Válogatott okosságok

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...

1924. november elsején, az 1924/25-ös bajnokság 7. fordulójában a listavezető MTK a III. ker. TVE csapatát fogadta. Az óbudaiak jól kezdték az idényt (végül a bajnokság 4. helyén végeztek), de tipikus „országos egyes” meccsről volt szó. Az MTK-t ekkoriban kevesen tudták megállítani, vezettek a bajnokságban, az 5. fordulóban például 11:2-re győzték le az FTC-t. Az óbudaiak ellen is begyűjtötték a két pontot, 4000 néző előtt 2:1-re diadalmaskodtak. De nem a pályán történtek miatt cikkeztek a lapok még napokig a találkozóról.

A mérkőzés egyik negatív főhőse Molnár György, az MTK 23 évesen az ötödik bajnoki címnél és a tizenhetedik válogatottságnál tartó jobbösszekötője volt, a Hangya becenevű labdarúgó szorgalmáról és nem erőszakos stílusáról volt ismert. Óbudai részről pedig Drössler (Dömötör) Béla került be a hírekbe, a pályafutása során közel kétszáz első osztályú és két válogatott mérkőzésen is pályára lépő futballistáról inkább lehetett elképzelni, hogy botrányt okoz. A Nemzeti Sport szerint ugyan ő sem állt durva játékos hírében, „bár testi épségével mit sem törődő, vakmerő játékmodoráról sokat beszélhetnének Óbudán, (…) bordatörés, agyrázkódás, többrendbeli ficamodás szerepel Drössler múltjában, amelyeket mind a vakmerőségig önfeláldozó játéka révén szenvedett el”.

Drössler (Dömötör) Béla (forrás: Tempó Fradi!)

A mérkőzés másnapján megjelent Nemzeti Sport „Rejtélyes boxmérkőzés knock-outtal a Hungária úti pálya tribünje alatt” címmel számolt be az eseményekről, kiemelve, hogy különleges eset történt:

„A magyar futballsport krónikája nem szegény botrányokban, a változatos koszorúba azonban a tegnapi bajnoki nap olyan virágot illesztett, amely a legedzettebb futballbotanikus számára is az újdonság ingerével fog hatni.”

A botrány a lefújás után, az öltözőfolyosón tört ki, a Pesti Hírlap beszámolója szerint:

„Mikor a játék befejezése után a két csapat levonult, a folyosón Drösslert az MTK egyik válogatott játékosa ökölcsapással leütötte, majd mikor a súlyos agyrázkódást szenvedett Drösslert az MTK öltözőjébe be akarták vinni, hogy magához térítsék, az MTK játékosai önkívületi állapotban levő ellenfelüket meg akarták verni s csak gyors közbelépéssel sikerült további inzultus nélkül a súlyos sérültet az MTK öltözőjéből kimenteni.”

Az Est szerint Drössler maga ellen hívta ki a sorsot, egymás után rugdosta az MTK játékosait, Nyúl Ferenc például végigsántikálta a mérkőzést. A lap szerint ezzel magára haragította az MTK játékosait, akik „sértő kifejezések egész áradatát zúdították rá”. A sportlapok szemtanúk tucatját szólaltatták meg, többek között a mérkőzés bíráját, akinek perdöntő is lehetett volna a nyilatkozata. Kiss Tivadar azonban kijelentette, hogy „az állítólagos incidensből semmit sem látott”. Ennél sokkal meglepőbb, hogy úgy tűnt, nem is érdekelte (!), mi történt az öltözőfolyosón:

„Csak annyit mondhatok, hogy amikor a sötét folyosón bejöttem a tribün alá, majdnem belebotlottam egy, a földön fekvő emberbe. Lehajoltam hozzá s akkor láttam, hogy egy III. ker. játékos. Társai, akik utánam jöttek, felemelték, nagy tumultus támadt. Többet nem mondhatok, mert tovább mentem, őszintén szólva, nem szeretem a tumultusokat (sic!).”

Az óbudai ifjúsági intéző, Fischer Izsó már a játékosok előtt beért az öltözőbe:

„Közben vége lett a meccsnek s hallom, hogy jönnek be a játékosok. Egyszerre egy tompa zuhanást hallok, majd intézőnk hangját: »Molnár, hogy tehetett ilyent?« Kifutottam, s a folyosón a földön eszméletlenül fekve találtam Drösslert, mire visszamentem Molnárhoz és én is felelősségre vontam, hogyan tehetett ilyet. Erre ő durván tám támadt és kiutasított.”

Reisz Gyula óbudai helyettes intéző szavaiból is az derült ki, hogy Molnár ütötte le Drösslert: „Egy kéz villant és Drössler a földre esett. A Molnár ökle volt. Rá kiáltottam: De Molnár úr, mit csinált!? Molnár futtában vissza szólt: Meg akart ütni!” Megszólalt Drössler is, aki arra emlékezett, hogy levonuláskor „Molnár folyton azt mondogatta neki: Te apagyilkos! Veled sem szeretnék egy sötét utcában találkozni!” A folyosón ő ment elől, s csak arra emlékezett, hogy hátulról megütötték.

Molnár György (forrás: Tempó Fradi!)

Az MTK vezetői természetesen másképp vélekedtek az esetről. Kelemen Jenő, a Hungária körúti stadion főrendezője nem látott verekedést, szerinte baleset történhetett: „Azt hiszem, a sötét folyosón Drössler megbotlott és estében ütötte meg a fejét. A pálya vezetősége különben már korábban intézkedett, hogy a sötét folyosóra vezessék be a villanyt.” Frischer Károly, az MTK intézője találta meg Drösslert, ő is úgy gondolta, hogy az óbudai játékos elesett, és a lépcsőbe verte be a fejét. Hozzátette, hogy két MTK játékos segítségével a hazaiak öltözőjébe vitték be Drösslert, „de hamarosan ki kellett újra vitetni, mert a fiúk annyira fel voltak bőszülve ellene a mérkőzésen tanúsított durvaságai miatt, hogy rá akartak rohanni és meg akarták verni.”

Az MTK ifjúsági intézője, Weisz Ágoston a „mi történt?” kérdésre lakonikus egyszerűséggel válaszolt: „2:1-re győztünk”. A bűnösnek tartott Molnár sem volt bőbeszédű: „Hogyan történt? Nem emlékszem rá.” Drösslert agyrázkódás gyanújával szállította el a mentő, napokkal a meccs után, a kórházban nyilatkozott a Nemzeti Sport újságírójának. Úgy emlékezett, hogy néhány MTK játékost meg akarta előzni, ekkor egy ütést érzett, elesett és bevágta a fejét a lépcsőbe.

Szerzőnk új könyvében a sorozatunk korábbi részeiben megismert történetek is helyet kaptak (további részletek itt)

Vihar egy pohár vízben? Valószínűleg nem. A megoldáshoz közelebb vihet egy játékvezető nyilatkozata, aki saját bevallása szerint tanúja volt az esetnek. Szántó bíró szerint Molnár és Drössler között szóváltás támadt, amelynek során Drössler Molnárt felekezeti érzékenységében is megsértette, sőt, az volt Szántó benyomása, hogy Drössler meg akarta ütni Molnárt, de az ebben megelőzte. Ezt támasztja alá az is, hogy a Pesti Hírlap a mérkőzés után egy héttel már arról számolt be, hogy az óbudaiak mégsem tesznek feljelentést, mert:

„bizalmas úton közölték a III. kerülettel Drösslernek azt a sértő kifejezését, amellyel Molnárt illette. Ez ugyan egyáltalában nem menti azt a nyíltan még mindig tagadott súlyos inzultust, de a III. kerület, mint értesültünk, súlyt kíván helyezni arra, hogy teljesen távol áll olyirányú inzultusoktól, amellyel Molnárt állítólag illették.”

Valószínű tehát, hogy Drössler antiszemita megjegyzést tett Molnárra, mire az egyébként feltűnően vékony MTK-játékos dühében leütötte az óbudai futballistát. Az incidens mindenki számára kellemetlen volt, ezért „nem látott senki semmit”. A következő fordulóban mindkét játékos pályára lépett, Molnárt később sem tiltották el, a Drössler-ügy elsikkadt…