Válogatott okosságok

Az OTP Bank Liga, avagy a konvencionálisabb fodballszurkolók nyelvezetében NB1, 10. fordulójában Ferencváros-Kispest, illetve Videoton-Újpest FC mérkőzéseket is lejátszanak majd. Gazdag történelmi hátterük miatt ezt a két találkozót tartottuk érdemesnek beharangozni a történelem tükrében.

Ferencváros – Kispest

Egy mérkőzés a hétvégi fordulóban, amelyet többször játszottak összesen, mint a másik hét párharcot együttvéve. Meglepő sorozatok, gólgazdag “leg”-ek, egymástól “elorzott” sztárok és számos mindkét csapatban megfordult híresség teszi különlegessé a két csapat találkozását. A Ferencváros 57-20 arányban vezet a győzelmek tekintetében, leginkább a háború előtti mérlegének köszönhetően. 

1916 októberéig kell visszalapoznunk a megsárgult sportlapokat, ha a “Fradi-Honvéd” történetét kutatjuk. Az első találkozón az esélyesebb Ferencváros nyert, de egy évvel később megosztoztak a pontokon, 1919 novemberében pedig a titkos esélyessé előlépett Kispest újra pontot csent el az Üllői útról. A kispestiek előretörését a kispesti profiper állította meg, játékosai jó részét eltiltották és a csapat húzóembereit később a Ferencváros is elszipkázta, így került az Üllői útra Sándor József és Eisenhoffer József is. A húszas-harmincas években teljes volt a ferencvárosi fölény, egymás után nem kevesebb mint 23 alkalommal győzték le hazai pályán a Kispestet. Erre az időszakra esik a két együttes leggólgazdagabb meccse is.

1941. augusztus 24-én nem kevesebb mint 16 gólt láthatott az Üllőire kilátogató 8000 szurkoló. Dimény Lajos edző a Csikós - Szoyka dr., Pósa - Sárosi Béla, Polgár, Lázár - Lukács, Kiss, Finta, Jakab,Gyetvai tizenegyet küldte a pályára, míg Purczeld Ferenc a Vécsey - Monostori, Gazdag - Hidasi, Szabó II., Víg IV - Titkos, Ulicska, Mészáros, Beke, Nagy felállásban kísérelte meg a ferencvárosi átok megtörését.

Már az ötödik percben vezetést szereztek a hazaiak, Jakab szöktette Fintát, aki két csel után kiadta balra Gyetvainak, Gyetvai pedig a bal sarokba helyezte a labdát. Az első félidőben már 7-1-re vezettek a hazaiak, Kiss, Gyetvai, Jakab góljaira illetve Finta mesterhármasára csak Titkos tudott válaszolni. A hazai szurkolónak nem volt elég a 7 gól, így “Bele Fradi!” kiáltásokkal buzdították a szünetben a kedvenceiket. A játékosokra hatott is a buzdítás, már a 47. percben újra a kispesti hálóban volt a labda, Pósa értékesítette a Jakab buktatásáért megítélt büntetőt. A 65. percben Jakab remekül tette ki a labdát Gyetvainak és a szélső nehéz szögből a mérkőzés legszebb gólját lőtte a felső sarokba. (Mesterhármas és már 9-1!) A Kispest azonban még ekkor sem adta fel, Nagy duplájával és Mészáros Dodó találatával 10-4-re jöttek fel. A meccs végére még Gyetvai és Beke gólváltása maradt és ezzel ki is alakult a 11-5-ös végeredmény.A közel negyedszázados vereség-szériát a bevonuló német csapatok árnyékában, 1944 márciusában törte meg a Kispest. Lukács és Sárosi dr. találataira az ifjú Puskás felelt, így alakult ki a 2-2-es döntetlen. 1945 tavaszán a Ferencváros a két csapat közötti legnagyobb különbségű győzelmét aratta, Nagy Károly mesterhármasára, Kubala és Sárosi dr. dupláira nem érkezett kispesti felelet (7-0). 1946-ban a vendégek három évtized hiábavaló próbálkozása után megszerezték első győzelmüket. Puskás és Béres góljaira csak Mike tudott válaszolni és így született meg az első kispesti siker a IX. kerületben. Az ötvenes évek – a megváltozott politikai környezetben – kispesti fölényben teltek a Ferencvárosból is megerősített Honvéd nyolc meccses veretlenségi szériát produkált. Az 1952-es mérkőzésre különösen szívesen emlékeznek vissza a XIX. kerületben. 

Szeptember 7-én a szemerkélő esőben a 38000 szurkoló ferencvárosi része szomorúan szemlélte, amint a korábbi kedvenc Kocsis vezérletével a Honvéd egyszerűen átgázolt a Fradin. Már az összeállításokból is kiderült, hogy a két csapat nem volt egy súlycsoportban. Kalmár Jenő a Grosics - Rákóczi, Lóránt, Tóth III. - Bozsik, Bányai - Budai II., Kocsis, Budai I., Puskás, Babolcsay tizenegyet küldte a pályára, míg a másik oldalon a Szabó - Ombódi, Kispéter, Dalnoki - Bircsák, Dékány - Pataki, Horváth, Hári, Mészáros, Koczó összeállítású zöld-fehér együttes vette fel a küzdelmet. A meccs érdekessége volt, hogy – amint az előző bekezdésből kiderül – Mészáros József egy évtizeddel korábban  részese volt egy nagy üllői úti zakónak, igaz, akkor még kispesti színekben.

(forrás: tempofradi.hu)

Az eső szemerkélt, a Honvéd pedig – elsősorban a korábbi fradisták, Kocsis és Budai II. nagyszerű játékának köszönhetően – ontotta a gólokat. A 13. percben Kocsis kiugratta Budai II-t, a szélső lendületesen elhúzott Dalnoki (puha vagy) Jenő mellett és Szabó felett a hálóba emelt. Még 5 perc sem telt el amikor Babolcsay jól játszotta meg a középcsatár helyére behúzódó Kocsist, aki hatalmas gólt lőtt 15 méterről a jobb sarokba. Szabó kapus csak szúrós tekintettel szemlélte a történteket... És nem volt megállás! A 27. percben Puskás a túl korán kifutó kapus mellett mintegy 25 méterről gurította a labdát a kapu közepébe. A félidő utolsó gólja ismét az egykori fradisták összjátékából született, Kocsis labdájával Budai II. húzott el és védhetetlen gólt lőtt a kapu bal oldalába. A második félidőben sem lankadt a Honvéd henger, Puskás és Kocsis is mesterhármasig jutott és közben még Budai I. is feliratkozott a góllövők közé így a 85. percben már 0-9 állt az eredmény jelzőn. A nézők nagy része már nem is látta amikor Pataki egy perccel a lefújás elött megszerezte a Fradi becsületgólját. 

Az idők során rengeteg játékos és edző is megfordult mindkét csapatban. Az első “fecske” Hungler I. József volt 1919-ben, és rajta kívül még 76 olyan játékost tart számon a krónika, akik mindkét csapat mezét viselték. A teljesség igénye nélkül: Eisenhoffer József, Dán Vilmos, Kalocsay Géza dr., Mindszenti Pál, Czibor Zoltán, Budai II. László, Kocsis Sándor, Páncsics Mihály, Szűcs Lajos vagy a közelmúltból Tóth Mihály, Szabó Tibor, Mátyus János. Az edzők közül Lakat Károly, Sós Károly illetve Varga Zoltán mindkét csapatot irányította. A sporthistória két olyan nevet is feljegyzett akik nem csak játékosként, de edzőként is kötődnek mindkét együtteshez: Mészáros (Dodó) József illetve Détári Lajos.

