Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Horváth Ferenc - jöjjön az új edzőgeneráció?

2014.01.06. 21:46 Rich.mond

Mint azt már mindenki tudja, Pintér Attila lett a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya. Őt a győri kispadon Horváth Ferenc váltotta. Horváthot a hírek szerint Csertői Aurél Pakson. Pécsett idén Márton Gábor, Kecskeméten Bekő Balázs felel a szakmai munkáért. Bár Márton papír híján még nem lehet vezetőedző, ezért a hivatalos "főnök" Lőrincz Emil (erről még lesz később szó). Mezőkövesden ellenben vitán felül Véber György kommandírozik. Munkába álltak hát a kilencvenes évek meghatározó magyar labdarúgói - és már ott kopogtat az ajtón klubjánál másodedzői, utánpótlás-edzői feladatokat betöltő Sándor Tamás, Lipcsei Péter, Dragóner Attila is. Mit várhatunk az új generációtól? Azért Horváth Ferencet mazsoláztuk ki a fenti névsorból és tettük nagyító alá, mert a tabella aktuális állása alapján ő kapta a legerősebb csapatot.

Horváth Ferencre bátran mondhatjuk, hogy népszerű a szurkolók között. Legalábbis nem az a klasszikus "megosztó személyiség", akit csapatának szurkolóit leszámítva mindenki utál. Labdarúgóként még úgy is kedveltem, hogy jobbára nekem nem annyira kedves magyar együttesekben lőtte góljait. A válogatottban is megtette, amit lehetett és soha nem fogom elfelejteni az olaszoknak lőtt két gólját 2000 szeptemberében. Játékosként tisztesnek mondható karriert futott be. Belga bajnok és kupagyőztes lett a Genk csapatával, és két szezont lehúzott Izraelben is. A németországi és ibériai kitérő annyira nem volt sikeres, de mindent összevetve – főleg az ínséges 2013-as esztendő után – nem intézném el egy kézlegyintéssel a külhoni éveket. Emellett van közel 300 NB1-es meccs is a háta mögött, a Fehérvárral Magyar Kupát is nyer. Ez eddig egy szép labdarúgó karrier. Nem volt meglepő az az elképzelése sem, hogy a csukát szögre akasztva belekóstol az edzősködésbe is. Bátran mondhatjuk, hogy kapkodnak utána a honi csapatok, hiszen negyven éves korára megkapta a bajnok Győri ETO kispadját. Mi ezzel a baj? Alapvetően semmi. Pintér Attilát elvégre nemesebb feladattal bízták meg ő pedig bolond lett volna nemet mondani Tarsoly Csaba szíves invitálására. Nem a rába-parti zöld-fehérekért dobog a szívem, így akár hidegen is hagyhatna ez az edzőváltás.

A linkre kattintva elolvashatjuk Horváth Ferenc pályafutásának fő állomásait

Ám az elmúlt év néhány jelentős változása – a fentiek mellett idetartozik még Szalai László kinevezése az MLSZ edzőképzés élére – felvet néhány tovább kérdést. Hozhat-e változást Horváth Ferenc a magyar labdarúgásban? Veretes eredményei, kisugárzása, tapasztalata, újdonság erejével ható módszerei vagy ismeretségi köre nyitotta meg előtte azokat a kapukat, amik sokak előtt mindig zárva maradtak? Azt elöljáróban közlöm, hogy nem az én tisztem ezekre a kérdésekre megfelelni, így azok továbbra is nyitottak maradnak. Nem is igazán Horváthra szeretném kihegyezni a dolgot, inkább csak rajta keresztül próbáltam végigmenni egy ambiciózus magyar vezetőedző eseménydús három évén.

