2017. szeptember 15-én - azaz alig több, mint egy év múlva - a perui Limában, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 130. ülésszakán megnevezik majd a 2024-es nyári olimpiai játékok helyszínét. Ne legyenek kétségeink, a már jó ideje megnyitott különböző állami csapok egy részéből addig a napig csakis ez folyik majd, mintha nekünk, sportot kedvelő vagy nem kedvelő magyar állampolgároknak bármilyen befolyásunk is lehetne az esetleges pozitív döntésre. Már akinek ez egyáltalán pozitív döntés lenne…

Budapesten kívül három, olimpia rendezésében egyébként már egyaránt jártas város várja majd a végső döntést, hiszen fővárosunkon kívül még Párizsra, Rómára vagy Los Angelesre lehet majd leadni a szavazatokat. Azokat a szavazatokat, amelyekről azt hallani, hogy nem csak leadni lehet ezeket, hanem bizony megvásárolni is. Ha igazak ezek a hírek, akkor már itt is komoly anyagi áldozatokat kell majd hozni, hiszen egy-egy üveg tokajival vagy egy szegedi paprikacsomaggal valószínűleg nem lehetne jelentősebb eredményeket elérni. Természetesen feltételezni sem merem, hogy a magyar sportdiplomácia ilyen tisztességtelen és korrupt eszközöket vetne be a cél érdekében, ráadásul azt is tudjuk, hogy az úszás kivételével gyakorlatilag nem is nagyon létezik magyar sportdiplomácia. Talán majd arról is készül egy elemzés egyszer, hogy mi a különbség akkor, amikor egy tekintéllyel rendelkező olimpiai bajnok áll egy sportszövetség élén, nem pedig egy volt könyvtáros és turisztikai tanácsnok, aki eddig csak legfeljebb rezsidémonok lebirkózásával próbálkozott.

Miután a tisztességünk nem engedi meg, hogy lefizessük, vagy legalábbis megpróbáljuk lefizetni a voksolókat, miben bízhatunk hát? Elsősorban a pályázatunk erejében, de akár azzal is érvelhetünk, hogy Kemény Ferenc személyében a NOB-nak magyar alapító tagja is volt, és az éremtáblázaton elfoglalt hagyományosan jó helyezésünket is kiemelhetjük. Más kérdés, hogy ezek egyik szavazót sem érdeklik, a döntéshozatal pillanatában pedig végképp nem lesznek befolyásoló tényezők. Kemény tanár úr szellemisége és a sok kitűnő eredmény biztosan nem. 

Marad tehát a pályázatunk, amelyet a leginkább alkalmas, független szakértők nyilvánvalóan a lehető legalacsonyabb áron készítettek el. Amikor beadtuk a dokumentumot, máris spóroltunk 400 ezer eurót, hiszen a NOB tavaly 650 ezerről 250 ezer euróra csökkentette a nevezési díjat. Ez mai árfolyamon számolva majdnem 125 millió forint. Mennyire jól jön majd ez az összeg, amikor például a vadvízi-kajak pályát építjük majd, hiszen egy ilyen létesítményre bizony már egyébként is régóta várt a sportot szerető magyar közvélemény!

                                                                Akik támogatják...

Az olimpia rendezési költségeit Párizs 6,2 milliárd euróra, Róma 6 milliárd euróra becsüli. Los Angeles pedig mindössze 4,1 milliárd dollárral tervez, de a már ma is meglévő létesítmények tekintetében az 1984-es csonka olimpia helyszínén állnak magasan a legjobban. Budapest becsült adataival kár is lenne foglalkoznunk, hiszen ebben az országban gyakorlatilag még soha, semmi sem készült el az eredeti költségvetésből. Ha vetünk egy pillantást Magyarország 2016-os központi költségvetésének tervezett kiadási oldalára, azt láthatjuk, hogy a másik két európai pályázó ennek az összegnek nagyjából a hetedrészével tervez. Tehát ha azt feltételezzük, hogy nyolc év múlva – valószínűleg az egykori Népstadion, majd Puskás Ferenc Stadion helyén álló jelenleg még üres földterületen – fellobban a XXXIII. nyári olimpiai játékok lángja Budapesten, akkor azt látjuk, hogy erre az eseményre addig elköltenénk az ország egy éves teljes költségvetésének legalább egyhetedét. És akkor még nem vettük figyelembe az árfolyam, az energia-, üzemanyag- és építőanyagárak változását, hogy egyéb tényezőkről már végképp ne beszéljünk. Mindössze egy dologban lehetünk mindenképpen biztosak: a lehető legolcsóbb olimpiát rendeznénk, a megbízók és kivitelezők legcsekélyebb anyagi haszna mellett. Egyszerűen nem feltételezhetünk mást!

                                                               És akik nem...

Más kérdés, hogy nincs olyan ország, ahol akár csak megközelítőleg is tartani tudták volna az olimpiai rendezés tervezett költségeit. A riói játékokról még csak előzetesen becsült, de annál inkább lesújtó adatokkal rendelkezünk, a négy évvel ezelőtti londoni olimpiáról viszont már tudjuk, hogy az előzetesen kalkulált 3 milliárd euróhoz képest ennek az összegnek több mint háromszorosát emésztették fel a rendezési költségek. Egy olyan városban, ahol az infrastruktúra akkori szintje jóval felette állt a mostani budapestiének, így értelemszerűen kevesebb beruházásra és fejlesztésre volt szükség.  Elmondhatjuk, hogy a modern korszak olimpiáit átlagosan az eredetileg (a pályázat benyújtásakor) tervezett költségszint két és félszereséért sikerült ténylegesen megrendezni. A legnagyobb mértékű túllépés Montrealban volt, a város gyakorlatilag beleroppant az 1976-os olimpiába, pedig Kanada tipikusan nem az az ország, ami például legelőször szokott eszünkbe jutni a korrupcióról. Azt is látjuk, hogy a barcelonai és az athéni rendezés mennyire tett jót az adott országok gazdasági helyzetének.

Túlságosan magas labda lenne azzal foglalkozni, hogy lenne-e jobb helye ennek az irdatlan mennyiségű pénznek. Példálózhatnánk az egészségüggyel, az oktatással, az infrastruktúra állapotával (attól, hogy Budapesten bő két hétig olimpia lenne, még Szabolcsban vagy Borsodban nem javulna a helyzet), de erre egyetlen szóval lehetne reagálni: demagógia! Lehet, hogy az,  de ettől még ezek a kérdések sok milliónkban merülnek fel teljesen jogosan. Mint ahogy többek között az is, hogy az olimpia után vajon mennyire lennének kihasználva a kizárólag emiatt megépült létesítmények.

Végezetül arról is említést kell tenni, hogy az egykor nemes olimpiai eszmékből mára már szinte semmi sem maradt. Korrupció, doppingbotrányok, látványos és szemérmetlen bírói csalások kísérik az olimpiát, egy-két látszatintézkedést leszámítva gyakorlatilag mindenféle következmény nélkül.

Mindezeket figyelembe véve feltehetnénk a kérdést, hogy szükségünk van-e erre a rendezésre?

De hát egyértelmű kérdésekre felesleges lenne választ várnunk.