Válogatott okosságok

Sorozatunk legújabb részében olyan magyar sportcsaládokról esik szó, ahol csak az egyik családtag büszkélkedhet olimpiai éremmel, de a másik fél is kiemelkedő alakja a saját sportágának.

Gurics György 1929. január 27-én született Dunapentelén, a későbbi Sztálinvárosban, a mai Dunaújvárosban.

"Büszke vagyok arra, honnan származom, s büszke leszek rá mindig. Arra is, hogy a pályafutásom itt kezdődött el, Pentelén, még amikor a sárgás gödörben fociztunk. Az is nagy élmény volt, amikor beválogattak a pentelei csapatba, de később már Csepelre kerültem, ahol a Ganznál lakatos lettem, s mellette rúgtam a bőrt. Az egyik kollégám hívott el bokszolni, de amikor anyám összeverve meglátott, közölte: vagy választok más sportágat, vagy szedhetem a sátorfámat - így kötöttem ki a bírkózásnál.”

1946-tól a Ganz TE (ipari tanulóként a Ganz MÁVAG-nál kezdte meg inaséveit), majd 1949-től egészen pályafutása befejezéséig a Budapesti Honvéd birkózója volt. Szabad-, illetve kötöttfogásban is versenyzett, kiemelkedő eredményeit az utóbbi fogásnemben érte el. Eleinte középsúlyban, majd később félnehézsúlyban több mint egy évtizedig a világ élvonalába tartozott. A magyar válogatottban 1952 és 1963 között szerepelt. Ezen időszak mindhárom olimpiáján részt vett, miután Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában is a magyar küldöttség tagja volt. 1952-ben a finn fővárosban olimpiai bronzérmes lett a középsúlyúak küzdelmeiben.

1961-ben Jokohamában a félnehézsúlyúak versenyében világbajnoki címet szerzett. (Erre a világbajnokságra elsősorban már edzőként utazott ki, de a helyszínen rábeszélték, hogy induljon el a félnehézsúlyban, amelynek egyébként nem lett volna magyar szereplője. Úgyhogy elindult, és nyert...) A világbajnokságokról még két ezüst-, valamint egy bronzéremmel is rendelkezik. Huszonegyszeres magyar bajnok: középsúlyban mindkét fogásnemben ötször-ötször állhatott a dobogó tetejére, a félnehézsúlyúak között négyszer kötöttfogásban és kétszer szabadfogásban diadalmaskodott, illetve két kötöttfogású és három szabadfogású csapatbajnoki címe is van. Egyéniben négy alkalommal (1952, 1955, 1957, 1958) mindkét fogásnemben győzött. 1961-ben az év magyar sportolójának választották. 1964-ben vonult vissza, de már 1960-tól (ekkor szerzett a Testnevelési Főiskolán szakedzői oklevelet) edzősködött szülővárosában. 1972-ben mesteredzői diplomát szerzett. 1978-ig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt (mindig idők legsikeresebb magyar kapitányaként öt olimpiai, tíz világbajnoki és tizenegy kontinensbajnoki elsőséget szereztek versenyzői), majd 1983-ig a BVSC vezetőedzőjeként dolgozott. 2013. szeptember 10-én, 84 éves korában hunyt el. Életéről, pályafutásáról Mezei István, a Dunaferr SE birkózó-szakosztályának egykori elnöke kétórás filmet készített 2014-ben, Dunapentelétől Jokohamáig címmel. Dunaújvárosban - ahol 2009-ben díszpolgárrá is megválasztották - 2012 óta minden évben megrendezik a Gurics Kupa küzdelmeit, amelyet a nagyszerű sportember halála óta Gurics György Emlékversenynek is neveznek.

Felesége, Pásztor Erzsébet 1939. március 29-én született Budapesten. 1965-ben Dortmundban a világbajnokságot nyert női kézilabda-válogatott kapusa és csapatkapitánya volt. A Bp. Spartacus sportolójaként a 60-as években hétszer nyert magyar bajnokságot (ebből hat alkalommal megszakítás nélkül). Csapata a Bajnokcsapat Európa Kupája 1964/65-ös kiírásában a döntőbe jutott, ott azonban vereséget szenvedett a dán HG Köbenhavn együttesétől. A Spartacus után a Vasasnál folytatta pályafutását, ahol a 70-es évek elején újabb két bajnoki címet ünnepelhetett. A világbajnoki cím évében a női kézilabda-válogatott Magyarországon az Év Csapata címet is elnyerte.

Gurics György első házasságából született fiai számára sem ismeretlen a sport szeretete. Ifj. Gurics György válogatott kerettag volt. Gurics Attila is birkózott, de aztán a kézilabdával kezdett el foglalkozni. Mocsai Lajos edzősége idején a Vasas szakosztály-igazgatójaként tevékenykedett, de Debrecenben, Székesfehérváron és a Vasasnál is dolgozott edzőként.

Rab Tibor (Gödöllő, 1955. október 2. - ) a Ferencvárosi Torna Club saját nevelésű játékosaként 1968 és 1986 között szerepelt a zöld-fehéreknél. A "Sügér" becenévre hallgató, hátvédként és beállósként számításba vett játékos kétszer bajnoki címet, kétszer pedig kupagyőzelmet ünnepelhetett. A magyar válogatottban 1975 és 1982 között 20 alkalommal szerepelt. Az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is részt vett, de "csak" az Alicantében megrendezett Magyarország-Argentína (1-4) mérkőzésen lépett pályára, ez volt egyben az utolsó mérkőzése is címeres mezben. Az 1974/75-ös kiírásban tagja volt a Ferencváros KEK-döntőig menetelő együttesének, Dalnoki Jenő első alkalommal a Liverpool elleni idegenbeli meccsen adott számára lehetőséget a felnőttcsapatban. 1981-ben az FTC örökös bajnoka címmel tüntették ki. 1986-tól 1988-ig Monoron, majd 1988 és 1992 között Ausztriában, az SC Gattensdorfnál szerepelt játékos-edzőként. 1992-ben rövid ideig még Balatonlellén is játszott. 2014 március 15-e óta a Ferencváros futsal-csapatának marketing és PR-vezetőjeként is tevékenykedik. Kinevezésekor a fradi.hu-nak többek között az alábbiakat is elmondta:

"Még játékos koromban elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, ahol megszereztem a szakedzői képesítést, de az új licenceket már nem csináltam meg, mert nem akartam edzőként dolgozni a szakmában. Amit sportpályafutásom alatt megismertem ebből a közegből, annyi bőven elég volt nekem. Játékos-edzőként még dolgoztam egy ideig, mert akkor a magam ura voltam. De amikor már külső körülmények is beleszóltak volna a munkámba, na azt már nem. Arról nem is beszélve, hogy a könyöklések, meg a nyelvcsapások nem tartoznak az én világomba, nem az én stílusom... Inkább polgári foglalkozás után néztem. Elvégeztem a Kereskedelmi-, Idegenforgalmi-, és Vendéglátóipari főiskolát, ahol marketing-közgazdász szakon államvizsgáztam. Ezt követően a Pénzügyi-, és Számviteli Főiskolán másoddiplomáztam, ahol könyvvizsgálóként végeztem, és azóta is könyvelőként, könyvvizsgálóként dolgozom. Boldog és büszke embernek vallhatom magam, hiszen hat gyermekem és két unokám van!"

Felesége, Kelemen Márta (Budapest, 1954. szeptember 17.- ) a KSI, majd a Bp. Honvéd volt tornásznője. 1972-ben Münchenben tagja volt az óriási meglepetésre összetettben olimpiai bronzérmet szerzett magyar csapatnak. Négy évvel később Montrealban a negyedik helyen végeztek. Visszavonulása után a KSI szakosztályában kezdett el edzősködni.

Kelemen Márta olimpiai bajnoki bronzérmes csapattársa Kéry Anikó (Budapest, 1956. március 31. -). A KSI versenyzőnője már 18 évesen befejezte az aktív sportolást, ezt követően férjével, Kapros Attilával hosszú ideig külföldön (sokáig a Bahama-szigeteken) dolgoztak artistaként.

Lányuk Kapros Anikó (Budapest, 1983. november 11. - ) teniszezőnő, aki a 2004-es Australian Openen a negyedik körig jutott. Legjobb világranglista-helyezését (44. hely) is ebben az évben érte el. Kétszer egyéniben, egyszer pedig párosban nyert ITF-tornát. 16 éves korában megnyerte az ausztrál nemzetközi bajnokság juniorversenyét, és Christina Wheelerrel az oldalán párosban sem találtak legyőzőre. A sok sérülése is közrejátszott abban, hogy már 2010-ben befejezte az aktív sportolást. A sportágtól azonban nem szakadt el, jelenleg a Magyar Tenisz Szövetség menedzsereként dolgozik, és Angyalföldön gyerekeket is oktat. 2013-ban megszületett első gyermeke, Anna Leila.