Mérlegen a Mester

Először vegyük számba Horváth Ferenc eddigi eredményeit edzőként:

2010-ben hét alkalommal ült le a Vecsési FC kispadjára vezetőedzőként, amely akkor az NB2 keleti-csoportjában szerepelt. Csak a miheztartás végett: ez volt az a bajnokság, amit a Szolnok utcahosszal nyert meg. Őszintén szólva itt elég zavaros a történet, mert az MLSZ Adatbankja szerint hol mint edző szerepelt, hol egyáltalán nem szerepelt a kispadon felsoroltak között. Mindenesetre az utolsó öt forduló tűnik egyértelműnek – itt egy győzelem, egy döntetlen, három vereség a mérleg. Nyilván az egész tavaszi szereplésben benne van a keze így, vagy úgy, ezért úgy igazságos, ha közöljük az összesített tavaszi mérleget: 14 mérkőzésen 6 győzelem, 4 döntetlen, 4 vereség. A Vecsés a tizedik helyről előrelépve végül hatodikként végez.

Utána következett az NB3-as Biatorbágy, ahol ősszel még játékosként is többször pályára lépett. Itt is a bajnokség vége felé számítottak rá vezetőedzőként – nyolc alkalommal kapta meg a bizalmat. Az új seprő jól sepert, mert három győzelemmel nyitott, ám ezt három vereség, egy döntetlen és csupán egy győzelem követte. Ezzel a 14. helyről elmozdulva, a 12. Helyen végzett a Viadukt SE. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Horváth a tabella alján tanyázók elleni meccsek előtt vette át a stafétabotot – de ezeket a rangadókat kivétel nélkül megnyerte. A következő évet azonban egészen pazarul kezdi, mert kilenc forduló után hét győzelem mellett két döntetlen áll a Viadukt neve mellett.

(Képen: a Viadukt SE edzőjeként)

Igaz, a csapat jelentősen megerősödik az előző évhez képest (az új szezont Viadukt SE-Tópark néven folytatja), hiszen NB3-as szinten azért Juhár, Márkus, Hullám és Schindler jelentős erősítésnek mondhatók. Másrészről Horváth távozása után a csapat visszaesik a középmezőnybe.

Ugyanis nem sokat időzik Biatorbágyon, mert októberben már a Szigetszentmiklóst irányítja az NB2 Nyugati-csoportjában.

Az SZTK a hetedik helyen végez, Horváth mérlege 10 győzelem - 5 döntetlen - 6 vereség. A következő bajnokságot vele kezdik a szigetszentmiklósiak, de csak az első hat mérkőzésen ő a vezetőedző. Ebből öt idegenbeli meccs. A mérleg: két győzelem, négy vereség.

Ezt követően kéri fel a Kecskeméti TE és a kilencedik fordulót követően veszi át a csapatot. Itt is bekezd, mert négy győzelemmel nyit és a 11-6-5-ös mutató igen jónak mondható. Bár meg kell említeni, hogy az első négy meccsében az Eger és a Siófok elleni is benne volt, a KTE ráadásul már túl volt az FTC-MTK-Győr-DVSC négyesen a bajnokság elején. De lehet, hogy ezzel együtt sem lett volna rosszabb a mérleg, mert tavasszal 5-2-re verték a későbbi bajnok Győrt – a Videoton azért gurított egy ötöst Kecskeméten.

Sokunknak nyilvánvaló lett volna, hogy Horváth folytatja a Hirös Városban megkezdett munkát, de nyáron Paksra szerződött. Ezt többen értetlenül fogadtuk, de úgy tűnt, hogy ő tudja mit csinál, mert az első három meccsen kilenc pontot szerzett az Atomváros csapata, ahol korábban játékosként is megfordult. Utána viszont erős megtorpanás következett be. Bár ez talán enyhe kifejezés a 14 mérkőzés utáni 1 győzelem, 5 döntetlen, 8 vereség mérlegre, mellyel a Paks a kiesés szélére sodródott – a 15. MTK-t jelenleg két ponttal előzik meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Paks az edzői karrierjének nem a legjobban sikerült állomása volt. Ennek tükrében talán furcsa lehet, hogy a dobogós helyről (címvédésről?) és az ideinél sikeresebb nemzetközi kupaszereplésről álmodó győri vezetés végül nála tette le a voksát. Bár ezt a névsort elnézve remek választás volt.

