Válogatott okosságok

Már csupán néhány nap van a várva-várt könyvbemutatóig. Mivel újabb és újabb részletek látnak napvilágot, egyre nehezebben tudunk a Kuvait elleni válogatott-mérkőzésre és a rendkívül izgalmas bajnoki hajrára koncentrálni. Ez különben is fontosabb és érdekesebb téma, mint a fodbalozás –bár vannak kivételes esetek. Továbbra is tartunk attól, hogy Niki a végére hagyja a csattanót, és a velünk töltött pásztorórákról csak a könyvbemutatón fog beszélni. A szerkesztőségi szexbotrányok után így is százával kaptuk a leveleket megdöbbent olvasóinktól, ráadásul a feminista, emberi jogi és meleg szervezetek sorozatos demonstrációi is arra kényszerítenek minket, hogy Tápai Szabinához és Kucsera Gáborhoz csatlakozva nyíltan és őszintén nézzünk szembe múltunkkal. Beszélgetőpartnereink tabuk nélkül adtak a Válogatott Blognak exkluzív interjút!

Vajon kitálal?

Elsőként Kispestre látogatunk, hogy a végére járjunk az utóbbi évek egyik legsúlyosabb rasszista szexbotrányának. Felelőtlen szurkolótársai után most Nóbádi iz der is könnyen nehéz helyzetbe hozhatja csapatát, ha a vádak beigazolódnak. Vajon ő hogyan emlékszik vissza arra az estére? Hogyan reagált az esetre a faji megkülönböztetés elleni harc zászlóvivője, a klub tulajdonosa?

„Ne a csapatot büntessék miattam! ”

Válogatott Blog: - Hol ismerkedtetek meg?

Nóbádi iz der: - Télen több próbajátékos is érkezett hozzánk Afrikából. A játékosügynökség köztudottan húszas csomagban, konténerben továbbítja a labdarúgókat Európába, a konténert pedig csak a célállomáson szabad kinyitni.

VB: - Előzetesen, a névlistát olvasva nem tűnt fel, hogy valami nem stimmel?

Nid: - Most őszintén: te a név alapján el tudtad volna dönteni? Egyébként is, a korábban igen jó benyomást keltő Sunnyboy után jó ötletnek tűnt egy Sunshine nevű játékos leigazolása.

VB: - Utána költöztetek össze, hogy Marco Rossi egyértelművé tette: nem számít rá a későbbiekben?

 Ekkor még nem tudta, hogy nem kap szerződést. Pedig fiatal, gyors, tehetséges.  Még Bamako-Kertváros serdülőjében, jó régen.

Nid: - Igen. Rosszul esett neki, hogy még az alapozást sem csinálhatta végig. Gondoltam megvigasztalom. Engem nem zavar a korkülönbség és az, hogy máshonnan származik.

VB: - Fel tudod idézni a történteket?

Nid: - ... elég haloványan... aznap ugyanis egy volt kispesti (majd fradista) legendával futottam össze egy kispesti presszóban és bizony lecsúszott néhány fröccs. Szinte soha nem iszom alkoholt –saját bevallása szerint ő sem. Mesélt a világválogatottről, miegyébről, nem akartam félbeszakítani. Így az együtt eltöltött néhány óra után bizony minimálisan spiccesen értem haza. Mivel aznap nem voltam éppen romantikus hangulatban, ezért csak hanyatt dőltem és a hajába markoltam. Ekkor történt meg...

VB: - A te szádból szeretnénk hallani, mit mondtál akkor!

Nid: - Késő volt... meg fáradt is voltam...

VB: - Az MLSZ Diszkrimináció-ellenes Bizottsága a beismerő vallomásodat enyhítő körülményként veheti figyelembe.

Nid: - Hát jó... azt mondtam, hogy „Húúúúúú-húúúú, de kurva fekete ma az éccaka!” Egy bagoly rá is kontrázott. Az ablak nyitva volt, a szomszéd néni elmondta másnap a piacon, a többit már tudjátok...

VB: - Ez szerinted megengedhető hangnem?

Nid: - Abban a pillanatban nem fogtam fel, mit tettem. Politikailag korrekt módon „Hej, de be van borulva ma éccaka” kellett volna, hogy elhangozzon. Azóta bejelentettem a részvételemet a Meleg Büszkeség Napján és az Élet Menetén. Elzarándokoltam Recskre, a Terror Házába, Auswitzba. Továbbá kiolvastam a Tamás Bátya kunyhóját is. Kérem, bocsássanak meg nekem és ne sújtsák a csapatot pontlevonással!

Az interjút nem tudtuk folytatni, mert Nid órák múlva sem tudta abbahagyni a sírást. Muszáj megjegyeznünk, hogy Sunshine végig mellette ült a kanapén és egy pálmalevéllel legyezgette. Mint mondta, ő már megbocsájtott és szeretne előre tekinteni. Mindenek előtt szeretné magát visszaverekedni a csapatba. Nem lennénk meglepve, ha az őt személyesen felkereső és támogatásáról biztosító tulajdonos közbenjárására az Eger ellen már a kezdőben találnánk.

 Keményen edz, hogy visszakerüljön a csapatba

„Ez csupán művészet...”

„Első a szolgálat, de munka után szeretek a hobbymnak élni. Ja, igen, hobby. Meg amúgy is jól jön egy kis mellékes. Most mér’, legyek kidobó, vagy magánnyomozó inkább? En az egészet művészetként, önmagvalósításként fogom fel...” – mesélt kedélyesen az újpesti blogger a dolgos hétköznapok melletti, eleddig titkos életéről.

VB: - Tehát továbbra is fenntartod, hogy Niki gyakorlatilag az ágyába csalt?

Maribor: - Furcsálltam is, hogy sehol egy kamera. De manapság már nem feltétlenül úgy kell elképzelni ezeket a független filmeket, hogy valami szakállas operatőr ott áll mögötted fapofával. A modern technikának hála kicsi, alig észrevehető kamerákkal és egy üres szobával is ütős filmet lehet összehozni. Tehát belementem.

VB: - Kezdjük az elején. Mikor kezdtél ennek a hobbydnak élni?

M.: - A csapatban is egyre több lett a külföldi, meg liberális szellemiségű humanista bloggerként én is nyitni akartam a világra. Úgy döntöttem, hogy több időt fordítok arra, hogy megismerkedjek más kultúrákkal. Gondoltam, az oroszokkal kezdem, úgyis szeretem Viszockijt. Letöltöttem hát a Horny Russian High School Girls című filmet és igen érdekesnek találtam. Úgy gondoltam, bele kellene vágnom egy saját projektbe.

VB: - Mi fogott meg leginkább abban a filmben?

M.: - Úgy érzem, a film remekül visszaadta azt az érzést, amikor egy fiatal lány a megszokott otthoni környezetéből kiszakadva elkezdi keresni önmagát. Önmaga megismeréséhez pedig az első lépés, hogy megismerje a saját testét. Külön kiemelném a gondtalannak hitt főiskolai lét nehézségeivel való szembesítést. Vajon meddig hajlandó elmenni egy lány egy kedvezőbb osztályzatért? Eltűnődhetünk azon is, hogy a tornatanár nem alkalmazott-e túl súlyos büntetést a tornafelszerelés otthonfelejtése miatt. De jelzés értékű volt az is, ahogy Szvetlana a jelenet után vigasztalta az elfenekelt Natasát a zuhany alatt, míg a korábban barátnőnek hitt Olga Kátyát kezdi csókolgatni. A kertész és az úszómester pedig azokat az általában észrevehetetlen, de értékes embereket szimbolizálja, akiket nem akarunk meglátni, de bajban és magányban mégis a segítségünkre sietnek. Mindenesetre ez a film volt az, ami egy kicsit engem is megváltoztatott.

Bizony, nehéz a diáklányok élete

VB: - Azt mondtad, alig emlékszel valamire a történtekből. Részegen is szoktál forgatni? Ez némileg egybecseng a könyvbemutató előtt álló ex-úszónő szavaival.

