Válogatott okosságok

Estoril magyar szempontból legfőképp arról nevezetes, hogy 1949-től 1957-ben bekövetkezett haláláig Horthy Miklós lakóhelye volt. A Lisszabon közelében fekvő pompás tengerparti üdülő- és fürdőhelyek, Cascais és Estoril közül utóbbi neve ettől függetlenül is ismerősen csenghet Magyarországon, sportkedvelők emlékezhetnek az egykor itt rendezett Forma-1 portugál nagydíjra vagy az Estoril Open tenisztornára. Ugyanakkor honfitársaink meghatározó szerepet játszottak és játszanak a két település sportéletében.

A tengerpart Estorilban (forrás: reisnaarportugal.nl)

Kanárisárgák, az Aranycsapat és Guttmann Estorilban

A G.D. Estoril Praia mezük színe után kanárisárgáknak (Canarinhos) becézett labdarúgói jelenleg a portugál másodosztályban szerepelnek. Az 1939-ben alapított klub aranykora az 1946-49 közötti időszakra tehető, amikor egymást követően két magyar szakember irányította az edzéseket. Előbb Hertzka Lipót, a Real Madrid és a Benfica legendás mestere az 1946/47-es idényben, majd Biri János, a lisszaboni „Sasokkal” három bajnoki címet nyert tréner 1947 és 1949 között. Az első osztály küzdelmeiben részt vevő Estorilt ebben az időben csak a „négy nagy” (Benfica, Porto, Sporting, Belenenses) tudta megelőzni, kétszer ötödik, egyszer negyedik helyen zárt a bajnokságban. Az 1948-ban elért negyedik hely a klub történetének legjobb eredménye volt egészen 2014-ig, amikor ismét sikerült negyedik helyen zárni az élvonal bajnokságában. A 2003/04-es idényben az Estoril Praia másodosztályt nyert együttesében volt egy magyar labdarúgó is, Horváth Ferenc, aki jelenleg a Szombathelyi Haladás vezetőedzője.

Igaz, nem a klub alkalmazottjaként, de Estorilban a leghíresebb magyar labdarúgó és a legnagyobb magyar futballedző is megfordult. 1956 júniusában a lisszaboni Portugália-Magyarország válogatott mérkőzésre érkező Aranycsapatot Estorilban szállásolták el. A magyar labdarúgók naponta lejártak a strandra, megmártóztak a vízben, érméket dobáltak a zenegépbe, ismerkedtek a kisvárossal. A meccs utáni napon Puskásnak támadt egy ötlete: ha már itt vannak, látogassák meg Magyarország egykori kormányzóját. Csillag Péter Horthy Miklós meccsei című remek cikkében idézi és elképzelhetőnek tartja azt a sztorit, amely szerint az Aranycsapat pár tagja meglepetésszerűen becsengetett a Horthy-villába, majd azon töprengtek, hogyan is szólítsák a tengerpartról hazaérkező volt államfőt. Puskás javaslatára végül „Miklós bácsi” lett a megoldás.

A Horthy-villa Estorilban (forrás: escapehunter.com)

Guttmann Béla portugáliai élményeit Hámori Tibornak, a Régi gólok, edzősorsok szerzőjének felelevenítve, pár szóban Estoril szépségéről is megemlékezett. A Benfica kétszeres BEK-győztes trénere feleségével gyakran kirándult a tengerparti üdülőhelyre. Minden bizonnyal múlhatatlan szerencsejáték-szenvedélye is hajtotta a Guttmann-házaspárt, akik számára Európa egyik legfelkapottabb kaszinója, a Ian Fleminget az első James Bond-történet megírására ihlető Casino Estoril komoly vonzerőt jelenthetett.

Három Török, öt sportág

"Estoril legnépszerűbb sportemberei: a Török-fivérek" – írta a Színházi Élet 1933 nyarán, miután Miss Hungária, a Miss Európa versenyen második helyezést elért Gál Júlia az „Atlanti-óceán Rivierájára” látogatott. A testvérek - József és öccse, István - eredetileg a Magyar Atlétikai Club úszói voltak, akik emellett más sportágakban is jeleskedtek.

Az 1920-as évek elején Spanyolországba vándoroltak, Barcelonában telepedtek le. Jelentős szerepet játszottak a helyi úszó egyesület, a Club Natació Barcelona (CNB) és a katalán fővárosban élő magyar kolónia életében. Jó kapcsolatban álltak Pozsonyi Imrével, az FC Barcelona futballcsapatának vezetőedzőjével, Plattkó Ferenccel, a Barça kapusával és a katalán városban alkotó Orbók Lóránt színműíróval.

József a Nemzeti Sport barcelonai tudósítója volt, magyar úszók, teniszezők, vízilabda- és futballcsapatok barcelonai túraprogramjának szervezésében is segédkezett. István úszóversenyeken indult és játszott a CNB vízilabda-csapatában. A testvérek útjai 1926-ban egy időre elváltak egymástól. Szeptemberben az El Mundo Deportivo hírül adta, hogy József, aki korábban hosszú éveken át az óbudai 33 FC labdarúgó-csapatát erősítette, egy katalán város, Badalona focicsapatának trénere lesz. István elhagyta Spanyolországot és a portugál fővárosban próbált szerencsét.

István

Török István jött, látott és győzött. A lisszaboni Sporting CP színeiben versenyzett, három sportágban, igen eredményesen. A városba érkezése után pár hónappal már elismeréssel írtak róla a helyi lapok és a magyar Sporthírlap is említést tett sikereiről 1926 novemberében: 

„Törököt nemcsak azért szeretik a portugál fővárosban, mert komoly és dolgos fiú, hanem mert elsőrangú úszó és vízipólójátékos, akitől a napbarnított portugál fiúk sokat tanulnak. A lisszaboni újságok tele vannak a magyar sportember csodálatos crawl-jának dicsőítésével.”

Egy korabeli beszámoló szerint a portói Comercial együttese ellen vívott, bajnoki címről döntő vízilabda-mérkőzésen úgy is képes volt gólt lőni, hogy ellenfele már csaknem lenyomta a víz alá. Produkcióját látva még a rivális gárda is zajos éljenzésben tört ki. A Sporting, a magyar vízipólóssal soraiban országos bajnoki címet ünnepelhetett 1926-ban. A következő évben, majd 1929-ben a lisszaboni „Oroszlánoknak” sikerült ismét a dobogó legfelső fokára állni, Török háromszoros portugál bajnokként írta be nevét a sportág történetébe.

Török István, a Sporting CP vízilabda-csapatában (forrás: forumSCP)

Természetesen az úszással sem hagyott fel Portugáliában. Egyéniben és csapatban klubjával számos versenyen bizonyított, tovább gazdagítva éremgyűjteményét. A jókötésű, ügyes magyar sportoló a rögbicsapatban is emlékezeteset alkotott. 1926-ban megalakult a lisszaboni rögbiszövetség, megrendezték az első hivatalos regionális bajnokságot, amelyet a Sporting nyert meg, sőt, a klub zsinórban négyszer lett Lisszabon rögbibajnoka. Külön érdekesség, hogy 1926 decemberében Török is pályára lépett abban az együttesben, amely a klub története során első ízben húzta magára a klasszikus, ma ismert zöld-fehér csíkos mezt.

A Sporting rögbicsapata az 1926/27-es idényben (forrás: forumSCP)

Úgy tűnik, Török az 1930/31-es szezon után visszavonult az aktív sporttól. 1931. július 4-én klubjától komoly kitüntetést kapott. A Sporting legnagyobbjainak járó érdeméremmel tüntették ki, amelyet olyan sportolóknak adományoznak, akik példamutató odaadással szolgálták a klubot.

Nem ez volt az egyetlen kitüntetés, amelyben részesült. 1934-ben Estoril „Bátorság, Áldozatkészség, Emberség” érmet adományozott a település kedvelt sportemberének. Török azzal érdemelte ki az elismerést, hogy 1934 januárjában megmentette Joaquim Trindade dos Santos repülő hadnagyot, aki hidroplánjával az Estorilhoz közeli Tamariz partjainál vízbe zuhant, majd májusban az áldozatvállalás újabb szép példáját mutatta be, elkeseredett küzdelmet folytatva a hevesen háborgó tengerrel, hogy kimentsen a vízből egy estorili lakost.

József  

József futballedzői megbízatása Badalonában nem tartott sokáig, 1927 júliusában már biztosan nem dolgozott a klubnál. Követte testvérét Portugáliába, 1928 végén már ott volt Lisszabonban a portugál túrára érkezett Ferencváros labdarúgó-csapatát fogadó magyarok között. Futball- és úszóedzőként is dolgozott, a kor meghatározó portugál úszója, a 200 méteres férfi mellúszás országos bajnoka és rekordere, João da Silva Marques Török irányításával végezte a tréningeket. Sőt, Török József neve még egy sportág, a tenisz kapcsán is feltétlenül említést érdemel. 1933-ban a kaszinó szomszédságában megalakult az Estoril Parque Tennis teniszklub, amely két év múlva Török József irányításával szervezte meg a 2. Portugália–Francia tengerpart tenisztornát.

Estorilban a Török-fivérek megtalálták a számításukat. Az 1930-as években a helyi termálfürdő és uszoda impozáns épületébe látogató vendégek úszástudásukat a két testvér úszótanfolyamain fejleszthették. A fivérek mindent megtettek a fürdővendégek és az Estorilba látogatók szórakoztatásáért; az úszás mellett számos más sportprogramot szerveztek (strandröplabda, szörf, torna, tenisz, futás stb.). Új, különleges sportokat is szívesen mutattak be az érdeklődőknek, ilyen volt például a német légkerék (Röhnrad) vagy a „ring tennis”.  

Az estorili termálfürdő és uszoda 1935-ben (forrás: Restos de Colecção)

Géza

Török Géza az 1940-es évek elején kezdett el teniszt oktatni és versenyeket szervezni a városban, hosszú éveken át egyedül munkálkodva, teljes odaadással egyre több érdeklődővel szerettette meg a teniszsportot, Estoril pedig egyre komolyabb versenyeknek adott otthont.

Száműzött uralkodók, külföldi előkelőségek, gazdag menekültek érkeztek, majd telepedtek le a kisvárosban, erősödő igény mutatkozott a tenisz iránt. 1945 nyarán három portugál vállalkozó megalakította Portugália ma egyik legjelentősebbnek számító teniszklubját, a Clube de Ténis de Estoril-t (CTE). Tenisziskolát indítottak, amelynek vezetésével Gézát bízták meg. Az esztendők során férfi és női bajnokok kerültek ki a magyar mester kezei közül. Töröknek köszönhetően kezdett teniszezni gyerekkorában például Filipe Soares Franco, a Sporting egykori elnöke, a Portugál Tenisz Szövetség korábbi alelnöke.

Török Géza teniszoktató két tanítványával (forrás: cascais.pt)

A Portugáliában élő Hubay Cebrian László, a Cascais Alapítvány vezetőségi tagja, a híres hegedűművész és zeneszerző, Hubay Jenő unokája is Török Gézától tanult teniszezni. Így emlékezik egykori oktatójára:

„Török Géza a második világháború idején menekült Portugáliába, nevezetesen Estorilba és ezen a településen élte le azután életét. Kiemelkedő sportoló volt; boxolt, úszott, vívott, de legnagyobb szenvedélye a tenisz volt. Több mint hatvan éven keresztül szívvel-lélekkel az Estorili Tenisz Clubért dolgozott, teniszezők generációi nőttek fel a keze alatt, ő vezette a játékosok képzését, tanítását. Bajnokokat nevelt ki, bajnokságok szervezésével terjesztette, népszerűsítette a teniszt és mindazt, amit a sportágról tudott. Meglehetősen sokat követelt az őt később edzőként követő tanítványaitól, megpróbálta őket a sport által egészséges életmódra, jó szokásokra nevelni. Egész életét a tenisz népszerűsítésének szentelte, elsősorban az ifjúság körében. 1995-ben a Portugál Köztársaság elnöke, Mário Soares a Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatával tüntette ki.”

Török Gézáról nevezték el a hozzávetőleg négyezer férőhelyes, éjszakai mérkőzések lebonyolítására is alkalmas központi teniszpályát az Estorili Tenisz Clubban, 1998-as halála óta pedig minden évben megrendezésre kerül a Török Géza Kupa. 2018 novemberében a klub berkein belül megalakult a Török Géza Teniszakadémia, elsősorban azok számára, akik a teniszt versenyszerűen, profi szinten kívánják űzni.

A Török Géza teniszakadémia plakátja (forrás: ctestoril.pt)

A két Lőrincz

Ahogy az estorili tenisz esetében Török Géza, a portugál vízilabda terén Lőrincz Lajos vitathatatlanul megkerülhetetlen figura. 1989 februárja óta, harminc éve dolgozik Portugáliában. Előtte Magyarországon a Vasas Izzóban játszott az OB I-ben, majd a BSE-ben és a Tipográfia S.C. együttesében a másodosztályban. Közel tíz évig edzősködött a KSI-ben és magyar utánpótlás-válogatottak felkészítésében vett részt.

Lisszabonba kerülve az első években több helyen tartottak igényt munkájára: két portugál klubnál, a Lisszaboni Úszószövetségnél, majd a Portugál Úszószövetségnél dolgozott. Utóbbi azzal a feladattal bízta meg, hogy építse fel a felnőtt férfi és női válogatottakat, egyúttal kezdje meg a csekély létszámú utánpótlás nevelését, a vízilabda iránt érdeklődők szervezett felmérését és oktatását. 1989-től 2013-ig - egészségügyi okok miatt három év kihagyással - munkálkodott a Portugál Úszószövetségben, 22 éven át szövetségi kapitányként irányította a portugál válogatottakat.

Lőrincz Lajos

Lőrincz munkája nyomán a felnőtt női válogatott - megalakulása után mindössze egy évvel! – máris második helyen zárt Spanyolország mögött az 1991 tavaszán Lisszabonban rendezett nemzetközi tornán. A magyar edző a teljesen amatőr alapon működő portugál vízilabdában számos sikerével történelmet írt, melyek közül kiemelendő, hogy a felnőtt női válogatott kétszer (1995, 1997) kijutott az Európa-bajnokságra, a felnőtt férfi válogatott pedig 2012-ben 19. helyen végzett az európai ranglistán és mindössze három hellyel maradt el a tizenkét csapatos Európa-bajnokság előselejtezőitől.

Lőrincz Lajos Cascaisban él, azon a településen, amelynek öblében az első vízilabda-mérkőzést rendezték Portugáliában, 1907-ben. Egy haditengerészeti fesztivál alkalmával matrózokból álló csapatok küzdöttek egymással, a közönség ámulatára és örömére. A vízipóló egyébként a futball után a második csapatsport volt, amely luzitán földön megjelent.

2011-ben Lőrincz korábbi tanítványával, José Augusto-val Cascaisban vízilabda klubot alapított, a Cascais Water Polo-t (CWP). A klub sikert sikerre halmoz az utánpótlás korosztályokban, az elmúlt év végéig bezárólag összesen kilenc országos bajnoki címet szerzett. Több mint nyolcvan igazolt versenyzővel vesznek részt a bajnokságban, a női szakágban négy, a férfiaknál öt korosztályban, köztük a felnőttben is a juniorokkal.

Lőrincz Lajos fia, Zsolt még gyerek volt, amikor családjával Portugáliába érkezett. Apja nyomdokait követve több mint tíz évig versenyszerűen vízilabdázott, majd átnyergelt egy másik sportágra, amely a portugál tengerpartnál rabul ejtette. Ez volt a bodyboarding. (A bodyboardosok egy rövid deszkán hasalva igyekeznek meglovagolni hatalmas hullámokat, időnként káprázatos szaltókat bemutatva.) Miután Zsolt letette az edzői szakvizsgát, alapított egy saját klubot és oktatni kezdett. Tanítványai között találunk felnőtt portugál országos bajnokot, Európa-bajnokot és világbajnoki bronzérmest.

Lőrincz Zsolt

Cascaisban egy sportgála keretében minden évben kitüntetik a portugál riviéra legjobb sportolóit, szakvezetőit, klubjait. 2018-ban a nyolc díjból hármat a vízilabda, a Cascais Waterpolo Club hódított el (legjobb csapat az U20-as együttes, legjobb edző: José Augusto, közönségdíj: José Augusto). Remélhetőleg a jövőben is lesznek olyan sikeres sportágak, klubok Estorilban és Cascaisban, ahol magyar származású sportolók vagy trénerek dolgoznak.