Horváth amúgy eredményei alapján egyáltalán nem rossz edző. Kecskeméti edzősködése kimondottan jóra sikerült és feltehetőleg Biatorbágyon is jó szívvel emlékeznek rá. Bár azt gondolom legmerészebb álmaiban sem gondolta a biai kispadon, hogy kevesebb, mint két és fél év múlva a dobogón telelő, az NB1aktuális címvédőjének a vezetőedzője lesz. Ez azért villámkarrier a javából. Amellett, hogy az eredményei miatt igazából nincs oka szégyenkeznie, a paksi eredménysor azért nem sikerült annyira jóra, a másodosztályban eltöltött másfél év pedig inkább jó közepes minősítést kap nálam. Körülbelül ez az összesített mérleg is. Kiválónak semmiképpen sem mondanám - adjunk egy négyes alát! Feltételezem, hogy győri munkássága után okosabbak leszünk.

Hosszú ideig sehol sem maradt egy helyben edzői pályafutása alatt, de a KTE-Paks váltást leszámítva mindig logikus lépés volt a továbbállás. Egy fiatal edző nyilván nem fog éveket, akár évtizedeket várni, ha nem muszáj. De miért pont Horváth csillaga emelkedik felfelé ennyire gyorsan?

Mit ér az edzői papír?

Horváth még Szalai kinevezése előtt (2012 szeptemberében) fejezte be a legmagasabb képesítést adó pro-licences edzői diplomát érő tanfolyamot. Vele együtt végzett Détári Lajos, Horváth Ferenc, Mátyus János, Lipcsei Péter, Bódog Tamás és Vincze István. Ugyebár szinte rögtön ezután költözött át Kecskemétre. Nézzünk még egy érdekesnek tűnő és idevonatkozó Szalai-nyilatkozatot.

Valóban jellemző, hogy az utóbbi években a licenctanfolyamokon végzettek egy része szeretne megélni a futballistaként szerzett nevéből - nagyon sokan végeztek a pro-kurzusokon az elmúlt években és bizony nem ártana, ha egy játékos pályafutása befejezése után elsajátítaná a gyermekekkel való foglalkozás tananyagait is, türelmesen, fokozatosan, gyakorlatot szerezve. Ehhez képest nálunk volt olyan kolléga, aki másfél év alatt eljutott az edzői szakmai csúcsára - nem eredményekben, hanem végzettséget illetően. A gyors tanfolyam-karriereknek - amíg én felelek az edzőképzésért - innentől vége.

Nyilván Szalai nem véletlenül említette a tanfolyamokra tömegével jelentkező egykori labdarúgókat, hiszen a bevezetőben említett névsor egyáltalán nem teljes. Sokan most, vagy nemrégiben hagyták abba az aktív labdarúgó karriert a kilencvenes években feltűnt játékosok közül (páran még mindig játszanak alacsonyabb osztályokban), ezért aztán edzőségre pályázóból nincs hiány.  Már csak a nagy számok törvénye alapján sem mindegyikükben van meg az "isteni szikra".

Ezt támasztja alá, hogy amikor ő vette kézbe a kormányrudat, Dragóner Attilát, Vincze Ottót, Márton Gábort és Sándor Tamást már nem engedte át a vizsgán. Ez az érintetteket is alaposan meglepte – itt például Márton értetlenkedik.  Szalai pedig dühöngött (egyes felvételizők szerint az energia az energiaitalból jön) , az egyszeri szurkoló a fejét fogta.  Ez azért igen szomorú, mert a négy fiatalember egyaránt NB1-es csapatnál dolgozik - Vincze Ottó a Győri ETO FC utánpótlás- és nemzetközi menedzsere.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Horváth, Véber, vagy akár Pintér (akit a Magyar átlagnál lényegesen jobb edzőnek tartok) biztosan megbukott volna a vizsgán, de ez azért egy másik kávéház és az eredmények óvatosságra intenek. 

