkozni ítéleteiről a játékosokkal. A Postás végül úgy nyert 1:0-ra, hogy Mészáros egy olyan gólt adott meg, ahol a labda egyértelműen nem jutott át a gólvonalon. Ekkor szabadultak el az indulatok, a BAK játékosai ámokfutásba kezdtek, a Postás egyik labdarúgóját úgy lerúgták, hogy a vétkest az ügyeletes rendőr igazoltatta, és hivatalból fel is jelentette. A mérkőzésről beszámoló lapok Mészárost tették felelőssé a durvaságokért, sőt, még a Postás részéről is őt hibáztatták. A meccs után igyekezett mentegetni magát:
„Tudom, hogy mindenért engem fognak hibáztatni. De állítom, hogy legjobb tudásommal vezettem a mérkőzést, az indulatok azonban fékezhetetlenek voltak. A gól tiszta és jogos volt.”
Ez csak olaj volt a tűzre, jellemző, hogy a Nemzeti Sport, amely évek óta folyamatosan szót emelt a játékosok durvaságai ellen, szokatlanul pikírt hangon kelt ki Mészáros ellen.
„Elhisszük Mészáros bírónak, hogy legjobb tudása szerint vezette a mérkőzést. De arra kérjük, higgye el nekünk, hogy ez a »legjobb tudás« egyenlő a nullával. Nyugodjon meg abban a tudatban hogy kívüle még nagyon sok ember van, aki nem ért a futballbíráskodáshoz. Azok sem bíráskodnak, ő is fordítson hátat örökre ennek a nehézségekkel teljes foglalkozásnak!”
Mészárosnak nem kellett sokáig gondolkodnia esetleges visszavonulásán. Az MLSZ három BAK és egy Postás játékost tiltott el, a leghosszabb büntetés három hónapra szólt. Azonban még a partjelzők is megerősítették, hogy Mészáros rosszul, figyelmetlenül vezette a találkozót, ezért egy évre eltiltották a bíráskodástól – azaz nagyobb büntetést kapott, mint a négy eltiltott játékos összesen.
Sajátos utózöngéje volt a találkozónak, hogy ezután tárgyalták a debreceni Rott Kálmán fellebbezését. Védője szóvá tette, hogy Mészáros lehetetlen bíráskodása miatt fulladt botrányba nemrég a BAK-Postás mérkőzés, „majd rámutatott arra, hogy a bíró ezzel a lehetetlen bíráskodással valósággal kiprovokálta Rott Kálmánból az inzultust”. A Fellebbezési Tanács elfogadta az érvelést, két évre szállította le Rott büntetését (ezt azonban megtámadta a Bírói Testület, az Országos Vidéki Tanács az örökös eltiltást hagyta jóvá, végül 28 hónap kényszerpihenő után kapta vissza Rott a játékjogát).
Mészáros 1926 őszétől újra bíráskodni kezdett, budapesti amatőr bajnoki meccseket vezetett, de profi találkozó határbírája is volt. 1927 novemberében került újra reflektorfénybe. A Kispesti Törekvés–X. ker. SC BLASZ III. osztályú mérkőzést vezette, a második félidőben egy néző „tettleg inzultálta”. Mészáros azonnal lefújta a meccset, később kiderült, hogy a kispestiek játékosa, Frey László is fejbe ütötte a bírót, majd elszaladt. Az eset háttere nem ismert, a vétkest örökre eltiltották, Mészáros pedig még éveken át bíráskodott a budapesti amatőr bajnokságban. Sőt, 1937 márciusában arról számolt be a Nemzeti Sport, hogy a Siófok–Péti SE lesz a 400. játékvezetése. A kudarcok, verések, súlyos kritikák, hosszú eltiltás ellenére Mészáros végül több mint 25 éven át vezetett labdarúgó-mérkőzéseket.
Szerzőnk új könyvében a sorozatunk korábbi részeiben megismert történetek is helyet kaptak (további részletek itt)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: