Válogatott okosságok

A kézilabda szabályai 2016. július 1-től változnak. A változásokat 5 pontban lehet összefoglalni, blogunk mind az 5 pontot körüljárja egy-egy cikkben. Harmadikként az utolsó fél percre vonatkozó változásokról elmélkedünk. 

Piros lap és hétméteres a végjátékban (Fotó: Leipziger Volkszeitung)

A kézilabdában elég különleges módon mérik a játékidőt: a játékmegszakításkor nem áll meg az óra, viszont a mérkőzés egészen pontosan 60 perc és 0 másodperc után végetér, ennél egy tizedmásodperccel se tarthat tovább. Sőt, ellentétben a kosárlabda szabályaival, itt a gól csak akkor érvényes, ha a labda még a játékidőn belül beér a kapuba. 

Ezek a szabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy szoros állásnál a mérkőzés utolsó másodperceiben az előnyben lévő csapat sportszerűtlen módon akadályozza meg az ellenfelet a gólszerzésben, például úgy, hogy nem enged elvégezni egy megítélt szabaddobást, hanem eldobja a labdát messzire. Lepörög a játékidő, hosszabbításra nincs mód. Ezt a magatartást a jelenlegi szabályok a lehető legszigorúbb büntetéssel rendelik büntetni: piros lap és jelentés, vita nélkül, a következmény pedig szinte mindig egy mérkőzésre szóló eltiltás. Egy ilyen esetről korábban blogunk is beszámolt. 

Azonban, mint a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) is megállapította: ennek a büntetésnek szinte semmi visszatartó ereje nincs. Egy bajnoki rangadón nem számít, hogy esetleg a következő meccsről egy kiesőjelölt ellen eltiltanak, de még ha a BL-döntőre vonatkozna az eltiltás, akkor is erősebb az a gondolat, hogy inkább legyek eltiltva a döntőről, mint, hogy be se jussunk oda. 

A szurkolók, különösen a mindenkori vesztesek szurkolói részéről is már évek óta rendszeresen, minden hasonló esetben felmerült az igény: rendezzék ezt a kérdést, hogy ne az döntsön egy fontos mérkőzésen, hogy egy sportszerűtlen játékos mennyire erősen tudja megfogni, vagy milyen messzire tudja eldobni a labdát. 

Ez az igény mostanra eljutott a legfelsőbb körökbe is. A szabálykönyv 8:10c pontját úgy módosították, hogy amennyiben egy játékos vagy edző a mérkőzés (vagy a hosszabbítás) végén sportszerűtlen módon megakadályozza egy megítélt dobás (szabaddobás, középkezdés, bedobás) elvégzését, akkor kizárással (piros lap) büntetendő, jelentés nélkül, és az ellenfél javára büntetődobást kell ítélni, függetlenül attól, hogy az eset a játéktér mely részén, milyen helyzetben történt. 

A 8:10d pontot pedig úgy, hogy amennyiben a kritikus időszakban egy játékos olyan súlyos, durva szabálytalansággal akadályozza meg az ellenfél gólszerzését, amely a játék minden szakaszában (a 8:5 és 8:6 pontok alapján) kizárással, azaz piros lappal lenne büntetendő, akkor a piros lapot természetesen meg kell adni, de emellé még egy büntetődobást is kell ítélni az ellenfél javára, megint csak függetlenül a megelőző játékhelyzettől. A különösen durva szabálytalanságok esetében (8:6 szabály) ezután is kell jelentést is írni, a többi esetben viszont már nem, azaz eltiltás sem lesz. 

A megítélt hétméteresnél tisztább gólszerzési esély az ellenfél számára nincs, tehát ezzel a szabályváltozással már nem éri meg sportszerűtlenül megakadályozni egy szabaddobást vagy bedobást, hiszen rosszabb helyzetbe kerül a csapat ezáltal, mintha hagyta volna elvégezni. 

A kritikus időszak hosszát is lerövidítették: egy perc helyett már csak harminc másodperc számít. Ezt a játék felgyorsulásával indokolták, egy perc alatt ma már simán lehet két gólt is lőni. Ennek a változásnak nagy jelentősége nincs, hiszen ilyen esetek inkább csak az utolsó hat-nyolc másodpercben szoktak történni, ennek ellenére ez a lerövidítés veszélyes lehet: ha 59:29-nél vagy éppen 59:31-nél esik meg egy ilyen szabálytalanság, akkor a játékvezetőknek kis túlzással úgy kell élet-halál kérdésében dönteni, hogy gyakorlatilag esélyük sincs megítélni, hogy a sportszerűtlenség még időn kívül, vagy már azon belül esett. 

Nagyon fontos lesz a játékvezetők megfontoltsága, különösen a 8:10d pont, azaz a játékban elkövetett szabálytalanságok megítélésében. Itt kevésen múlik, hogy egyszerű kiállítást ítélnek, vagy piros lapot és melléje egy hétméterest, ami eldöntheti a mérkőzést. És míg a mostani szabályozás mellett a fegyelni bizottság megteheti, hogy nem tiltja el a jelentett sportolót (ez nem is olyan ritka, ha felmérik, hogy hibás döntés volt a kizárás és piros lap), a megítélt büntetőt utólag semmilyen bizottság el nem veheti. Az utóbbi években Magyarországon is többször volt téma, hogy játékvezetők túl szigorúan értelmezték a szabályt, és a végjátékokban osztogatták a piros lapokat jelentéssel, amikor egy egyszerű kiállítás lett volna a helyes ítélet. Megvan az esélye, hogy ezután éppen a másik irányba hajlanak majd el: "én ugyan be nem fújom a hetest, még a végén azt mondák, miattam kaptak ki". 

Az új szabályt tesztelték a Bundesligában, és részlegesen Dániában is. Németországban a teszt szült néhány félreértést, például két első osztályú csapat meccsén a kupában befújták a hétméterest, holott a teszt csak a bajnokságra vonatkozott (ebből óvás lett). Máskor azt láttuk, hogy az érintett játékosok vagy nem tudták, hogy megváltozott a szabály (mint a nyitóképen is látható 13-as számú játékos), vagy tudták, de a végjáték izgalmaiban elfelejtették, és csak akkor kaptak észbe, amikor a játékvezető a hétméteres vonalra mutatott - de akkor már késő bánat. 

Bizonyára más versenyeken, ahol eddig nem volt teszt, és a régi szabályok szerint játszottak, szintén lesznek későn eszmélők. Hosszabb távon azonban, egy átmeneti időszak után, várhatóan teljesen ki fog kopni ez a fajta sportszerűtlenség a sportágból. Ezzel pedig egy nagyot léphetünk afelé, hogy az éles mérkőzések is a játékban bemutatott képességek alapján dőljenek el.