Lantos Gábornak, a Magyar Rádió Zrt. sport-programszerkesztőjének sorozata abból az alkalomból, hogy idén 50 éves a körkapcsolás.

1995-re az akkori sportszerkesztőség-vezető, Novotny Zoltán is rájött arra, hogy számomra semmi sem lehetetlen. Gondolta, meglep egy olyan feladattal, amit talán mégis képtelenség megoldani. Február vége lehetett, a Magyar Rádió Sportosztályán izgatottan vártuk, hogy Novotny „megszülje” az előttünk álló fordulók beosztását, azaz, hogy ki milyen meccsre megy márciusban.

Ez a legrosszabb: várni, hogy történjen valami... (képünk illusztráció)

Gyártásvezetőnk, Erzsi féltve őrizte az információkat, majd egy óvatlan pillanatban végre kikerült a falra az 1994/95-ös bajnokság 17. fordulójának körbeosztása. Íme.

Először azt hittem, elírás. Aztán rájöttem, hogy Novotny nem túl gyakran szokott hibázni, s most, ezt sem rontotta el. A két Zala megyei csapat azonos napon játszik, nekem pedig – a legjobb esetben is – 30-35 percem maradt arra, hogy Nagykanizsáról Zalaegerszegre érjek.

23 évesen nem voltam abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezzem a vezetői döntést, nekiálltam gondolkodni. A délutáni három meccsről nem volt Körkapcsolás, csak összefoglalókat és riportokat kellett szállítani az esti sportadásba. Az esti négy összecsapásról viszont 60 perces Körkapcsolással jelentkeztünk a Petőfi rádióban 18.00-19.00 között.

Arról szó sem lehetett, hogy a Nagykanizsára utazó stáb engem átvigyen. Egyrészt a munkaidejükbe sem fért volna bele, másrészt Zalaegerszegen ott volt a másik stáb. Nekem tehát azt kellett megoldanom, hogy a Nagykanizsa-Vác meccs végén vonalon elmondom az összefoglalót, lerohanok interjúra, majd azt Budapestre bejátszom, s azonnal indulok Zalaegerszegre.

Sokáig persze nem gondolkodtam, mert rögtön eszembe jutott, hogy egyetlen megoldás lesz, nevezetesen, ha a rendőrség segítségét kérem. Akkor még nem volt mobiltelefonom, ellenben létezett már telefax. A tudakozótól megérdeklődtem a nagykanizsai rendőrőrs telefonszámát, s kezdetét vette a nagy művelet. Telefon Kanizsára.

- Halló, jó napot kívánok, Lantos Gábor vagyok. Március 11-én Nagykanizsáról 30 perc alatt szeretnék átjutni Zalaegerszegre úgy, hogy egy rendőrségi kocsi vigyen át engem az Olajbányász stadionból a ZTE pályára. Megoldható?

- Ön most viccel velünk, uram? – így a vonal túlsó végén a rendőr.

- Nem. A Magyar Rádió munkatársa vagyok, ez abszolút hivatalos kérés.

A Magyar Rádió név hatott. A rendőr belátta, hogy nem egy telefonbetyár húzza az idejét, s csak annyit kért, hogy küldjek telefaxot. Legyen rajta pecsét, aláírás, a többi majd elválik.

Szépen megírtam a hivatalos levelet. Bekopogtam Novotnyhoz, s előadtam neki a tervet. Szerintem nagyon elégedett lehetett velem, mert azonnal aláírta a papírost, pecsétet a folyosó túlsó végén szereztem a Szórakoztató Főosztályon. Kész, mehetett a telefax. A gép morogva nyelte el a kérvényt, majd jelezte, az üzenet megérkezett a túlsó oldalra.

Napok teltek el, nem történt semmi. Majd 3-4 nappal a meccs előtt reggel megyek be a rádióba és Erzsi lelkendezve fogad, megjött a válasz Nagykanizsáról. A következő állt benne:
„Tisztelt Lantos úr! Kérését teljesítjük, annak semmi akadálya. A Nagykanizsa-Vác bajnoki meccs végén a klubház előtt várja egy rendőrségi Opel, azzal visszük át Zalaegerszegre. Üdv…”

A kollégák el sem hitték, hogy mindezt végrehajtottam. Novotny csak annyit mondott, hogy számított erre, Vass dőlt a röhögéstől, Molnár Dani meg közölte, hogy hazafelé (mármint Egerszegről) majd nézzek be Fehérváron a forintos kaszinóba. A faxot a zsebembe tettem és vártam 1995. március 11-ét.

