1949. július 14-én született Dunai III. Ede, az Újpesti Dózsa és a magyar labdarúgó-válogatott egykori védője, olimpiai ezüstérmes labdarúgó.

Világszínvonalon is páratlanul sikeres karrierjét Óbudán az Újlaki FC-nél kezdte. Tizenhét évesen került az Újpesti Dózsába, ahol tizennégy szezont töltött el.

Az Újpesti Dózsa ificsapatában 1966-ban az alsó sorban jobbról a második - többek közt Nagy László és Tóth András közt

A következő évben a felnőttek közt is bemutatkozhatott. Összesen 405 bajnoki találkozón 20 gólt szerzett.

Dunai Edére mindig is a sallangmentes elegancia volt jellemző

A mai szóhasználattal élve az egykori szűrő igen jó összekötő kapocsnak bizonyult a védelem és a csatársor között. Nagy területen játszott, jól állította meg az ellenfél támadásait, remekül szervezett – nem csak a lábával, hanem a szemével is látott a pályán – és elsősorban távoli lövéseivel kapura is veszélyes volt. 

Ha olvasóink a világszínvonal felemlegetése miatt elmosolyodtak, akkor most rendhagyó módon ne az Osztálynaplóban szokásos elbeszélő stílusban, hanem csak címei alapján mutassuk be azt a labdarúgót, akit csak Dunai III-ként emlegettek annak idején.

Kilencszeres magyar bajnok

1976 őszén, az álló sor közepén Kellner Jenő és Tóth András között

Háromszoros bajnoki ezüstérmes
Egyszeres bajnoki bronzérmes
Háromszoros Magyar Kupa (MNK) győztes

Második MNK győzelme, 1970-ben, a képen az álló sorban balról a harmadik

Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK, a BL elődje) elődöntős
Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK, a BL elődje) negyeddöntős
VVK (az UEFA Kupa, illetve az EL elődje) döntős
Olimpiai ezüstérmes

Münchenben az olimpiai dobogón

Az olimpiai tornán 5 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt szerzett. Ebből kettőt a dánoknak lőtt. Ezen a 2:0-ás meccsen dőlt el, hogy csoportelsőként mentünk tovább.

A dánok elleni meccsen a mezőny legjobbja volt, épp Hansennel és Alan Simonsennel (1977 aranylabdásával) csatázik

Többszörös ifjúsági válogatott

Az ifjúsági válogatottban 1967-ben, jobbról az ötödik

Utánpótlás EB győztes (a csapatban másodmagával engedélyezett túlkorosként szerepelhetett)

A döntőben győztes csapatban balról az ötödik

A magyar labdarúgó-válogatottban 12 mérkőzésen 2 gólt szerzett

Címeres mezben, itt épp a franciák ellen 1975-ben

Egyedül az utolsó újpesti szezonjában nem nyert semmilyen címet. 1981/82-ben a 22-es Volánban, 1982/83-ban a Volánban játszott az NB II-ben.

A Volán SC csapatkapitányaként 1982-ben

Az 1983/84-es szezonban egy évre visszatért a 22. sz. Volánba.

1983 őszén a 22. sz. Volán középhátvédjeként

Ezután játszott még alacsonyabb osztályban Magyarországon és Ausztriában is, aktív pályafutását 1993-ban, negyvennégy évesen fejezte be.

Mindezen címeit abban az időben szerezte, mikor még a magyar labdarúgást klub-, és válogatott szinten is magasan jegyezték a világban. Épp ezért furcsa, hogy ekkora tudással és tapasztalattal pályafutása befejezése után szakított a labdarúgással, soha, sehol, semmilyen szerepet nem vállalt és nem kapott…

Dunai III Ede (balra) 2013-ban, régi játszótársak, Sarlós András és Rothermel Ádám társaságában