Válogatott okosságok

Akármi is lesz a következő körben, ma bebizonyosodott, amit igazán az elejétől fogva tudtunk: a csoportmeccseknek alig van jelentőségük a világbajnokságon, ebben a lebonyolítási rendszerben. Elég volt hozni a három kötelezőt (Csehország, Tunézia és Ausztrália ellen), ezzel biztosan megvolt a csoportban a harmadik hely, azzal pedig a továbbjutás, és Norvégia elkerülése.

Am többi meg nyílt, bármi történhet. Ma este egészen konkrétan az történt, hogy nyertünk, és hazazavartuk a spanyolokat.

Hajdu János (Fotó: Lendvai Róbert)

Nem könnyű értékelni a mai győzelmet. Nem volt ugyanis a csapatnak egyetlen kiemelkedően jól teljesítő pontja sem, egyetlen klasszisteljesítményt sem láttunk. Talán, ha valakit mindenképpen ki kellene emelni, akkor a Németország ellen súlyosan betliző Zácsik Szandrát, valamint a (vele ellentétben) a VB-n elég stabilan teljesítő Bognár-Bódi Bernadettet kellene, de jobb úgy megközelíteni, hogy ma tényleg mindenki hozzátett egy kicsit. Mert nem volt igazán gyenge pont sem. Ill., amikor volt, ott változtattunk - és ezzel Hajdu János is erősen hozzátette a magáét a mérkőzéshez, ami kulcsfontosságú volt.

Hajdu ma nagyon jól forgatta a csapatot, mindig jó érzékkel cserélt, mondhatjuk, hogy minden változtatása bejött, jól működött. A csapatból ma mindenki pályára lépett, a legkevesebbet (11 percet) Kovacsicz Mónika játszotta. Az időkérései is jól ültek, bár sok hasznos tanácsot nem tudott adni, sőt, inkább Görbicz Anitának adta át a szót, a jó időzítések miatt így is jól jöttünk ki ezekből a helyzetekből - a második félidőben például az időkéréssel törtük meg a spanyolok (de leginkább Macarena Aguilar) 4-0-s rohamát.

A védekezésünk mindkét félidőben a tizedik perctől kiemelkedően jó volt. A 10-30. perc között 5, a 40-60. közt 4 gólt kaptunk, mindkét félidő eleje lett kicsit elrontva, de a végeredmény így is 21 kapott gól, azzal, ha nem is mindig, de általában meccset lehet nyerni.

Ebben ma nagy barátunk volt Jorge Dueñas is. A spanyol válogatott szövetségi kapitánya egyebek mellett azzal tette a korábban jegyzetlen csapatot éremesélyessé a világversenyeken (öt év alatt egy EB-ezüstöt, egy VB- és egy olimpiai bronzot ténylegesen be is gyűjtve), hogy mindig erősen rotálta a keretét, senkit nem hagyott hatvan percen át a pályán, így a végjátékokba is jó erőnléttel tudtak belemenni. Ma ettől eltért, és a végigjátszott mérkőzés fáradtsága az utolsó percekre nagyon kijött a csapatán, ekkorra semmi reményük nem maradt arra, hogy a cserék miatt frissen mozgó magyar válogatott ellen bármit is ledolgozzanak a hátrányukból. Csak részben érthető a hozzáállása: akiket a padról beküldött (Nerea Pena, Beatriz Fernandez), hibát hibára halmoztak, így hiába maradtak még a padon ismert, jegyzett, jó játékosok, már nem mert többet cserélni. Elment rajta a továbbjutásuk - amit mi persze nem nagyon bánunk.

A kapuban volt Herr Orsolyának egy negyedórás jó periódusa, ez nagyjából megoldotta, hogy olyan előnyre tegyünk szert, amit a spanyolok nem tudtak már behozni. Beállós poszton ma is nagyon gyengék voltunk, de szerencsére ez belefért. A balszélen Vérten egyelőre jól bírja a terhelést, túlzottnak bizonyul a VB előtti aggodalmunk. Tomori Zsuzsáért cseppet sem aggódtunk, ő azonban eddig csak egyszer (Tunézia ellen) játszott igazán jól - talán a következő fordulóban az ő napja is eljön.

Az egyetlen igazi negatívum, hogy alig néhány száz magyar szurkoló utazott ma el Újvidékre, nem szoktunk ahhoz hozzá, hogy Magyarországhoz ilyen közel ennyire üresen kongó sportcsarnokokban játszunk. Reméljük, a folytatás ebben is előrelépést hoz.

Az elődöntőbe jutásért szerdán Brazília lesz az ellenfelünk, a pontos időpont a televíziós társaságok egyezkedésén múlik.