Örömmel értesítünk mindenkit, hogy nagyjából egy hónap csúszással bár, de végre megjelent Sztancsik Richárd regénye, a Városok, stadionok kocsmák. A könyvből jelentettünk már meg egy előzetest a kisinyovi túráról,  egy másik részletet a klub elköltöztetése elleni harcról a BKV-pályán, megemlékeztünk a dunaszerdahelyi eseményekről annak hatodik évfordulóján illetve az előszó elolvasható a kiadó oldalán. A megjelenés alkalmából szeretnénk egy pár szót mondani magáról a könyvről, illetve a vásárlási lehetőségekről.

Meccsre járni jó!

"Fokozatos lecsúszás, fogyatkozó nézőközönség, csőd, kiesés, bundák, perek, unott játékosok, unott szurkolók. A megszűnés és az elköltözés állandó veszélye. Napi rendszerességgel demonstrációk a tulajdonos, a labdarúgó szövetség, a csapaton meggazdagodó ügyeskedők ellen. Harc a többi tábor ellen, harc a táboron belül, feszültség a kapu mögötti szektorok és az oldallelátók között..." - áll a könyv hátsó borítóján. És mégis jó meccsre járni? Magyarországon? De még mennyire! Persze nem a fentiek miatt, hanem ezek ellenére.

És koránt sem csak az ún. ultráknak, vagy huligánoknak. A könyv egyébként sem csak végigtombolt és végigverekedett találkozókról emlékezik meg. Valljuk meg őszintén: a magyar stadionokban gyakoribb vendég az unalom és pár tucatnyi vendégszurkoló (már ha egyáltalán), mint a karneváli hangulat és a patakokban folyó vér. Sőt, a zászlótlan kerítés és a csoportok be nem menetele és sztrájkja sem új keletű dolog.

Miért lett kihangsúlyozva, hogy ez nem ultraregény, vagy huligánkrónika? Mert mindenki másként éli meg kispestiségét/ fradistaságát, lokálpatriotizusát stb. Ugyanúgy szurkoló a meccset az oldallelátón végigszotyizó, néha nagyokat káromkodó nyugdíjas, mint egy két méteres huligán, vagy az apjával érkező kisgyerek. És igen, lányok is járnak meccsre. A legfontosabb, hogy ott vannak a magyar stadionokban! Talán hazai pályán még elkülönülnek egymástól, de a vendégszektorban úgyis együtt fogják a csapatukat buzdítani. Még mindig ott motoszkálhat sokakban a kérdés: "De miért? Felnőtt emberek miért kínozzák magukat?"

Akik nincsenek közöttük, azok úgysem értik. Talán ez a könyv sem fog rá választ adni. De nem is ez a célja, mert ez nem egy nagyívű szociológia elemzés, csak egy regény. Azt sem tűzte ki célul, hogy feltétlenül jó színben tüntesse fel a szereplőket, de nem kerülnek napvilágra sötét titkok a stadionok népét zsinóron rángató politikai szerveződésekről, vagy bűnözői csoportokról sem. A szerző meggyőződése, hogy ez a közeg minden különlegessége és egyedisége ellenére kissé túl van misztifikálva. Ez gyakran jár együtt azzal, hogy ritkán képzelnek el egy szurkolót józan, teljesen hétköznapi és racionális gondolkodásmóddal. Pedig ők is ugyanolyan emberek, mint az őket csudabogárnak tartó, esetleg a pokolba kívánó átlagemberek és politikusok. Tele álmokkal, tervekkel, gondokkal és frusztrációkkal. Ettől lesznek szerethetőek, vagy éppen kevésbé kedvelhető személyiségek. 

De akkor mégis miért jó meccsre járni Magyarországon? Egyrészt azért, mert ez a futball a miénk. Ha apáinknak, nagyapáinknak, dédapáinknak jó volt, akkor talán mi is beérhetjük vele. Jó találkozni a barátainkkal. Jó barátként, testvérként köszönteni a velünk azonos színekért lelkesedőket. És nagyon jól esik bosszantani riválisainkat, vagy netalántán ellenségeinket egy sikerrel megvívott rangadó után. Mikor jutnánk el "civilként" Albániába, Tuzsérra, Boszniába, Norvégiába? Erre csak a kedvenc csapatunk képes rávenni minket. Fenomenális érzés húszezer őrjöngő bosnyák orra elől elhozni a három pontot. Ahogy eufóriát okoz megtörni a megtörhetetlen átkot, és az utolsó percben lőtt góllal legyőzni a svédeket. Vagy akár sikerrel venni egy moldáv csapat elleni Európa Liga elő-elő-előselejtezőt.  

Sokan legyinthetnek erre. Ugyan már, akkora dolog lenne egy kutyaütő moldáv csapatot kiejteni? Vagy szökőévente egy válogatott győzelemnek tapsolni egy jegyzett csapat ellen? Még a nagyobbnál is nagyobb dolog! Mert ez a csapat és ez a futball a miénk. Gyermekkorunk óta ismerjük a stadiont, a környező utcákat és a szomjas szurkolókat kiszolgáló kocsmákat. Egy magyarországi Barcelona szurkoló ezt úgysem fogja megérteni. Azokban a ritka pillanatokban, amikor a csapatom boldogságot okoz nekem, nagyon tudom őket sajnálni. Ezt ők soha sem élhetik meg.

A regény az 1999 és 2009 közötti időszakot öleli át. Elsősorban, de nem kizárólag Kispesten. Újpesti, diósgyőri túrák mellett elfér egy tuzséri kupameccs, vagy a boszniai válogatott mérkőzés. Az emlékezetes felvidéki DAC - Slovan Bratislava. Bulik,  bosszankodások, néha egy kis bunyó. Mindez 402 oldalon.

Az Ultras Liberin itt olvasható egy interjú a könyv szerzőjével. Itt pedig a Digi Sport Reggeli Start műsorában szerepel a szerző egy tíz perces beszélgetés erejéig. Ebből a fórumbejegyzésből az is kiderül, hogy még diósgyőriek is ajánlhatják a könyvet másoknak.

Sőt, a Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológiai Intézetének társadalomtudományi folyóirata szociológiai szemszögből is megvizsgálta a könyvet, már-már irodalmi elemzés szintjén. És írt róla egy igazán hízelgő véleményt.

Hol kapható?

Ezen az oldalon minden információ megtalálható! - KATT A LINKRE!

Itt pedig a boltok listája, jeles emberek ajánlóival.