Ezúttal egy közel negyven évvel ezelőtti történetet szeretnénk bemutatni Olvasóinknak, hátha van valaki, aki nem ismeri még Luciano Re Cecconi, az SS Lazio és az olasz labdarúgó válogatott egykori középpályásának és értelmetlen halálának történetét.

Luciano Re Cecconi, a Szőke Angyal (l'Angelo Biondo) 1948 december 1-n látta meg a napvilágot a lombardiai Nervianóban, munkáscsalád gyermekeként. A kőműves édesapa gyermekének mindig is a labdarúgás volt szinte az egyetlen hobbija. Tanulás mellett művelte a sportot, versenyszerűen az amatőr U.S.D. Aurora Cantalupo ifjúsági csapatát erősítette. Az iskola mellett is vállalt alkalmi munkákat, hogy családjának ezzel segítsen. A sikeres iparosvizsga után karosszérialakatosként kezdett dolgozni, de még mindig a labdarúgás maradt a kedvenc időtöltése. Mikor az az ifjúsági csapat, melynek ő is tagja volt, kiöregedett korosztályából, mindenki a Pro Patria csapatához került, amely akkor a Serie C-ben vitézkedett.

Még jólfésült fiatalként a Pro Patria csapatában, az alsó sorban balról a második

Re Cecconi fizimiskája és a szőke haja miatt állandó viccelődés célpontja volt. Németes kinézete miatt a Volkswagen és a Cecconetzer (utalás Günter Netzerre) beceneveket kapta.

Hasonló külső, hasonló érdeklődés (balra Re Cecconi, jobbra Günter Netzer)

Erősen fölfelé lógott ki a gárdából, nem véletlen, hogy a következő szezont már a Serie B-ben kezdte, az U.S. Foggia játékosaként.

A Foggia játékosaként

Remek csapat jött akkoriban össze a piros-fekete Sátánoknál, a következő évben már a Serie A-ban játszottak. A feljutást nem kis részben köszönhették Re Cecconinak. A Serie A-ban 1972-ig 74 bajnoki találkozót játszott, 2 gólt szerzett.

A Foggia Serie B bajnokcsapatában, az alsó sorban balról a második

Nem volt egy született tehetség, nem a labdabűvészetéről volt híres, hanem szorgalmáról, hozzáállásáról, megalkuvást nem tűrő mentalitásáról. Az soha nem volt benne a pakliban, hogy valamelyik élcsapat várja majd tárt karokkal. De arra mindenképp hivatott volt, hogy valamelyik stabilan elsőosztályú csapatban kössön ki előbb-utóbb. Ez a csapat pedig az SS Lazio, a Serie A egyik stabil „szürke egere” lett.

A Lazio mezében, még Scudetto nélkül, az 1972/73-as bajnoki idényben

Első római idényében, nem kis része volt benne, a bronzéremig jutottak, úgy, hogy a bajnok Juventustól csak két pontnyira maradtak le. Nem véletlen, hogy a legendás olasz edzőfenomén, Enzo Bearzot, beválogatta őt az olasz utánpótlás válogatottba is. A teljes sikert a következő idény hozta meg neki. Vezéregyénisége volt a történelmében először Scudettót nyerő Lazionak.

Itt már a bajnokcsapatban, első gyermekét ölelve

És ezzel nem volt vége nyerő szériájának, hiszen abban az évben tagja lehetett a nyugat-németországi labdarúgó világbajnokságon szereplő olasz válogatottnak.

Az 1974-es labdarúgó világbajnokságon a kispadon, bevetésre várva

Miután szerepet nem kapott, nem rajta múlt az olaszok dicstelen szereplése. Tovább sem jutottak az első körből. A 4. csoport pofozógépét, Haitit, ők verték a legkisebb arányban, Argentína ellen úgy futotta egy döntetlenre, hogy a gauchók egy öngóllal egyenlítettek, a két évvel korábban velünk szemben olimpiai aranyérmet nyerő lengyelektől pedig simán kikaptak.

A sikertelen VB szereplés után az olaszok megpróbálkoztak a vérfrissítéssel, az újjá alakuló olasz válogatottban kétszer is lehetőséget kapott, de az idő azt igazolta, nem ő fogja megoldani a Squadra Azzura gondjait.

Első válogatott mérkőzésén 1:0-ra kikaptak Jugoszláviától

Az olasz bajnokság történetének legbotrányosabb csapata jött össze a Laziónál, Re Cecconi pedig ebben szerves alkotóelem volt. Maga hirtelen hajlamú volt, a pályán pedig fáradhatatlan igásló. Az élet neki az igazi préri volt, ahol ő volt a vezércsődör. Az atyai jószóra viszont mindig hallgatott. Tommaso Maestrelli, a klub edzője, pedig sohasem korholta, mindig úgy kezelte Lucianót, mint apa a gyermekét. Pedig, talán, néha a makarenkói pofon sem lett volna kevés.

Az atyai jóbaráttal, Maestrellivel edzés közben

A bajnokság végére morálisan szétesett az amúgy is alapvetően züllött egyénekből álló csapat. Kezdve azzal, hogy a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK, a BL elődje) el sem indulhatnak, mert az előző kiírásban az Ipswich Town elleni UEFA-Kupa (az EL egyik elődje) mérkőzés után összeverekedtek az angol csapat játékosaival az öltözőben, ezért az UEFA eltiltotta őket a nemzetközi kupáktól. A csapat klikkekre szakadt, némileg követve az olasz maffia orientációját. Az egyik irányvonal a Yankee, melynek fő szószólója Chinaglia, a másik a helyi „értékrendeken” alapuló közösség, Luciano ennek a tagja. A csapat annyira kettészakad, hogy két külön helyen, két különböző időpontban edzenek, két különböző öltözőt használnak. A dolgot egészen a haláláig valahogy tudja Maestrelli kezelni, azonban másfél évvel a bajnoki cím után májrákban meghal. A szurkolók a Re Cecconi által is képviselt irányvonal mögé sorakoznak fel. Chinaglia New Yorkig, a Cosmosba menekül, lábát azóta sem tehette be Rómába, sőt Olaszországba sem nagyon. A pályán mutatott mentalitásán felül Luciano Re Cecconi ekkor válik igazándiból az Irriducibili (a Lazio legszélsőségesebb ultracsoportja) ikonjává.

Az Irriducibili a mai napig őrzi emlékét

Legkiválóbb barátjával, csapat-, és klikktársával, Pietro Ghedinnel, illetve egy közös ismerősükkel, a parfümgyáros Giorgio Fraticciolival elindulnak 1977 január 18-án Luciano feleségének egy meglepetésgyűrűt venni.

Pietro Ghedin, az egykori jóbarát, a mai napig nem heverte ki a sokkot, melyet a látvány és a barát elvesztése okozott. 

Pietro Ghedin akkor és most

Az akkori laziós csapattárs, aki négy évvel volt fiatalabb Lucianonál, a Venezia csapatában lett ismert labdarúgó Olaszországban. Sportolóként nem futott be jelentős karriert, megfordult a Fiorentinában, a Cataniában, a Pescarában, a Pistoesében és a Sienában. A betonkemény védő 1969 és 1985 között 280 Serie A és Serie B bajnoki meccset tudhatott maga mögött. Még ismertebb lett a pályafutása befejezése után. 1987-ben kinevezték az olasz ifjúsági válogatott szövetségi kapitányává. 1992 és 1995 között a máltai utánpótlás-válogatottak szövetségi kapitánya volt. 1996 és 2004 között az olasz labdarúgó válogatott pályaedzője lett. Első számú segítője volt Cesare Maldininek az 1998-as labdarúgó világbajnokságon, Dino Zoffnak az Euro2000-en és Giovanni Trappatoninak a 2002-es VB-n, illetve a 2004-es EB-n. 2005-től hét esztendőn keresztül az olasz női labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya volt, 2013 óta pedig Málta szövetségi kapitánya. 2000-ben az Olasz Köztársaság Tiszti Keresztje kitüntetésben részesítették.

Róma Flaminio kerületében, a Via Nittin Bruno Tabocchini ékszerész üzletét nézik ki maguknak.

A feleség, Cesarina, sosem kapta meg azt a gyűrűt

A jókedvű társaság bemegy zárás előtt nem sokkal a boltba, elhatározzák, hogy megviccelik a tulajt, fegyveres rablást színlelve. Re Cecconi, jobb kezét a zsebébe rejtve, és mutatóujjával egy pisztoly csövét formázva a következőt mondta: "Adjon át mindent, ez egy rablás!"

Az ékszerészt rövid idő alatt többször is megpróbálták már kirabolni, ezért azonnal kihúzza a pult alá rejtett Walther 7.65-ös pisztolyt és habozás nélkül mellkason lövi Re Cecconit, aki pár percen belül, a helyszínen belehal a lövésbe.

Címlaphír volt országszerte a labdarúgó halála

Tabocchini nem volt futballrajongó, nem tudta, hogy városának egyik legismertebb polgára lépett be az üzletébe, pláne nem, hogy csak egy viccről van szó. A sors keserű iróniája, hogy Luciano Re Cecconi volt azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen játékos az akkori Lazioból, aki soha nem rendelkezett lőfegyverrel… Feleségén kívül két gyermeket hagyott hátra. A temetés előtti gyászszertartásra 1977 január 30-án a római Szent Péter Bazilikában került sor, ahonnan több tízezren kísérték Re Cecconit utolsó útjára.

Temetésén végeláthatatlan tömeg...

Az ékszerészt gyorsított eljárásban megvádolták emberöléssel, de végül felmentették jogos önvédelem miatt. Luciano Re Cecconi emlékét nem csak a szurkolók, hanem egy alapítvány is őrzi, mely az erőszak ellen küzd. 2003 november 3-án a Lazio-Roma derby előtt a stadion közelében utcát neveztek el róla.

Az utcanév-avató ünnepség