Így érkezett el 1995. március 11. a 17. forduló napja. Reggel 9 órakor indult el a stáb Budapestről Nagykanizsára. Egy órakor az Olaj stadionjában voltunk, vártam a Vác vendégjátékát. Közben arra gondoltam, milyen jó lenne, ha 0-0-ra végződne ez a meccs, mert akkor biztosan nem kellene interjút készítenem. Ám Sipos János szerkesztő pár perccel később közölte, hogy neki mindenképpen kell 2 interjú Nagykanizsáról.

Persze, hogy 0-0 lett a Vác vendégjátéka és persze, hogy nehezen akart megszületni a két beszélgetés. A biztonság kedvéért az összefoglalót már a 85. percben elmondtam, majd lerohantam a klubház mögé. Közben azon szurkoltam, hogy ne essen gól, mert akkor a tudósítást újra el kell mondanom. Szerencsémre maradt a 0-0-s döntetlen, jött Keszei Ferenc és Csank János, a két vezetőedző. Csank a bajusza alatt morgott a 0-0 miatt, Keszei volt az elégedettebb. Visszarohantam a közvetítőállásba, bejátszani a két interjút. Majd újra a klubház elé szaladtam, ahol ott állt a rendőrségi Opel. Az órámra néztem, 16.33-at mutatott. 27 perc múlva kezdés Zalaegerszegen, kizárt, hogy odaérünk – gondoltam magamban.

„Kösse be magát és kapaszkodjon” – mondta a volán mögött ülő egyenruhás. Azzal a szirénát bekapcsolva megkezdtük a száguldást. A tévében akkor ment a Knight Rider – hát nagyjából úgy éreztem magam, mint David Hasselhoff, amikor a gázra lépett a csodakocsiban. Pillanatok alatt kijutottunk a városból és a 74-es úton szirénázva 150 km/órás sebességgel téptünk Egerszeg felé. Előlünk mindenki lehúzódott, s 17.01-kor kissé szédelegve szálltam ki a ZTE-stadion előtt. Rohantam a rádiós állásba, ahol a kollégák nem hittek a szemüknek. Persze a 6. percben már gól esett, Szabó II. lőtt Disztl Péter kapujába. A Kör csak a II. félidőben kezdődött, s a Petőfi rádió hallgatói a következőt hallhatták a dobozból.

Bemondó: Petőfi rádió, Budapest. 18 óra. Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről. A vezető riporter: Vass István Zoltán. A szerkesztő: Sipos János.
Vass: Jó estét kívánok kedves hallgatóink. A labdarúgó NB I 17. fordulójának négy esti összecsapásáról jelentkezünk. Itt, Újpesten a II. félidő 1. percében Újpest-Vasas 1-0. Kispest, Molnár Dániel.
Molnár: A II. félidő 2. percében Kispest-Csepel 1-1. Győr, Siklós Erik
Siklós: 3 perc telt el a második félidőből és 0-0 az állás a Győr-Pécs összecsapáson. Zalaegerszeg, Lantos Gábor
Lantos: ZTE-Parmalat a második félidő második percében 2-1. Mielőtt visszaadnám a szót Újpestnek, szeretnék köszönetet mondani a nagykanizsai rendőrségnek, hiszen kora délután a Nagykanizsa-Vác találkozón jártam, amely 0-0-ra végződött, s ahhoz, hogy most Egerszegen legyek, a rendőrség segítsége kellett. Ők hoztak át ugyanis Kanizsáról Egerszegre. Újpest.
Vass: Nos, kedves hallgatóink, közel harminc éve járok NB I-es mérkőzésekre, de ekkora szerencsém még sosem volt, mint Lantos Gábornak. Hogy egy rendőr vigyen egy meccsre? Hallatlan. Érdekes. Na, mindegy. Szerencsére kollégám jól viselkedett, máskülönben most a beszélőn beszélne és nem a rádióban…

A ZTE végül 3-2-re nyert izgalmas, fordulatos összecsapáson. Sipos szerkesztő innen is kért még interjúkat, s jóval elmúlt fél 8, mire hazaindulhattunk. Éjfél előtt nem sokkal szálltam ki a rádió előtt, s akkor már 15 órája voltam úton. Ebbe belefért két meccs, meg egy felejthetetlen száguldás a zalai dombok között. Örök élmény maradt, annyi szent.