Az nem feltétlenül baj, ha néha új arcok kerülnek be a nem túl gyorsan fluktuálódó edzői top-csapatba, de összességében nekem ez nem vérfrissítésnek tűnik, hanem egy lassú generációváltásnak, ahol a szemlélet nem változik. Mit értek ezalatt? Egyrészt már most ugyanazon szisztéma szerint váltogatják egymást, mint 10-20 évvel  idősebb kollégáik. Másrészt én szabályosan rosszul lettem, amikor meghallottam, hogy az NB1-es edzők (kivétel nélkül csak magyarok tudtak elmenni Pintér kis csapatépítőjére) a saját játékosaikat ajánlgatják annak a szövetségi kapitánynak, akinek illene ismernie a magyar közeget külön figyelemfelkeltés nélkül is. A fiatal edzői kar ráadásul olyan vehemenciával kezdte az NB1-re építeni a válogatottat, hogy az már Verebesnek is becsületére válna – hiszen az ő idejében nem minden győri lett potenciális válogatott-kerettag. És ez az új generáció még hosszú évtizedekig meghatározó lesz kis hazánk labdarúgásában. Talán adhatnánk nekik még egy esélyt és pár évet ahhoz, hogy ránk cáfoljanak. Végül is harminc éve ezt csináljuk – megelőlegezett bizalmat és utolsó esélyt adunk.

Részemről üdvözítőbbnek tartottam volna akár az MLSZ részéről beruházni egy-két-három valóban eredményes külföldi edzőbe/erőnléti edzőbe/gyúróba/masszőrbe/táplálkozási tanácsadóba, akik legalább havi rendszerességgel összehívják az összetartás jegyében magyar kollégáikat és szakmáznak egy jót. Talán hallanának olyat, amit lehet adaptálni Magyarországon is. Több értelmét látnám, mint 32 játékos alkalmi táborozásának - ennyi emberrel nem lehet komoly szakmai munkát folytatni. Meglehet, hogy Horváth Ferenc (vagy akár Márton Gábor, aki azért Kozármislenyben és Pécsett is büszke lehet eredményeire) alapvetően tehetséges edző. De a tényleges előrelépéshez -a magyar labdarúgás fejlődéséhez- több kell a meglévő tehetségnél. Sokkal jobbnak kell lenniük, mint elődeiknek és egyelőre nem látom a minőségi különbséget. 

Végül is pár hónapja mindenki új alapokra akart helyezni, reformot akart, Uram bocsá' a külföldiektől tanulni, vagy külföldi edzőket hozni. De akinek döntési joga, lehetősége és pénze van, az mégis inkább úgy döntött, hogy adnak még egy esélyt a magyar edzőknek. Ők biztos látnak a színfalak mögött valamit, amit mi nem. Harminc éve nem látjuk.

Blogunk szerkesztői az írói műfajban is kipróbálták magukat. Lepje meg magyar könyvekkel szeretteit, barátait Újévre, születésnapra, vagy névnapra! Városok, stadionok, kocsmák. Igazi magyar futballregény, a magyar labdarúgás egy igen sötét évtizedéről - szerencselovagokról, a labdarúgásunk tudatos leépítkezésről és számtalan olyan örömről, bánatról, amit csak egy magyar szurkoló ismerhet és élhet át. A linkre kattintva minden további információ megtalálható a könyvről (ajánló, részlet, hol kapható?). Ezen felül ajánljuk blogunk másik állandó szerzőjének e-könyvben megjelent szatíráját is, melynek címe, a Nagy titok.

Címkék: mlsz futball edző


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr135733790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thargoff 2014.01.06. 22:08:24

Annyi csak, hogy ha jól értettem lényegében Pintér kérte, hogy ajánljanak játékosokat a klubedzők felnőtt és U-21-es válogatottba, szóval "nem ők kezdték". Itt látok egy kis logikai bukfencet az írásban.
Egyébként alapvetően igaz.