Örök igazság, hogy valahol mélyen minden klubvezetőben ott bújkál egy miniatűr Matyi Dezső. A Southampton vezérkarából épp ma bújt elő, amikor bejelentették, hogy érdemei elismerése mellett megválnak az edzőjüktől, Nigel Adkinstől.

Adkins két és fél éve vette át a csapatot a harmadosztályban, ahonnan egyenes ágon rögtön fel is jutottak, hogy aztán tavaly a másodosztályban megismételjék ezt a mutatványt (egy évvel követve ezzel Paul Lambert Norwich City-jét). A Premier League aztán már nem indult olyan jól számukra, gyenge védekezésük miatt sokan már biztosak is voltak azonnali kiesésükben, de az utóbbi időben sikerült fordítani a formájukon.

Olyannyira, hogy nemcsak három pontnyi távolságra kerültek a kiesőzónától, de a héten a Chelsea elleni meccsüket hozták döntetlenre 2-0-s hátrányból. Két nappal az idegenbeli bravúr után, három nappal az Everton elleni összecsapás előtt pedig a vezetőség jól beletenyerelt a lecsóba.

Most ennek mégis mi értelme volt?

Az, hogy a profi futball szótárában a lojalitás címszó alatt csak annyit találunk, hogy "ld. becsületes uruguay-i csatár", senkit nem lep meg, Adkinst nyilván jól meg is fizették a munkájáért, távozásáért még annál is jobban, de a döntés akkor is kérdéseket vet fel, ha nem törődünk azzal, valójában mekkora taplóság.

A klub vezetése azzal indokolta a döntését, hogy nekik magasabb ambícióik vannak, és ehhez új edző kell, mégpedig Mauricio Pochettino, egyike azon kevés argentínoknak, akikről az angoloknak szép emlékei vannak, hiszen ellene ítélték azt a tizenegyest, amiből Anglia a győztes gólt szerezte a 2002-es VB-n. Edzőként viszont leginkább arról híres, hogy a 2008-2009-es szezonban az Espanyolt meglehetősen unortodox módon, a Montserrati Szűzhöz való fohászkodással mentette meg a biztosnak tűnő kieséstől. Az idei szezonban aztán már a Szűz se segített, így novemberben lapátra került a tabella alján letáborozó Espanyoltól.

A Szűz nem csak kézilabdázóknak segít

De most tényleg?

Mindezek tudatában a kérdés persze az, hogy egészen pontosan hogy is gondolják ezt az ambíció dolgot a klub vezetői. Még ha el is tekintünk az angol futballban való teljes járatlanságáttól no meg az esetleges nyelvi problémáktól, Pochettinónak kevesebb mint két hete van arra, hogy megismerkedjen a kerettel és esetlegesen igazoljon vagy épp elküldjön játékosokat. Az, hogy a stadiont Szűz Máriáról nevezték el, a csapat beceneve meg Szentek, reálisan nézve maximum a bentmaradásra lehet elég, előrelépésre aligha.

Miért nem lehet az ilyesmit az átigazolási szezon (akár téii, akár nyári) kezdete előtt megtenni? Miért gondolják azt az üzleti élet más területein általában sikeres emberek, hogy mindaz, ami ott működik, nem érvényes a futballban?