M.: Nézd, nekem ez az egész egy hobby. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat, nem? Ha túl komolyan veszed magad, akkor nincs értelme az egésznek. Aznap este egy kispesti haverommal kocsmáztunk. Pont ott volt valami legendájuk. Nem, nem a Pisont. Ebben biztos vagyok, mert ez egy félig fradista legenda volt. Na mindegy, letoltunk pár fröccsöt, aztán hazamentünk. Még emlékszem, rám is dobott egy SMS-t, hogy valamin összevesztek az asszonnyal. Szerintem ilyenkor pár pofon belefér, ettől még jó srác a Nóbádi gyerek. Tehát elsétáltam a Kispesti Uszoda mellett, és ekkor lépett oda ellém egy fiatal úszócsaj, hogy akarok-e forgatni vele. Előtte a Kispesti Piacnál bedobtam még egy deci kevertet, így nem nagyon tudtam nemet mondani.

VB: - Tervezel jogi lépéseket?

M.: Figyelj, én azt sem bánom, ha megírja. A lényeg, hogy pontosan írja meg és ne görcsöljön rajta, vegye lazán. Tudom, hogy ő a pénzért csinálja, de nekem ez csak hobby marad. Csak így érdemes csinálni, különben elsikkad a lényeg. Nevezetesen hogy dugni jó. De tényleg.

Igenis számít a mell nagysága! –kitárulkoznak a fradisták

Válogatott Blog: - Tehát kezdjük az elején! Ugye tudjátok, hogy május 17-e volt a homofóbia ellenes világnap?

R. Sándor: - Én szeretném leszögezni, hogy csak vendégszerző vagyok, nem is tudom, mit keresek itt. Nem tudtam a korábbi szerkesztőségi bulikról és nem tudtam mit jelent a „Szauna-party”. Nekem egyébként is azt mondták, hogy azok ott az asztalon gyógyfüvek és vitaminok.

VB: - Erről később még lesz szó, de most arról a botránykeltő dalról szeretnék kérdezni, amely a Helsinki Bizottságot és a Kismellű Feministák Világtanácsát is állásfoglalásra kényszerítette. Ez pedig így hangzik: „Amíg élek én, nem érdekel más, csak az erőszak, a nagy csöcsök és az análszex” Pontosan idéztem?

Bigacsiga: - Itt alapvetően egy félreértésről van szó. Tény, hogy többször is énekeltünk azonos neműek közötti orális szexet preferáló újpesti embertársainkról...

R. Sándor: -... továbbá vannak barátaim, akik bevallottan szeretnek szájbab...ni sportos testalkatú srácokat rivális táborokból. Persze nem úgy, hanem amúgy. Én nem vagyok ilyen, ezt mindenképpen írja meg!

VB: - Visszatérve a dalra...

Bigacsiga: - Valójában én is tudtam, hogy egyszer ezt valaki meg fogja kérdezni, de nem zavar, hogy ki-mit gondol rólunk. Mi így vagyunk egy nagy család, ez különböztet meg minket másoktól. Az újpestiek vigyék csak a kismellű csajokat, nekünk a nagy csöcsök kellenek! Tudom, hogy volt pár sértődött, anorexiás playmate azután az emlékezetes uszoda-buli után, ezért is írtak róla napokon belül a bulvárlapok. De erről nem csak mi, fradisták tehetünk!

 Erre az uszi-bulira viszont csak fradistákat hívtak meg

R. Sándor: - Igen, nagyon unjuk már, hogy mindenért minket vesznek elő. Olyannyira ellene vagyunk a diszkriminációnak és a kirekesztésnek, hogy skandináv kézilabdázó-nőket is meghívtunk. Nekik bezzeg bejöttek a sovány lányok!

Ljungberg: És direkt az MTK-s Tompus miatt raktuk át péntekről szombatra az időpontot.

VB: - Tehát akkor az az álláspontotok, hogy a dús keblek elengedhetetlen kellékei a popsiszexnek?

Bigacsiga: - Pontosan. És kérem ne felejtse el leírni: Niki állításaival ellentétben akkor nem volt barátnőm! A gumibot-nyom pedig egészen biztosan nem miattam volt a hátán, az étcsokis módszer pedig kimondottan a honvédosokra jellemző. Sajnos Nikinek nincsenek meg a megfelelő adottságai ahhoz, hogy befogadjuk magunk közé. A könyvét sem fogjuk megvenni.

 Add ide a didit...