Egy kedves olvasónk közreműködésével eljutott hozzánk az 1956. november 1-i Magyar Nemzet, valamint egy szintén korabeli Hétfői Hírlap és Magyar Szabadság (felelős szerkesztője nem más, mint ifj. Veres Péter) sportrovata, ezeket fogjuk közzétenni az alábbiakban, képaláírás nélkül, ömlesztve, lehet bátran csemegézni köztük.

Szembetűnő a hasábokon a szólásszabadság, a cikkekben kevés szó esik a marxizmus-leninizmus és a sport örök és elválaszthatatlan kapcsolatáról, ellenben megtudhatjuk többek között azt, hogy Puskás Ferenc egyes felröppenő pletykákkal ellentétben jó egészségnek örvend, nem halt meg a harcok során, szemben Hegedűs István öttusázó olimpikonnal, akit a Rádió épülete előtt lőttek le.

Közhírré tétetik, hogy újjáalakul az FTC és az MTK, saját nevét birtokba véve, a régi hagyományoknak megfelelően.

Csemegézhetünk a totóműsorban is: nagyon nagy izgalmakat ígért a Pereces-Salgótarjáni Vasas összecsapás, vagy éppen a Kaposvár-Szállítók, miközben Olaszországban Juventus-Torino és Sampdoria-Genova derbiket bonyolítottak le.

Jelentős szerep jut a közelgő melbourne-i olimpiának is, a Magyar Nemzet lapjain szót emelnek az OTSB egyes kommunista kötődésű funkcionáriusainak kiutazása ellen, így például Hegyi Gyula és Sebes Gusztáv is nemkívánatos személy a küldöttségben.

November 1-e fontos nap volt a forradalom szempontjából. Nagy Imre kinyilvánította Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből, este 10 órakor pedig Kádár János dicsőséges felkelésként aposztrofálta az október 23. óta történteket, valamint bejelentette az MDP megszűnését, és ezzel egyidejűleg az MSZMP megalakulását. Amikor ez utóbbi beszéd adásba került, Kádár Moszkvában tartózkodott, és megkapta az instrukciókat a hamarosan bekövetkező visszarendeződés utáni időszakra. Sajnos a szovjet csapatok ekkor már komoly csapatmozgásokat hajtottak végre Magyarország területén, és csak idő kérdése volt, mikor indítják meg offenzívájukat. Az ország azonban még mit sem sejtett ebből (vagy ha sejtette is, igyekezett reménykedően tekinteni a jövőbe, hátha mégis elenged minket a Nagy Testvér), a közhangulat pozitív volt, az emberek nagy lendülettel kezdték el építeni a szabad és független Magyarországot.