Nézem, doktor Csernus már megint az Y generációról szövegel, meg hogy milyen szar nekik, az nem derül ki, hogy miért, mondjuk tippem lenne rá, de én inkább tőle hallanám. Nem hallom, viszont legalább nem is ordibál. Bár az is lehet, hogy igen, szerencsére csak a már lejegyzett interjút olvasom.

Ipszilon generáció, hát ez meg mi a fene? Megnéztem a wikipédián és rádöbbentem: gyakorlatilag a ma aktív válogatott futballisták korosztálya ez, minusz Gera és Király, bár persze mivel szociológusok találták ki, a mai napig nem sikerült megegyezniük, hogy pontosan mettől meddig is tart.

Annyi biztos, hogy ezek már nem az én generációm. Mert hát papíron én még az X-be tartozom, más néven az MTV generációba, azok közé, akiknek az első szexuális élménye ez volt:

Más szóval: pont elég idős vagyok ahhoz, hogy még épp ne emlékezzek a dicsőséges 84-85-ös selejtezőhadjáratra, de Irapuatora már igen. És még mondja a Csernus, hogy az Y generációnak szar.

Zona Dorada, Irapuato (fotó: Jesús Rivera)

(Tényleg, mi jön ezután? Van még ugye a Z generáció – ez van most feltehetőleg –, aztán akkor azzal annyi is volt? Jó, ha magyarul számolunk, még kéne jöjjön egy Zs generáció is, rettegnek is a kacagányos nemzetféltők. Sebaj, hátha pár Radnóti-kötet lángra lobbantásával még megelőzhető a baj. Na de ne politizáljunk, kéremszépen, haladjunk, nincs itt semmi látnivaló.)

Tehát a futball-öntudatom Irapuatótól datálható, és utána gyakorlatilag azon nőttem fel, hogy kétévente el lett mondva, hogy ennél lejjebb már tényleg nincs.

Aztán valahogy mindig lett.

Meg arra is emlékszem, amikor "80 perces" csapatunk volt, minden okos azt mondta a tévében – hiába, akkoriban még a szakértők is jobbak voltak! –, hogy nyolcvan percig bárkivel pariban (vagy újbeszélül: partiban) vagyunk, csak utána nem bírjuk már szuflával, koncentrációval, tésztával. Aztán ebből az évek során hetven perc lett, majd hatvan, végül már annyira kínos volt, hogy abbahagyták.

Helyette jött a "20 éves korig még fej-fej mellett haladunk a világ legjobbjaival utánpótlásban" mantra, aztán ebből is elkezdtünk alább adni, legutóbb tán asszem épp 16-nál tartott e (vissza)számláló.

Mert ezt csináljuk, számolgatunk szépen visszafele: na vajon mennyivel verjük épp a lécet, aztán amikor már tényleg alatta gurulunk át, lejjebb tesszük, és kezdjük újra. Nekem meg a hülye MTV generációs fejemmel csak ez zörög az agyamban.

Na meg hogy ha tényleg elérünk a végére, lesz-e kilövés. Mert igény az volna rá.