Kedves olvasók, a közelgő Európa-bajnokság kapcsán zenés játékra invitálnánk Önöket! Kontinensünk nemes hagyománya, hogy országaink időről időre megmérkőznek különböző sportágakban: futballban, zenében, az egész világot felperzselő, pusztító háborúkban. E három közül kettőt kombinálnánk jelen sorozatunkban.
A játék lefolyása roppant egyszerű: a csoportköröktől a döntőig haladva, minden héten kiválasztunk az aktuális forduló országainak zenéiből egyet, majd közönségszavazás következik. A győztesek továbbjutnak a következő fordulóba, és újabb versenyművel jelentkeznek majd, a vesztesektől könnyes búcsút veszünk. A sorsolás és csoportbeosztás azonos az EB-ével.
Eredmények
Talán a sógorság, talán a leveletkaptamlájf, talán Maradona keze is besegített, de a múlt heti poprangadót az osztrákok nyerték, egy kövér, alsó-ausztriai paraszthajszállal. (Akkor itt most a paraszt kövér, vagy hajszál?) Lelki szemeink előtt felsejlik az önfeledten ünneplő Toni Polster, amint csapra ver egy hordó Almdudlert.
| Albánia 50% |
| Ukrajna 50% |
| Oroszország 42,9% |
| Németország 57,1% |
| Csehország 71,4% |
| Anglia 28,6% |
| Svájc 64,3% |
| Törökország 35,7% |
| Lengyelország 46,2% |
| Franciaország 53,8% |
| Ausztria 53,8% |
| Belgium 46,2% |
| Olaszország |
| Spanyolország |
| Szlovákia |
| Magyarország |
Olaszország – Spanyolország
A Righeirát sokan spanyol zenekarként könyvelik el pusztán azért, mert történetesen épp spanyolul énekelték az olyan slágereket, mint például a "Vamos a la playa". Amatőr hiba. Mert ha egy kicsit nem figyelünk a dalszövegre, akkor nyilvánvaló, hogy a torinói duó könnyed tingli-tangli dala az italopop legnemesebb hagyományaira épül. Ha viszont egy kicsit mégis odafigyelünk a szövegre, akkor egy víz alatti atomrobbantásról és az azt követő nukleáris pusztulásról szól.
A Real-kapusból egy balesetből kifolyólag énekes szupersztárrá változó Julio Iglesiast nem szokás a pszichedélia nagy alakjai közé sorolni, pedig a most következő klipjével a győzelem esélyével nevezhetne bármelyik rangosabb megyei tudattágító bajnokságra. Az, hogy közben olaszul énekel, szinte fel sem tűnik a képi világ lovasrohamának patacsattogása közepette. Az én személyes kedvencem a Függetlenség napja-poszter a csókufóval.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Millerdraft 2016.04.12. 06:33:30
Mondjuk a másik daluk jobb volt.
( ezzel már el is árultam, hogy nem a kb 30 nagylemezt jegyző Juliora szavaztam) A minőség legyőzheti a mennyiséget.
Ajánlott bejegyzések: