A magyar játékosok ötletességét egyetlen rendszerbe sem szabad belefojtani
A magyar labdarugó iskola világhírnevet és megbecsülést szerzett számunkra a földgolyó legtávolabbi pontjain is. A régi FTC-től kezdve a háborús évek végén kibontakozó MTK "aranytámadósoráig" ontották csatáraink a gólokat. De nemcsak ez a két együttes, hanem a középcsapatok is szemet-lelket gyönyörködtető stílusban kergették a labdát.
Hol van a mai NB-ben olyan ötös, mint amilyen a 20-as évek elején a Vasasé volt. A Katzer, Takács, Jellinek, Szentmiklóssy, Himmer sor kifinomult technikája, sziporkázó ötletessége úgy aránylik a mai korszerű WM támadósorokhoz, mint Himalája a Gellért-hegyhez.
De bizonyára emlékeznek még olvasóink a kőbányaiak Szántó, Urik, Kautzky, Hirzer, Weisz ötösére. Ez a lánc szembeállítva a mai korszerű, rugófolyosós - az NB őszi fordulójában legkevesebb gólt lőtt - támadósorral, bizonyára könnyeket csal ki a Töri hívők szeméből.
Képes Sport, 1941.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: