Válogatott okosságok

Nagyon vártam a hétvégi UFC (ketrecharc) gálát, volt pár sokat ígérő párosítás, azt hittem, jól fogok szórakozni néhány masszív hentelésen. Az előjelek viszont nem feltétlenül csak biztatóak voltak.

Először is CM Punk. Az ürgét nagyon bírtam, WWE-pankrátor volt, vicces, pimasz imiddzsel. Aztán kitalálta, hogy kipróbálja az mma-t, minden különösebb küzdősport múlt nélkül (kb. középiskolában lement néhány birkózóedzésre), mert ő kemény csávó (valljuk be, kell azért vér a pucába ahhoz, hogy valaki bemenjen a rácsok közé pár határozott pofonért). Azt azért tudni kell, hogy normál esetben ahhoz, hogy a UFC-ben szerepelj, kell egy hagyományos küzdősportos olimpiai érem és/vagy világbajnoki címek és/vagy megszámlálhatatlan menetnyi küzdelem, évtizedek edzése. Rendben, volt már példa ilyen berobbanásra, csakhogy a szintén profi pankrátor Brock Lesnar főiskolai országos bajnok volt birkózásban (és egyedül kb. annyi kokszot tolt, mint a teljes orosz olimpiai küldöttség). CM Punknak viszont a kvázi színészi népszerűségén, meg egy jó fizikai alapon kívül semmije sem volt, mégis UFC főkártyás meccset kapott. Ez kicsit olyan, mintha Görbe Nóra a Linda sorozat után kapott volna egy szabadkártyát az olimpiai taekwondo küzdelmekre (eltekintve attól, hogy Veszprémi nyomozó a valóságban legalább középhaladó szinten karatéka volt). CM Punk ellenfele is érdekes figura, van az a szereposztó kanapé, amin ő is jól fekszik. A szombati meccse előtt egy darab UFC meccse volt, egy küzdősport fotós és blogger, amatőr bunyós ellen, akinek se előtte, se utána nem volt profi meccse. Mickey Gall persze nem rossz bunyós, barna öves brazil jiu-jitsus, ami nem rossz alap, de egy UFC főkártyához elvileg ennél fényévekkel több kellene, így az egész összecsapás inkább cirkuszi jellegűnek tűnt, ami illeszkedett is a Fertitta testvérek (a UFC előző tulajdonosai) regnálásának utolsó éveihez tartozó WWE-hasonuláshoz.

Phil Brooks a WWE-ben rekord hosszúságú ideig birtokolta "világbajnoki" címét

Aztán jött a liftes eset. A hivatalos mérlegelés után egy tucat bunyós alatt leszakadt a lift (értsd: megállt két emelet között), és úgy kellett kimenteni őket. Ez önmagában kicsit vicces lett volna, de történt, hogy CB Dollaway, egy rutinos, teljesen átlagos ketrecharcos a harminc centiméteres akadály megmászása közben meghúzta a hátát, és lemondta a küzdelmet. Ne már, vazzeg, ez nem valami latin focibajnokság! A PRIDE korszakból (a kilencvenes évek kevert küzdősport szabályrendszere, ketrec helyett ringben mérkőztek a felek, legjobbjaik Fedor, CroCop, és a Nagy Nogueira voltak) egy halom olyan bunyóst tudnék mondani, akik törött bordával, végtaggal, komoly sérüléssel álltak ki igazi szörnyek ellen.

Daliás idők a PRIDE bajnokságában: Fedor Emelianenko Mirko Filipovic ellen védi meg a címét

Végül érkeztek maguk a meccsek, és az alacsonyabban rangsoroltak rendben is voltak. Az első igazán promotált mérkőzéseket csajok vívták, cucik voltak és kemények, eddig oké. Lássuk akkor, mit tanult CM Punk két év alatt (ennyi idő telt el, hogy bejelentkezett az oktagonba, és elkezdett készülni az egyik legprofibb csapatnál). Nagyon izgalmas meccs volt: a pankrátor minden előkészítés nélkül rárontott Gallra, aki lehajolt, földhöz csapta Punkot, majd némi gyömöszkölés után agyonfojtotta. Ennél még én is valamivel komolyabb ellenállásra lettem volna képes a porckorongsérvem előtt. Jó, ez még elment, kb. ennyit lehetett várni ettől a párosítástól, és adjuk meg Phil Brooksnak (Punk lánykori neve), ami az övé: tényleg tökös dolog volt odaállni ilyen szolid tudással, és még csak nem is elsőre dobta be a törülközőt - némiképp árnyal a képen a mérlegeléskori üres keménykedése, miszerint nem kezet fogni jött ide, hanem pofonokat osztani.

