1957. február 24-én született Rafael Gordillo Vázquez, a Real Madrid és a spanyol labdarúgó-válogatott egykori középpályása.
Rafael Gordillo kamaszkorom legnagyobb külföldi kedvence volt. A történet onnan indult, hogy Dózsa-drukkerként megkülönböztetett figyelemmel kísértem Szusza Ferenc és Dunai II. Antal edzősködései miatt a sevillai Betis csapatát.
Az ülő sorban balról a harmadik, az álló sorban középen Dunai Antal
Az utóbbi kezei alatt lett történetünk főhőse befutott játékos, sőt, ekkor lett tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak. Miatta lettem a spanyol foci szerelmese, és miatta következett be, amit előtte sosem gondoltam volna: tizenhat évesen az Újpest mellett elköteleztem magam a Real Madrid mellett is, ami, kisebb-nagyobb lendülettel, a mai napig tart...
Tizenhárom évesen kezdett focizni a Triana nevű sevillai kiscsapatnál, de két éven belül már a Betis korosztályos csapatának volt igazolt játékosa.
A Betis ifiben
És tizenhét is alig múlt, amikor a felnőttek közt is bemutatkozhatott.
Gordillo megindul
A lendületes elfutásairól, beadásairól és letűrt sportszáráról elhíresült baloldali középpályás nyolc szezont töltött Sevillában, ezalatt 237 bajnoki mérkőzésen 18 gólt szerzett, csapatával egy spanyol kupát is nyert. A Betis játékosaként 1980-ban az Év Játékosa címet is elnyerte.
1981-ben egy Barcelona elleni mérkőzésen
Ebben az időszakban a Betis 5 szezonon keresztül - újoncként (!!) - a legjobb 6 között volt a bajnokságban.
A sevillai zöld-fehéreknél elérte a legtöbb egymást követő mérkőzés rekordját, amelyet a mai napig nem tudott megdönteni senki.
1985-ben a Real egyik nagy nyári bevásárlásakor, a szintén válogatott Macedával és Tendillóval együtt került Madridba.
Egy jellegzetes Gordillo mozdulat a Real Madrid mezében
Hét szezont tölt el Madridban, 182 bajnoki mérkőzésen 20 gólt szerzett.
A Napoli elleni BEK-mérkőzésen 1987-ben
Ez idő alatt öt bajnoki címet, három spanyol szuperkupát és egy-egy UEFA-, és spanyol kupát nyert. A kupadöntőben ő szerezte a győztes gólt a Valladolid ellen.
1989-ben a Real csapatképén az első sorban balról az első
Többször jelölték az Aranylabdára, 1985-ben a tizenegyedik helyet érte el. Ruud Gullit 1987-ben a trófea elnyerése után újságíróknak adott nyilatkozataiban kijelentette: "Nagyra értékelem ezt a díjat, de nem igazságos. odaadtam volna Gordillonak. Ő a legjobb játékos jelenleg a pályán".
25 gólja lila-fehérben
Hasonlóképpen, Alfredo Di Stéfanóval együtt ők az egyetlen spanyolok, akik felkerültek a France Football által az évszázad 30 legjobb játékosát tartalmazó listára, amelyet az Aranylabda korábbi nyertesei választottak meg.
Egy rövid videó, benne van minden, amit tudni kell róla. 2:27-nél a Barcának rúgott gólja külön figyelemreméltó
Miután elhagyta a Madridot, visszatért újra a Betishez, akkor a másodosztályba. Főszerepe volt abban, hogy csapata visszatérhetett az első osztályba.
Újra a Betisben, ezúttal az utolsó sevillai szezonjában, 1995-ben
Játéktudására a különböző válogatottakban is igényt tartottak. Többszörös ifjúsági és utánpótlás válogatott volt, a felnőttek címeres mezét 75-ször húzhatta magára és 3 gólt szerzett.
Címeres mezben
Érdekesség, hogy mindhárom gólja tétmeccsen esett és sorsdöntő, győztes gólok voltak.
Soha nem hittem volna, hogy egyszer beleakadok egy képbe, ahol felhúzott sportszárral van. A kép jobb szélén Carrasco és Maceda között
Öt világversenyen vett részt zsinórban. 1980-ban, 1984-ben és 1988-ban EB, 1982-ben és 1986-ban VB résztvevő volt. Ebből a második EB szereplésén részese egy ezüstéremnek.
1984-ben a válogatott csapatképén az álló sorban jobbról a második a másik Real sztár, Camacho mellett
Alacsony szinten, 1995/96-ban az Ecija csapatánál fejezte be aktív pályafutását, majd a kis klub alelnöke lett.
A szintén sevillai Écija mezében 1996-ban
És ha már újra előkerült Sevilla. Nem csak a Betisnél, hanem a városban is (Igen, az ősi ellenlábas FC Sevillánál is!!) óriási népszerűségnek örvendett. Aktív pályafutása után szűkebb pátriárkájának amolyan futball nagykövete lett. 2012-ben például a Sevilla egy beteg kisgyermek műtétjére gyűjtve szervezett egy jótékonysági gálameccset. Az egyik csapatot a piros-fehérek spanyol nemzetiségű All-Star játékosai alkották, a másikat az All-Star idegenlégiósok - többek közt - Rinat Daszajev. Népszerűségének köszönhetően a városi rivális csapatába kapott meghívott, egyedüliként, aki soha nem játszott a Sevillában.
Furcsa, nna...
Pályafutása során egyszer láthattuk Magyarországon, 1984 májusában a spanyol válogatottban az Üllői úton játszott ellenünk.
Az ő beadásából szereztek vezetést a spanyolok
Pár év múlva ismét visszatért a Betishez, különböző vezetői posztokat töltött be, majd 2010-ben a klub elnökévé választották meg, 2018-ig volt hivatalban, miután nem jelöltette magát.
El Presidente 2016-ban
Évekig olt televíziós szakkomentátor a spanyol válogatott mérkőzésein, 2022 októberében a Real Betis Balompié Alapítvány elnökeként és a klub intézményi kapcsolatokért felelős igazgatójaként folytatta tovább.
2023-ban a spanyol válogatott jubileumi negyven éves évfordulóján, amikor a rosszemlékű, Málta elleni 12:1-es "fényes győzelemre" emlékeztek a játékosok (az álló sorban balról a második)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szempontpuska 2014.02.24. 07:57:09
maribor_ 2014.02.24. 14:34:01
maribor_ 2023.12.19. 15:38:09
josé73 2023.12.26. 16:08:07
Buyo - Senor, A. Goikoetxea, Maceda, Camacho - Carrasco, Víctor, Gordillo - Sarabia - Santillana, H. Rincón. Csere: Marcos Alonso (ő idén februárban elhunyt)
maribor_ 2023.12.26. 16:25:05
josé73 2023.12.27. 16:40:52
maribor_ 2023.12.27. 18:02:48
josé73 2023.12.27. 18:12:35
Ajánlott bejegyzések: