Válogatott okosságok

Májusban jelenik meg a könyvesboltokban  Szegedi Péter hiánypótló műve, a Riválisok. Miért hiánypótló? Mert egy olyan korszakot elevenít fel, amely labdarúgásunk egyik legsikeresebb időszaka volt. Válogatottunk ezüstéremig jutott a franciaországi világbajnokságon és világháborúhoz közeledve már bontogatták szárnyaikat a későbbi Aranycsapat játékosai. És mindemellett a szurkolói kultúra legalább annyira virágzott, mint maga a labdarúgás. Utóbbit már többen feldolgozták, kizárólag a játékosokra, eredményekre koncentrálva, kiszakítva a futballt a környezetéből, keveset törődve annak társadalmi hátterével. Azokkal, akikért végső soron pályára lépett az a bizonyos 22 férfiú. 

A könyv nem „hagyományos” futballtörténeti munka. Nem egy klubról, vagy játékosról szól, s csak elvétve szerepelnek benne leírások mérkőzésekről, gólokról, eredményekről. Ahogy a futball vonzerejét nem csak a szép góloknak és cseleknek köszönheti, úgy a labdarúgás története sem szorítkozhat összeállítások és eredmények, vagy emlékezetes jelenetek felidézésére. Aki rendszeresen jár mérkőzésekre, pontosan tudja, hogy ez a sportág egy csapattal való azonosulástól, s ezáltal – némiképp leegyszerűsítve – az ellenféltől, a riválistól szép, a vendégcsapattól, amely egy másik, legyőzendő közösséget képvisel. A futball ezért képes tömegeket megmozgatni, mert nem pusztán arról szól a játék, hogy egy klub vagy sportoló megmérkőzik ellenfelével.

A könyv négy fejezetben mutatja be az 1945 előtti debreceni labdarúgás négy, egymástól időben markánsan elkülönülő korszakát, nem megfeledkezve az azóta megszűnt, kupagyőzelemig jutó Bocskai aranykoráról.

A Bocskai 1934-ben a Bologna elleni mérkőzés előtt

A Riválisok továbbá nem „csupán” helytörténeti monográfia, hiszen témája nem szűkíthető le Debrecenre. Mivel a könyvben szereplő klubok olyan bajnokságokban játszottak, ahol más települések csapatai is szerepeltek, a labdarúgó-csapatok közötti rivalizálás kilépett a városi keretek közül. Így, ha meg akarjuk érteni az egyesületek között feszülő ellentéteket, el kell „látogatnunk” Budapestre, Nagyváradra, Nyíregyházára.

"Polaneczky (DVSC) támad a kapusra s állítólag belerúgott. Erre a közönség berohan a pályára s ütlegelni akarja Polaneczkyt, aki futásnak ered, s menekül. A közönség utána, Polaneczky elesik, mire a közönség ütlegelni kezdi. Erre rendőrök rohannak elő s kivont karddal kergetik el a verekedőket s mentik meg Polaneczkyt. Egyesek késsel is hadonásztak" - részlet a Debreceni Hétfői Újság cikkéből a NYKISE–DVSC találkozón történtekről, 1925-ből

A könyvből kiderül, hogy a manapság mindenféle ismeret nélkül előcitált korszakban koránt sem a „szemüveget a bírónak!” bekiabálás volt a legsúlyosabb rendbontás, hanem a lelátón, a pályán és a stadionon kívül is csattogtak a pofonok, törtek az esernyők és a sétapálcák. Legyen az városi rangadó, vagy nyíregyházi vendégszereplés. Bizony, a Nyíregyháza-Debrecen ellentét gyökerei is a múlt század elejére nyúlnak vissza!

Ezen felül számos érdekességet is megtudhatunk. Például, hogy Ady Endrétől a toll és a papír mellett a futballcsuka és a labda sem állt olyan távol, mint ahogyan azt gondolnánk.  Manapság nem csodálkozhatunk azon, hogy a korabeli újságok is tekintélyes terjedelemben foglalkoztak a lelátói erőszakkal. De nem csak a magyar, hanem az angol szerkesztőségekbe is eljutott a vérmes magyar futballszurkolók híre.

Éljen a bíró! Vagy ne éljen. A Sporthírlap karikatúrája 1926-ból

 A könyv heteken belül megjelenik, egyelőre korlátozott példányszámban és könyvesboltban. Pontosabb információkat a későbbiekben a Válogatott Blogon, valamint a könyv hivatalos Facebook-oldalán közlünk. A Facebook-oldalra naponta kerülnek fel részletek, érdekességek a könyvből.