1949. július 14-én született Dunai III. Ede, az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott egykori védője, olimpiai ezüstérmes labdarúgó.

Világszínvonalon is páratlanul sikeres karrierjét Óbudán az Újlaki FC-nél kezdte. Tizenhét évesen került az Újpesti Dózsába, ahol tizennégy szezont töltött el. A következő évben a felnőttek közt is bemutatkozhatott. Összesen 405 bajnoki találkozón 20 gólt szerzett.

Dunai Edére mindig is a sallangmentes elegancia volt jellemző

A mai szóhasználattal élve az egykori szűrő igen jó összekötő kapocsnak bizonyult a védelem és a csatársor között. Nagy területen játszott, jól állította meg az ellenfél támadásait, remekül szervezett – nem csak a lábával, hanem a szemével is látott a pályán – és elsősorban távoli lövéseivel kapura is veszélyes volt. 

Ha olvasóink a világszínvonal felemlegetése miatt elmosolyodtak, akkor most rendhagyó módon ne az Osztálynaplóban szokásos elbeszélő stílusban, hanem csak címei alapján mutassuk be azt a labdarúgót, akit csak Dunai III-ként emlegettek annak idején.

Kilencszeres magyar bajnok

Az 1977/78-as bajnokcsapatban, az álló sorban balról a harmadik Kolár Endre és Várhídi Pál között

Háromszoros bajnoki ezüstérmes
Egyszeres bajnoki bronzérmes
Háromszoros Magyar Kupa (MNK) győztes

Második MNK győzelme, 1970-ben, a képen az álló sorban balról a harmadik

Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK, a BL elődje) elődöntős
Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK, a BL elődje) negyeddöntős
VVK (az UEFA Kupa, illetve az EL elődje) döntős
Olimpiai ezüstérmes

Münchenben az olimpiai dobogón

Az olimpiai tornán 5 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett. Ebből kettőt a dánoknak lőtt. Ezen a 2:0-ás meccsen dőlt el, hogy csoportelsőként mentünk tovább.

A dánok elleni meccsen a mezőny legjobbja volt, épp Hansennel és Alan Simonsennel (1977 aranylabdásával) csatázik

Többszörös ifjúsági válogatott

Az ifjúsági válogatottban 1967-ben, jobbról az ötödik

Utánpótlás EB győztes (a csapatban másodmagával engedélyezett túlkorosként szerepelhetett)

A döntőben győztes csapatban balról az ötödik

A magyar labdarúgó-válogatottban 12 mérkőzésen 2 gólt szerzett

Címeres mezben, itt épp a franciák ellen 1975-ben

Egyedül az utolsó újpesti szezonjában nem nyert semmilyen címet. 1981-től alacsonyabb osztályokban játszott még Magyarországon és Ausztriában is, aktív pályafutását 1993-ban, negyvennégy évesen fejezte be.

A Volán SC csapatkapitányaként 1982-ben

Mindezen címeit abban az időben szerezte, mikor még a magyar labdarúgást klub-, és válogatott szinten is magasan jegyezték a világban. Épp ezért furcsa, hogy ekkora tudással és tapasztalattal pályafutása befejezése után szakított a labdarúgással, soha, sehol, semmilyen szerepet nem vállalt és nem kapott…

Dunai III Ede (balra) manapság, régi játszótársak, Sarlós András és Rothermel Ádám társaságában