CM Punk diadalmenete egy menetet sem ért meg a ketrecben

Na, gondoltam, akkor térjünk a lényegre! A két fő esemény két nehézsúlyú csúcsmeccs. Az elsőn a frissen detronizált ex-bajnok, Fabricio 'Vai Cavalo' Werdum akarta lenyomni (immár másodszor) Travis 'Hapa' Browne-t. Browne az elit kategóriához képest erős közepes nehézsúlyú, nem nagyon járt igazán csúcsközelben, de voltak komoly skalpjai, míg Werdum a jelenlegi mezőny egyik nagyágyúja, BJJ (brazil jiu-jitsu, a kevert harcművészetek egyik kedvelt alapsportja) legenda, az aktuális világbajnokon kívül már gyakorlatilag mindenki fejet hajtott előtte.

A mérkőzés sajnos semmi különösebbet nem hozott sportszakmai szempontból, a brazil simán lemosta Hapát, akiben jelenleg az a legizgalmasabb, hogy Ronda Rousey pasija, és mint ilyen átvette az asszony edzőjét is, aki az egyik legsiralmasabb figura az egész cirkuszban. Ennek következtében Browne az elző meccsükhöz képest negatív metamorfózison ment keresztül, és a stílusa bizonyos szempontból sokszor jobban hasonlított CM Punkéra, mint egy igazi bunyóséra. Annyit azért meg kell említeni - több okból is -, hogy Browne-nak meccs közben megsérült az egyik ujja, ennek ellenére végigtolta, ami azért nem egy CB Dollaway. Viszont ez a mozzanat hozta el a meccs egyik legemlékezetesebb pillanatát, ugyanis mikor Hapa jelezte a sporinak, hogy nincs jó helyen az egyik ujjperce, az nem állította meg a meccset, csak bután nézett, Werdum meg előbb széttárta a kezét, hogy mi a tök van most, majd pár másodperc után odament a csontjait épp a helyére rendezgető amerikaihoz, és nemes egyszerűséggel arcon bikkantotta. Nem volt valami sportszerű jelenet, bírói szemszögből meg kifejezetten kudarcot jelentett. Az eredményhirdetésnél a közönség némi nemteszését fejezte ki, Werdum pedig sírás imitálással és beintéssel válaszolt. Annyit tudni érdemes, hogy a braziltól épp Brazíliában vette el pár hónapja a bajnoki címét a horvát/amerikai Stipe Miocic, aki clevelandi illetőségű, és akit Gyítepaci (kb. ezt jelenti a Vai Cavalo pirézül) azóta sem szűnt meg utálni. Jelen gála pedig - mit ad Isten - épp Clevelandben volt. A kellemes hangulatú eredményhirdetésre rátett egy lapáttal Hapa már említett edzője (a nevét direkt nem írom le, minél kevesebb helyen legyen megörökítve), aki bejött a ketrecbe, és a maga cizellált stílusában csendre intette Werdumot, aki viszont nemes egyszerűséggel és egy tolórúgással reagált rá. Ezután kisebb balhé tört ki persze, többek között berohant a ketrecbe arcoskodni a brazil csapatból Renato Sobral 'Babalu' is, de sajnos őt nem engedték harcolni, pedig ő az egyik kedvenc őrültem. Werdum később azt nyilatkozta, hogy mivel az ellenfél edzője alapvetően ökölvívó, így úgy értelmezte, hogy az le akarja ütni őt, és erre ő csak a távolságot tartotta.

(Hát egy nagy túrót. Beszólt neki, mire kirúgta a ketrecből, ennyi. Hihetetlen, hogy ezen a szinten az embereknek ennyire ne legyen önkontrollja - és közben megy a duma, hogy a kicsik azért menjenek bunyózni, mert majd tudnak disztingválni konfliktushelyzetben is).