(forrás: tempofradi.hu)

Érdekes, hogy a Ferencváros feljutása óta képtelen a Kispestet legyőzni: két döntetlen mellett két vendégsiker született. Legutóbb 2:0-ra nyertek Rossi mester tanítványai.

Videoton – Újpest FC

Összesen 46 alkalommal találkozott a két együttes ebben a felállásban; 19 hazai győzelem, 14 döntetlen és 12 vendéggyőzelem született. 

A két csapat első bajnoki találkozójára 1968. június 22-én került sor Székesfehérvárott. Az újonc Videoton a Horváth II – Kovács L., Posch, Fejes, Kerecsényi – Bobory, Szabó II, Kű – Karsai, Balogh, Bodnár összeállításban, míg az Újpesti Dózsa a Borbély – Káposzta, Solymosi, Sóvári - Dunai III, Noskó – Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Nagy L. összeállításban kezdett. A hazai csapat története első élvonalbeli szezonjában mindössze öt percig tudott ellenállni a Dózsa-rohamoknak; Dunai II beadását ekkor Bene lőtte a hálóba. A nyolcadik percben Nagy László révén már két góllal vezettek a vendégek, majd Bene még kétszer volt eredményes. A félidő 4-2 volt a vendégeknek, hazai részről Karsai László és Bodnár László talált az újpestiek kapujába. A fordulást követően továbbra is az Újpest maradt fölényben, a 6-2-es vendéggyőzelem Göröcs és Dunai II góljaival alakult ki. 

A Videoton az év végén kiesett az első osztályból, a következő székesfehérvári Videoton – Újpest találkozóra így az 1970-es féléves bajnokságban került sor – a hazaiak ekkor sem tudtak sokat tenni a fővárosiak ellen, a mérkőzés 2-5-ös vendéggyőzelemmel végződött. Mindazonáltal nem sokáig kellett várni az első fehérvári sikerre sem: az 1970-71-es bajnokság őszi fordulójában a Videoton Wollek Tibor és Csukovics László góljával Bene találata ellenében 2-1-re legyőzte a sorozatban harmadik bajnoki címükre készülő lila-fehéreket. 

1983-ban Fekete bombáz a Vidi kapujára

Az idők során több játékos is megfordult mindkét klubban, közöttük olyan nevek is, mint Fejes Gábor, Kovács József, Ambrus László, Zsinka János, Zsivótzky Gyula, Dvéri Zsolt, Korsós Attila, Tóth Norbert, Pető Tamás, Kiskapusi Balázs, Simek Péter, Lipták Zoltán; az újpesti legendák közül a jelenlegi edző, Kozma István és Szlezák Zoltán is megfordult rövidebb időre a Videotonban. A mostani kerettagok közül a fehérvári Sándor György, valamint az újpesti Dusan Vasziljevics játszott korábban a „másik oldalon”. 

Pető Tamás volt az egyik, aki mindkét csapatban játszott

A legnagyobb arányú hazai győzelmet a 2001-2002-es szezonban jegyezhettük fel. A rájátszás felsőházában szereplő Videoton FC Fehérvár ekkor Tímár Krisztián kettő, Földes Gábor és a korábban pont az Újpestből igazolt Terjék Lajos egy-egy találatával, valamint az újpesti Lőw Zsolt öngóljával 5-0 arányban győzte le fővárosi riválisát. 

Az elmúlt öt évben nem sok babér termett az újpestiek számára idegenben a Videoton ellen, két döntetlen mellett háromhazai győzelmet jegyezhettünk fel; az utolsó vendégsikerre 2007. október 5-én került sor, az 1-2-es végeredmény az újpesti Kovács Zoltán és Tisza Tibor, valamint az akkor fehérvári színekben játszó Jusuf Dajic találatával alakult ki.

A sorozat elkészültéért külön köszönet Kárpát Tamás és Kiss László barátainknak.