Válogatott okosságok

Szurkolói gondolatok, elemzések, mélázások a válogatottainkról, válogatás nélkül.

Ajánlataink

Sztancsik Richárd: Városok, stadionok, kocsmák

Rendelje meg közvetlenül a szerzőtől!

varosok.stadionok@gmail.com

Ár 2999 Ft.Részletek itt


kupanap.jpg



hungarianultras.jpg

Friss topikok

Facebook oldalunk

Pesterzsébeti huligánok

2015.11.30. 20:29 Szegedi.Péter

_ezert_nem_jartak_a_csaladok_meccsre_sorozatkep_vegleges.jpgAz elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

A budapesti agglomeráció csapatai közül néhányan – például az újpestiek – már a kezdetektől a fővárosiak részére kiírt bajnokságban indulhattak, másokat a tízes években sorolták át a közép-magyarországi kerületből a budapestiekhez. E sűrűn lakott települések futballerőszak szempontjából a legfertőzöttebb területek közé tartoztak: a tízes években Rákospalota nevétől rettegtek, a húszas évek elején a Wekerletelepen volt a „szokásosnál” több incidens, 1922-től Erzsébetfalva gazdagította a magyar futballhuliganizmus addig sem szegényes történetét.

Az 1890-ben 4754 lelket számláló Erzsébetfalva a fővárosi agglomeráció egyik legdinamikusabban fejlődő települése volt. Önállóságát 1897-ben nyerte el, ekkor szakadt el Soroksártól, 1910-ben lakosainak száma már meghaladta a 30, 1930-ban megközelítette a 70 ezret. Többször nevet is váltott, a Tanácsköztársaság alatt Leninvárosnak hívták, majd miután 1923-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott, 1924-től az Erzsébetváros nevet vette fel, 1932-ben lett Pestszenterzsébet, 1950-ben pedig XX. kerület (a város sportegyesületei pedig  elnevezésükben többször is követték e névcseréket).

A nagyközség első és 1945 előtt legsikeresebb klubja az 1907-ben alakult Erzsébetfalvai Torna Club (ETC) volt, két évvel később szociáldemokraták hozták létre az Erzsébetfalvai Munkás Testedző Kört (EMTK). Az ETC már a tízes évek elején közel került az élvonalbeli tagsághoz, a húszas évekre az EMTK is megerősödött, az első osztályba azonban csak az ETC-nek sikerült feljutnia. A város futballjának erejét jelzi, hogy az 1924/25-ös idényben az ETC az első osztályban, az EMTK, illetve az 1912-ben alapított Erzsébetfalvai Törekvés (ETSC) a másodosztályban szerepelt, majd amikor 1926-ben bevezették a profi bajnokságot, Erzsébetváros volt az egyetlen vidéki város, amelynek két hivatásos klubja is volt.

etc_jelveny_1.jpg

Az ETC címere (forrás: http://fal-art.blogspot.hu)

Az erzsébeti pályák, az ETC és az EMTK által közösen használt Erzsébet utcai (ma Ady Endre utca), illetve a szomszédos ETSC-pálya 1922-ben többször is bekerült a hírekbe. Májusban például a Törekvés látta vendégül a BAK-ot, s amikor a bíró egyik döntése kedvezőtlenül érintette az erzsébetieket, a közönség „a pályára ront, tettleg inzultálja a bírót s parázs verekedést rögtönöz, miközben az E. Törekvés kapusa Szabót, a BAK csatárát is megüti.”

A Sporthírlap öt hónappal később, október 26-án arról írt, hogy az EMTK–VII. ker. mérkőzés után a vendégek játékosait megtámadták, közülük többet összevertek. A lap szerint több egyesület már azt tervezi, hogy bojkottálni fogja a település pályáit. A lap kommentárjából az is kiderült, hogy már régebben is több balhés meccset játszottak itt: „Erzsébetfalva mindig kritikus hely volt az összes csapatokra és a bírákra nézve. Botrányfészek volt a múltban mindig, s úgy látszik, erről a nevezetességéről nem hajlandó lemondani.”

Egy évnyi nyugalom után az ETC Nemzeti elleni mérkőzését kísérte nagy botrány, melynek eseményeit a Nemzeti Sport (1923. szeptember 10.) és a Sporthírlap (1923. szeptember 13.) cikkei alapján rekonstruálhatjuk. A mérkőzés vége felé a vendégek egyenlítettek, mire az erzsébeti nézők berontottak a pályára, a két partjelzőt, mintegy tanúként a bíróhoz rángatták (!), de a játékvezető megadta a gólt. A bíró elmondta:

„Az ETC pálya rendezősége emberfeletti munkával önfeláldozóan szállt szembe a tömeggel és sikerült is az öltözőkbe berohanni készülő tömeget a kardlappal dolgozó rendőrökkel egyetértve visszaszorítani. Még így is betörték az NSC öltözőjének az ablakát. A tömeget nehezen sikerült az utcára kiszorítani.” Ezzel azonban még nem értek véget a bíró és a vendégjátékosok megpróbáltatásai. „A csőcselék a sporttelep kapuja körül ólálkodott, s mikor az NSC-isták a pályáról kimentek, hogy autóba s villamosra szálljanak, hatalmas kőzápor fogadta őket. Az autó ablakait betörték, a játékosokat kísérő rendőrt megdobták. A komoly veszedelem láttára a rendőrök a levegőbe lőttek, majd kardlappal kergették szét a »sportkedvelő« erzsébetfalvai ifjúságot.”

1923 decemberében az EMTK–KAOE mérkőzésen a vendégek 3:0-s vezetésénél állították ki az erzsébeti munkások egyik játékosát, aki mérgében a bírót is megütötte, mire az lefújta a meccset. Az öltözőknél verekedés tört ki, majd „a haza induló bírót a csőcselék a villamosnál ismét tettleg inzultálta”. A pofozkodó játékost a Fegyelmi Bizottság örökre eltiltotta.

esmtk1.jpg

Az ETC és EMTK (ma: ESMTK) pályája napjainkban (forrás: https://stadionbongari.wordpress.com)

A húszas évek közepére a budapesti pályákon az MLSZ és a rendőrség már rendet tudott tenni, a kültelki pályákon azonban előfordultak botrányok. 1926 áprilisában két héten belül kétszer is erzsébetvárosi incidensekről tudósítottak a sportlapok. Először az ETSC–MÁV II. osztályú mérkőzés után forgott veszélyben a bíró élete. A játékvezető öltözője nem a Törekvés pályáján, hanem a szomszédos vendéglőben volt, itt támadt rá egy szurkoló, akit a kivezényelt rendőrök csak karddal tudtak megvédeni. A feldühödött drukkerek nem tágítottak a pálya mellől, így a bírót és a vendégcsapat vezetőit „rendőri közegek kísérték a legközelebbi villamos-megállóig, és védelmezték meg az őt követő száz főnyi turbulens tömeg fenyegető magatartásától.”

Két hét múlva már a revolverüket is elő kellett venniük a rendőröknek, az 1923-as eset után újra a Nemzeti játékosait támadták meg az ETC szurkolói. A Sporthírlap szerint „az ETC közönsége a bíró minden ténykedését éktelen zajongással fogadta, övéit biztatva egyenesen megfélemlítette az NSC játékosait s a pályáról öltözőjébe vonuló bírót mindenképpen inzultálni akarta”. A mérkőzés bírója a Sporthírlap 1926. április 20-i számában a meneküléséről is beszámolt: „autónk első ülésén egy Pestről kirándult rendőr ült, aki az előző autóról szóló rémhírek hatása alatt messzire kinyújtott karjában revolvert szegezett mindenkinek”. A történtekhez sajátos adalékkal szolgált Faragó Lajos, a Nemzeti futballigazgatója. Ő ugyanis úgy tapasztalta, hogy a vele „egy páholyban ülő ETC vezetőségi tagok voltak a leghangosabbak a bíró elleni tüntetésben”.

Ezután évekig rend honolt a városban, egészen 1933 végéig. Az Erzsébet–Szentlőrinc másodosztályú mérkőzésen hiába győztek a hazaiak, a meccset követően mégis elszabadultak az indulatok (az Erzsébet az ETC proficsapata, a Pesterzsébet, és a Törekvés hivatásosai, a Kossuth fúziójából alakult 1927-ben). De nem is csoda, hiszen szokatlan esemény történt lefújás után, a partjelző bántalmazta a vendégek kapusát! A Nemzeti Sport 1933. december 11-én megjelent cikkéből nem rekonstruálhatók egyértelműen a frontvonalak, lényegében mindenki verekedett mindenkivel, végül persze a rendőrség győzött:

„Amikor a játékosok bevonultak az öltözőbe, csak azt lehetett látni, hogy Bíró István határbíró felemeli a taccszászlóját és annak a nyelével Dérinek, Szentlőrinc kapusának a fejére sújt. Azok a szurkolók, akik az eset közelében állottak, rávetették magukat a határbíróra, és agyba-főbe verték. Erre a játékosok is beleavatkoztak és rövidesen csatatérré változott a pálya. Egymás után kerültek elő a véresarcú nézők a tömegből. A nagy verekedés láttára az egyik erzsébeti szurkoló revolvert rántott elő és azzal kezdett hadonászni. Erre egy másik néző úgy rúgta gyomron a revolverest, hogy azonnal összeesett. A nagy verekedéssel szemben a rendőrség eleinte tehetetlen volt, de végül is a gumibotok megtették a kötelességüket.”

Az utolsó nagy port kavart erzsébeti botrányra a harmincas évek végéig „kellett” várni, amikor botrány miatt félbeszakadt az EMTK–FSC budapesti első osztályú amatőr mérkőzés:

„Kiállítottam Likó Lászlót, mert ellenfelét – mikor nem is volt nála a labda – kíméletlenül megrúgta, majd a földrekerült játékosba újból belerúgott. Kiállítása után ököllel rámsújtott és combon rúgott. Játékostársai lefogták, de ő kiszabadította magát és újra az előbbihez hasonló módon inzultált. Erre a mérkőzést nem voltam hajlandó továbbvezetni. […] Megjegyezni kívánom, hogy a rendezők jórésze, ahelyett, hogy a játékosokat vagy a közönséget igyekezett volna fegyelmezni, – inkább felpaprikázta őket állandó közbekiáltásaival és integetéseivel.”

A Sporthírlap 1938. december 7-i számában megjelent játékvezetői jelentésben figyelemreméltó, hogy ekkor már nem szurkolók okozták az incidenst, hanem egy magáról megfeledkezett játékos ámokfutása miatt lett vége idő előtt a mérkőzésnek. Arról, hogy az erzsébeti "sportkedvelő ifjúságot" hogyan tudták lecsillapítani, nem szóltak a hírek.

Hamarosan folytatjuk sorozatunkat, de addig is szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani jelen írás szerzőjének Riválisok című könyvét, amelyről blogunkban már tavasszal írtunk, Facebook oldala pedig itt található.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valogatott.blog.hu/api/trackback/id/tr708126766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2015.11.30. 22:20:58

"Erre egy másik néző úgy rúgta gyomron a revolverest, hogy azonnal összeesett."

Most már tudom, honnan vette Rejtő az ötleteit.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2015.12.02. 09:07:09

Azért az tömény hazugság, hogy az erőszak mindig része volt a focinak. Ugyan maga a foci sosem érdekelt igazán, de divat volt meccsre járni gyerekkoromban. 12 évesen egyedül, pontosabban felnőtt kíséret nélkül, pár korombeli kölykökkel simán kiengedtek az ESMTK pályára. Soha, semmilyen balhé nem volt arrafelé. Sőt, néhány alkalommal elkísértem apámat a Csepel pályára, ott sem volt semmi. Ehhez képest ma nincs meccs rendőri készültség nélkül.

Szegedi.Péter · www.szegedi.in 2015.12.02. 09:47:53

@Hóhér az utolsó barátod: A "tömény hazugságot" és kicsit erősnek érzem...
Egyrészt az ötvenes évektől a rendszerváltásig valóban sokkal kevésbé volt jelen erőszak, bár azért volt, főleg a hetvenes évektől.
Másrészt nem szerencsés néhány saját példából általánosítani.
Továbbá: javaslom az eddigi részek tanulmányozását, amiből kiderül, hogy nem csak manapság van jelen a meccseken rendőri biztosítás, a húszas évektől (legalábbis a felsőbb osztályokban) nem is lehetett máshogy meccset rendezni. Különösen akkor szigorították a szabályokat, amikor a budapesti rendőrség 1921 végén megtiltotta, hogy futballmérkőzésekre nézőket engedjenek be.
A sorozat eddigi részei itt érhetők el:
valogatott.blog.hu/2014/09/30/ezert_nem_jartak

Püspök utcai gombaszedő · http://valogatott.blog.hu 2015.12.02. 11:18:50

@Hóhér az utolsó barátod: A kulcsszó a "kiengedtek". Most is simán kimehetne egy csapat 12 éves bármelyik meccsre, és az égvilágon semmi bajuk nem esne, de ma már nem engedik ki őket a szülők.

Engem például iskolába engedtek egyedül járni tömegközlekedéssel már hét évesen, valamennyi osztálytársammal egyetemben.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2015.12.02. 14:15:27

@Püspök utcai gombaszedő: azért érzékeled, hogy ha ilyen idős kölköket kiengedtek oda _akkor_ és egyedül, az azt jelenti, hogy nem nagyon volt balhé?

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2015.12.02. 14:17:42

@Szegedi.Péter: rendőri biztosítás volt mindig. ESMTK pályán ez két rendőr volt általában. Az viszont nem volt szokás néhány fradi-újpest meccset leszámítva, hogy rohamrendőrökre lett volna szükség.

Szegedi.Péter · www.szegedi.in 2015.12.02. 14:36:59

@Hóhér az utolsó barátod: Most hány rendőr van ESMTK-meccseken?
A húszas évekből két nagyobb meccsről vannak adataim. 1922 szeptemberében az osztrák-magyaron a 100 rendező mellett 90 rendőr ügyelt a rendre, az 1925-ös magyar-spanyolt 245 rendőr biztosította.
És jöjjön két kisebb találkozó:
1923 augusztusában a BTC–UTE és a Zugló–UTSE mérkőzéseken összesen 30 rendőr volt.
Mindezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy az akkori erőszak szintje magasabb lett volna mint most (ráadásul manapság erősen túlbiztosítottak a meccsek), csak jelezném, hogy a régi idők focijáról kialakított kép, miszerint az erőszakmentes volt, abszolút téves.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2015.12.03. 00:17:49

@Szegedi.Péter: gyerekkoromban jártam meccsen utoljára, így nem tudom. Viszont metróval közlekedve láttam elég sokszor, hogy micsoda készültség van egy egy újpesti vagy fradi meccs kapcsán.
Meg néhányszor volt alkalmam összefutni "békés szurkolók" csürhéjével. Ezek manapság rendszeresek, gyerekkoromban meg csak nagyon, nagyon elvétve fordultak elő.
Pár éve pont arra a villamosra szállt meccs után ez a részeg söpredék, amelyiken én is utaztam. Szóval kösz, de inkább a gyerekkorom meccsei. Vagy még inkább, számolják fel az egész "profi" khm... sportot! Röhej, hogy egyik-másik léhűtő focista egy meccsen többet keres, mint egy tanár vagy egy orvos tíz év alatt...

Rich.mond 2015.12.04. 17:56:14

@Hóhér az utolsó barátod: Egyébként ez Albániától-Portugáliáig pontosan így van, mármint hogy a profi focista többet keres az orvosnál.
süti beállítások módosítása