Válogatott okosságok

Amennyire szeretik a szurkolói ankét intézményét hazánkban, annyira ritka ez a ködös Angolhonban. Na persze ez nem jelenti azt, hogy a szurkolóknak ne lenne szava, sőt. Illusztrációként álljon a közelmúltból itt két kis tanmese a spontán szurkolói megmozdulásokról.

Balsikerpropaganda

Az első történet főszereplője az Everton csapata {megdöbbentő - a szerk], ahol feltehetőleg a mezt gyártó Nike nyomására megváltoztatták a klub címerét.

Persze voltak gondok a bal oldalon látható régivel is, de az új szembántóan rondára sikeredett, és a hab a tortán egyértelműen a manóbudi. Még úgy is, hogy az eredeti torony (ami egyébként magatehetetlen, illetve agresszív részegek átmeneti fogdájának épült) valóban inkább így néz ki.

A felháborodás azonnali és hangos volt, és nemcsak a címer elemi ocsmánysága miatt, hanem azért is, mert a klub mindezt a modernizáció és a fejlődés émelyegtető cukormázával leöntve tálalta egy jól kidolgozott kampány keretében. De a szurkolókat mindez mit sem érdekelte: először online petíció indult, amit órák leforgása alatt több ezren írtak alá (két nap alatt pedig mintegy húszezren), a klub Facebook oldalát pedig csordultig megtöltötték az elégedetlen kommentelők, akármiről is írt a klub, a szurkolói válasz mindig ez volt: "Nem érdekel, oldjátok meg a címert először."

Nehéz lenne megmondani, hogy hányan fogadták meg nyilvánosan, hogy nem veszik meg az idei mezt, de bizonyára elegen ahhoz, hogy két nap múltán a klub megszakította hurráoptimista kampányát, elnézést kért az elhibázott döntésért és bár a címert ekkor késő lett volna megváltoztatni (a mezeket alighanem már szorgosan hímezgették a dél-ázsiai kisgyerekek), ígéretet tettek arra, hogy a szezon végén lecserélik és ezúttal a szurkolókkal is egyeztetnek előtte.

Ugyanez pepitában

Második történetünk kicsit keletebbre játszódik, na nem sokkal, mintegy 40 kilométerrel, a Bogdán Ádámot is soraiban tudó Bolton Wanderersnél. Ők is címert cseréltek, és mi tagadás, az övék sokkal jobban sikerült.

A régi Bolton-címer leginkább a magyar GDP-t és foglalkoztatottságot együtt ábrázoló grafikonra emlékeztet.

És az új: letisztult, egyszerű, lényegretörő dizájn, a Lancaster-ház vörös rózsájával

Ezzel nem is volt gondja a szurkolóknak, azzal már annál inkább, hogy a címercserével egyidejűleg mezszponzort is cserélt a gárda: az uzsorakamatban és hiénahitelekben utazó QuickQuid ajánlott annyi pénzt, amennyiért már korpásodik a haj.

Itt azonban már nemcsak az amúgy is folyton óbégató nethuszárok álltak csatasorba, hanem valódi, hús-vér tüntetés is szerveződött, és amikor helyi politikusok is melléjük álltak, a Wanderers kénytelen volt beadni a derekát: a szerződést összetépték, és inkább egy helyi áramszolgáltató cég (valószínűleg jóval kevesebbet fizető) ajánlatát fogadták el, az új mezeket tegnap már be is mutatták.

Akár örülhetnének is, de idén a szigorúan nézés a divat

A tanulság?

Nem tudom, van-e egyáltalán. Lehetne írni, hogy "látjátok, így is lehet ezt csinálni", meg "Nyugaton már megoldották", de ha jobban belegondolunk, valójában mindkét klub megpróbálta hülyére venni a saját szurkolóit. A Bolton egyik vezetője el is ismerte, hogy számítottak negatív reakciókra, de a mérték meglepte őket, ezért voltak kénytelenek visszalépni. Akár az is tanulságos lehetne, hogy a Bolton szurkolói nem tapsikoltak, és nem is tűrtek csendben a vállalhatatlan szponzor láttán, de talán ez is könnyebb akkor, ha a szponzornak nem áll módjában eltörölni a klubot a föld színéről, ha nemet mondana.

Úgyhogy legyen a mai tanulság az, hogy mindkét esetben – bár megkésve és nyögvenyelősen  – a klubok felismerték, hogy a védhetetlent védeni nem érdemes, mert senki nem jöhet ki jól belőle.