1956. november másodikán, miközben szovjet csapatok vonultak be Magyarországra, a Budapesti Honvéd játékosai Bécsbe érkeztek. Guttmann Béla szintén Bécsben tartózkodott; kedvenc városában igyekezett éppen vigasztalódni, feltöltődni, miután olasz kluboknál számos keserű tapasztalatot szerzett. A Honvéd Baszkföldre készült, hogy a BEK-ben az Athletic Bilbaóval mérkőzzön meg, majd elfogadott egy dél-amerikai túrára szóló meghívást. Puskás, vagy a túrához csatlakozó - szintén egykori Guttmann-tanítvány - Szusza Ferenc meghívta az edzőt, tartson velük. A Bilbaóban november 22-én elszenvedett 3:2-es vereséget követően a Honvéd nem tért vissza Magyarországra. A december 20-án 3:3-as eredménnyel végződött brüsszeli visszavágó előtt a csapat egy sor barátságos mérkőzést játszott. Spanyolországban például 5:5-ös döntetlent értek el a Real Madrid és az Atlético vegyescsapatával szemben.

Guttmann Béla a Benfica edzőjeként 1961-ben és 1962-ben kétszer nyert BEK-et

Az éppen új klubot, munkát kereső Guttmann Béla, ha már arra járt, nem vesztegette az időt Spanyolországban. Tárgyalóasztalhoz ült az Atlético ideiglenesen elnöki tisztet betöltő alelnökével, Francisco Urquijo de Federicoval és 1956. november 29-én megállapodtak a közös munkában. A szerződés két évre szólt, és onnantól lépett volna érvénybe, hogy a Spanyol Labdarúgó Szövetség elfogadja Bozsik József Atléticoval kötött megállapodását.
Fizetés tekintetében a magyar edző - szokásához híven – komoly igényekkel állt elő és szép summát, évi 450 ezer pezetás juttatást harcolt ki magának. Megnyert vagy döntetlennel végződő meccsek után dupla annyi pénzt kapott volna mint a játékosok. További 100 ezer pezeta prémiumot kasszírozhatott, ha a csapat irányításával megnyeri a bajnokságot vagy a Spanyol Kupát. (Ha ugyanabban a szezonban mindkettőt elhódítja az Atlético, értelemszerűen 200 ezer pezeta ütötte volna a markát.)

Guttmann Béla Atlético Madriddal kötött szerződése (forrás: Agon Sportsworld)

A szétszóródott Guttmann-hagyaték érdekes darabja ez a dokumentum. Guttmann azonban ténylegesen soha nem lett a madridiak edzője, a brazíliai túra után az FC São Paulo-hoz szerződött. Bozsik, aki felesége visszaemlékezése szerint nagyszerű ajánlatot kapott az Atléticotól és gondolkodott is azon, hogy azt elfogadja, végül a hazatérés mellett döntött. (A brazíliai túráról tartott szavazásnál is azt tanácsolta állítólag a csapatnak, hogy térjenek inkább vissza Magyarországra.)
Izgalmas eljátszani a gondolattal, hogyan alakult volna a spanyol gárda sorsa 1957-59 között a kor egyik legjobb edzőjével a kispadon és az Aranycsapat egyik legnagyobb játékosával a pályán. Magyar játékosnak egyébként sikerült valamivel később az Atléticohoz szerződni: az 1956-os forradalomban résztvevő, majd külföldre menekülő Tóth-Zele József a madridi együttest erősítette.