Werdum a közönség után az ellenfél edzőjét is helyre teszi 

Az utolsó meccs következett: nehézsúlyú világbajnoki címmeccs, gyakorlatilag a küzdősport aktuális topeseménye, a világ elvileg két legjobb harcosával. Egyik résztvevő a címvédő, a szinte a semmiből érkezett (végigjárta a ranglétrát, és csendben, minden felhajtás nélkül megvert mindenkit, akit kellett), és teljesen megéremelten bajnok Stipe Miocic, a másik a hányattatott sorsú Alistair Overeem. A hollandot már eleve úgy harangozták be, mint az eljövendő GOAT-ot (minden idők legnagyobbját), mert ha ezt a meccset megnyeri, akkor már négy húdenagyszervezet vb-címét tarthatná a vitrinben. Kicsit sarkítva: mintha Jova Levente minden idők legjobb magyar kapusa lenne azért, mert lenne (van?) magyar bajnoki címe, NB2-es bajnoki címe, Magyar Kupa győzelme, és magyar Ligakupagyőzelme. Jó, ez pettyet tényleg túlsarkított, a Reem becenéven is ismert bunyósnak nem kevesebb mint hat korábbi vagy későbbi UFC világbajnok volt meg, és azon kevesek (kettő darab ilyen sportoló van) közé tartozik, aki K-1 és MMA szabályrendszerben is szerzett nem csak a háztömb körül elismert világbajnoki címet.  Overeem nagyon régi bunyós, van kb. ezer mma meccse, egymillió  kick-box menete, K-1, DREAM, Strikeforce vébécíme. Ennek ellenére állandóan olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy időnként a legjobbkor volt a legjobb helyen,  amikor igazán zengett az ég, akkor éppen nem futott annyira a szekér, nem volt képes konzisztensen magas szinten teljesíteni. Ettől persze még a korszak nagy és emlékezetes harcosai közé tartozik, csak nekem a minden idők legjobbja cím valahogy nem kerül közel hozzá.

Overeem a pusztító

Reem az utóbbi évtizedben a rettenetes óriás romboló szerepet vette fel, de miután csúnyán elhasalt a UFC koksztesztjén, kissé összecsoffadt. És bár többször is felállt a padlóról, az kiderült, hogy sajnálatos módon üvegből alakították ki az állszerkezetét, és nem nagyon bírja a törődést. Már bevonulásnál is kissé megilletődöttnek tűnt, ennek ellenére villámgyorsan leütötte Miocicot, és ha lett volna benne kurázsi, akkor ott helyben szét is verhette volna a címvédő búráját. Ehelyett egy biztonsági guillotine-fojtással próbálkozott, amiből viszont a horvát kis küzdés után simán kibújt. Innentől meg olyan volt a meccs, mint anno a celeb-bokszgála Dopeman-Majka összecsapása. Miocic ment előre, Overeem meg futva menekült. Aztán mikor nem tudott tovább menekülni, eldőlt, Stipe meg a híg ürüléket is kiverte belőle. Az igazán megalázó azonban nem ez volt, hanem az eredményhirdetés utáni ringinterjú, amiben Reem sírós arccal magyarázta, hogy szerinte Miocic lekopogta a guillotine-t, azért engedte el a nyakát. Joe Rogan azonban volt annyira mocsok, hogy kinyomatta a kivetítőre az esetet - kétszer is... -, és egyértelműen látszott, hogy szó sem volt ilyenről, a holland egyszerűen nem tudta megtartani a fogást. Overeem a közönség hörgő-visító röhögése közepette sunnyoghatott az öltözőbe.

Stipe Miocic minden különösebb cécó nélkül védte meg világbajnoki címét

Szóval sokat vártam a gálától, ehelyett az egész sokkal inkább kínos szituk egymásutánjaként marad majd meg az emlékeimben. Egyre inkább úgy érzem, a túl sok gálával devalválták ezeket a bunyókat, a sok trash-talk és hisztéria pedig inkább bulvárosítják a műsort. Lesz dolga az új tulajoknak, hogy rendbe rakják ezt a katyvaszt, ha egyáltalán rendbe akarják rakni.