(fotó: businessinsider.com)

(fotó: caughtoffside.com) 

A szurkolók regisztrációja és a szurkolói kártya bevezetése finoman szólva sem egy sikertörténet. Össze sem hasonlítható a huligántörvénnyel, amely alapján szigorúbb ítélet vár egy-egy meccs után elkövetett pohártörés elkövetőjére, mint egy anyagyilkosra vagy korrupt alpolgármesterre. Tényleg van visszatartó ereje, mindenki fél attól, hogy bevarrják olyasvalamiért, amire még csak nem is gondolt.

Mint minden jó és rossz (Bajnokok Ligájába jutás, vagy törvénytelenül alsóbb osztályba sorolás), a szurikártya-bevezetés is természetesen a Ferencvárossal esett meg, holott a McCabe-vonal határozott elképzelése az volt, hogy a szurkolói kártya kötelezővé tétele hozzájuttatja őket egy olyan, többszázezer rekordot tartalmazó adatbázishoz, melynek tagjai akár a stadionon belül, akár azon kívül hajlandóak lesznek nyakló nélkül költeni a társult partnereiknél; fel sem merült bennük, hogy ez egy biztonsági faktor lehet.

Közbeszólt viszont a saját hülyeségük, Berki Krisztiánt ugyanis alighanem mindennél jobban érdekelte az, hogy a gondjaira bízott befektetői pénzt saját tulajdonába csatornázza, magasról szart arra, hogy a regisztrálók adatbázisa szinte bárki számára elérhető, tehát az FTC Zrt. nem az elvárható gondossággal kezelte a személyes adatokat, és az sem érte el az ingerküszöbét, hogy boldog-boldogtalan kamu neveken regisztrált. Többek közt az övén is.

Az a Ferencváros jelenlegi vezetését sem érdekelte – vagy ki tudja, talán nem volt lehetősége tenni ellene –, hogy a szurkolói kártyán feltüntetett név és az azt használó személy neve nem mindig egyezik. Az én szurkolói kártyámmal is volt már kinn meccsen egy kollégám barátja, míg nyaralni voltam.

Az MTK elleni meccs alatt viszont a regisztrált szurkolók egy része felmutatott egy transzparenst, melyen megemlékeztek Csatáry Lászlóról. Amit hogy, hogy nem, pont lehetett látni az M1 élő közvetítésében (miközben a regisztráció ellen egész szezonban tiltakozó szurkolókról gyakran szó sem esik – nem mennek be, üresen hagynak helyeket, nem szurkolnak stb. ez azért elég érdekes, nem? Mármint az, hogy még véletlenül sem utal erre egy riporter sem.

Ezért talán még az óhajtott nyilvánosságnál is szélesebb rétegeket ért el az üzenet. Az MLSZ FB-je persze haladéktalanul büntetett (én attól tartottam, hogy ősszel már nem láthatom a fiúkat hazai meccsen, mert példát statuálandó, hosszú időre kapunk zártkapus büntetést), de olcsón megúsztuk. Kubatov Gábor elnök pénteken videóüzenetben kérte az elkövetőket, hogy adják fel magukat. Az elnöki videó rávilágít: sem a rendőrség, sem a Ferencváros nem tudja (bizonyítani), kik állnak a Csatáry-molinó kigondolása, kivitelezése, becsempészése és bemutatása mögött. Ha ez így van, akkor valóban semmi értelme a szurkolói kártyának, sem nálunk, sem más csapatoknál, hiszen nincs megfelelő infrastruktúra arra, hogy azonosítsák és kiszűrjék azokat, akik magatartásukkal megsértik a sportesemények rendjét. Akik miatt a családok nem járnak meccsre.

Ami a labdarúgásnak az akadémia, az a lelátónak a szurkolói kártya: várhatják tőle fenn a megváltást, de élesben bebizonyosodik, hogy egy kalap szart sem ér. Azt is mindenki tudja, hogy a kártyát visszavonni nem fogják, miért pont ezt ne vinné keresztül a Szövetség erőből? Miért hátrálna meg? Egyáltalán: hogy venné ki magát az, hogy belátnak egy tévedést? Csányi életében egy forintot sem vesztett saját rossz döntése miatt, Berzi Sándor tökéletesen végzi a dolgát harmincakárhány éve, Kassai, a világ legjobb bírója, még soha nem nézett el semmit, vagy nem vezetett el szándékosan meccset, Egervári Sándor mindig a legjobb összeállításban küldi fel a válogatottat. Csupa-csupa tökéletes ember, ezért büszkélkedhetünk azzal, hogy minden világversenyen ott vagyunk, mióta világ a világ, klubcsapataink pedig címvédőként küzdenek a rangos európai kupasorozatok mindegyikében. Minket irigyel a világ.

Ehelyett maradnak a szurkolói tiltakozások, a klubvezetők általi kardcsörgetések és fenyegetések, miközben egyre jobban elfogynak a szurkolók a „stadionokból”. A nézők meg nem jönnek, mert szar a focink, nincsenek olyan magyar játékosok, akikért lelkesedni lehetne. Az akadémiák ontják magukból a 170 centis, 65 kliós „tehetségeket”, akik arra alkalmasak hosszú távon, hogy a meccsek szünetében a kezdőkörben dekázzanak a labdával. Elvesztegettünk három évet és a széles körű konszenzus helyett oktrojált követelményeknek kell megfelelniük kluboknak és szurkolóknak (licencügy-Eger és szurkolói kártya), amelyek kézzelfogható kudarcát soha nem fogják elismerni. De ez sem érdekes, csak küldje a FIFA és az UEFA az eurómilliókat, az a lényeg, hogy le lehessen osztani egymást közt. Sokan élnek ebből a szarból.

Túl jól.

(fotó: birminghammail.co.uk)