A ketrecharc szó hallatán az emberben alighanem egy szikár arcú, karfiolfülű, törött orrú, erőteljes férfialak sejlik fel, nem pedig egy sportos alkatú szőke lány. Pedig a UFC (Ultimate Fighting Championship – a kevert harcművészetek legmagasabban jegyzett versenysorozata) jelenlegi súlycsoportoktól független ranglista negyedik helyét pont egy ilyen hölgy foglalja el, megelőzve - többek között – a nehézsúly bajnokát Fabricio Werdumot. Természetesen egy ilyen elméleti listának nincs számonkérhető gyakorlati igazolása, mégis érdekes, hogy a profi küzdősportokban leginkább az apróbetűs részben jegyzett gyengébbik nem egy képviselője –  legalábbis egy ilyen szinten – beverekszi magát a világ legjobb pusztakezes harcosai közé.  Sokan persze csak legyintenek erre, pedig Ronda Rousey mindenképp megérdemli a figyelmet, hiszen egyrészt valóban elképesztő dominanciával uralja a női harmatsúly mezőnyét, másrészt egyedülálló jelenség, hollywoodi sztár, a UFC egyik legfontosabb arca lett, aki már a férfitársadalmat „kóstolgatja” harciasságával.

Egy amazon gyerekkora

Ronda Rousey igazán viszontagságos gyermekkorra tekinthet vissza. Születésekor a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, aminek következtében csaknem megfulladt, és olyan agykárosodást okozott nála, aminek következtében 6 éves koráig komoly beszédproblémái voltak. Édesapja családi szánkózás közben gerincét törte, és mivel nem tudta feldolgozni, hogy vérképzőszervi rendellenesség miatt nem gyógyulhat meg, öngyilkos lett. Ronda ekkor 8 éves volt, és nevelését innentől jobbára édesanyja vette át, aki e nevelés egyik sarkallatos részének tartotta lánya és a sport szoros kapcsolatát. A Rousey-lányok állítólag igazi égetnivaló, rossz kölkök voltak, mostohaapjuk is nehezen bírt velük, Ronda tehát már sportpályafutása előtt  (és mellett) is küzdelmes utat választott.

A cselgáncs mestere

A kis Ronda pedig már az anyatejjel elkezdte magába szívni a harcművészeteket, hiszen az anyuka, Dr. AnnMaria Rousey DeMars, az első sportoló az Egyesült Államokban, aki világbajnoki aranyat tudott nyerni cselgáncsban – még Bécsben, 1984-ben. Az amazonlelkű szülő pedig – miután lánya felfedezte anyja nem csekély sport múltját – nem bízta a véletlenre leánykája felkészítését az életre, hiszen minden reggel azzal ébreszette gyermekét, hogy „mindig légy résen, karfeszítés!” csatakiáltás kíséretében ugrott az igazak álmát alvó Rowdy-ra, akinek bizony meg kellett küzdeni a napi betevő kakaóért.

Ronda Rousey cselgáncsban sem kímélte ellenfeleit

Az ifjú Ronda persze nemcsak a párnák között képezte magát a küzdelemre: 11 éves korától a cselgáncsterem lett a második otthona. 15 évesen már a válogatott keret tagja volt, 17 évesen pedig már az athéni olimpián képviselhette hazáját. Bár olimpiai érmet nem szerzett, még ugyanebben az évben első helyezett lett a Budapesten megrendezett junior világbajnokságon. 2007-ben már a felnőttek között is a legjobbak közé küzdötte magát: a riói világbajnokságon ezüstérmet szerzett, majd egy év múlva judoka karrierje csúcsát érte el Pekingben, ahol a 70 kg-osok közt megszerzett olimpiai harmadik helyével hazája első női olimpiai érmese lett.

MMA, UFC, miegymás

Az mma egyre ismertebb rövidítés, a mixed martial arts kifejezést takarja, ami kevert harcművészeteket jelent. Ez olyan szabályrendszerű küzdelmeket foglal magába, ahol álló- és földharc is engedélyezett. Az elterjedt városi legendával ellentétben itt is szabályok kontrollálják a küzdelmet (bár Brazíliában elterjedt a Vale Tudo, azaz szabály nélküli küzdelem is). Az mma-n belül különböző szervezetek, különböző szabályrendszerekkel szerveznek bajnokságokat ringben, ketrecben vagy egyéb körülmények között, túlnyomórészt súlycsoportokra osztva. Ezek közül a legismertebbek közé tartoztak a PRIDE FC, a UFC, a Strikforce vagy a Bellator, de mára egyértelműen az oktogon alakú ketrec jellemezte UFC számít az abszolút elit kategóriának.
Bár rengeteg harcművészeti ág létezik a világon, a ketrecben igazán teret a birkózás, a brazil jiu-jitsu (BJJ), a muay-thai és a kick-box hódítottak (bár van példa sikeres karate vagy szambó használatra is). A ma élversenyzőnek számító “ketrecharcosok” általában igen képzettek mindezekben, és álló- és földharcban is egyaránt veszélyesek.

Az mma-s kezdetek

A Pekingben még mindig csak 21 éves Ronda figyelme egyre inkább a kevert harcművészetek felé fordult, majd 2010 augusztusában megvívta első mma mérkőzését, amit 27 másodperc alatt nyert meg egy karfeszítéssel – az édesanyja által elvetett magok termékeny talajra hulltak, és még senki nem is sejtette, mennyire. Rousey ezután a Tuff-N-Uff  szervezet (a profi mma egyik előszobája) rendezvényein lépett ringbe, és újabb két karfeszítéses győzelmet aratott, amikhez 57, illetve 24 másodpercet használt fel. A magabiztos diadalok nem is maradtak következmény nélkül, Rowdy 2011-ben már a profik között is bemutatkozhatott, és két újabb harcosnő adta fel a küzdelmet 25, illetve 49 másodperc alatt. A győztes eszköz ismét a karfeszítés volt. Hősünk ekkor szerződést kapott a Strikeforce-tól, ami akkoriban a legkomolyabb, nőket is csatába állító szervezet volt a kevert harcművészetek világában. Újabb két mérkőzés, újabb két 50 másodpercen belüli győzelem, és újabb két karfeszítés következett. Ronda Rousey 2012-re úgy került a világbajnoki címmérkőzés küszöbére, hogy mma karrierje során egy teljes menetet sem kellett végigküzdenie.

Miesha Tate sem úszta meg

A világbajnoki cím védője akkoriban a komoly földharc alapokkal (birkózás, BJJ) rendelkező Miesha Tate volt, és ő tényleg képzett, kemény ellenfélnek tűnt. Kettőjük mérkőzésén Ronda először kényszerült rá, hogy egy percnél többet töltsön a küzdőtéren: a karfeszítés ezúttal 4 perc 27 másodperc után érkezett.  Rousey ezzel végre a csúcsra ért, világbajnok lett, és a címét még abban az évben megvédte Sarah Kaufman ellen (a változatosság kedvéért karfeszítés 57 másodperc alatt). Ekkor karrierje újra dimenziót váltott.

A UFC bajnoka

Az mma csúcsszervezete ekkor már egyértelműen a UFC volt, a legnagyobb sztárokat, a legnagyobb pénzeket és a legnagyobb nézettséget a Dana White által vezetett cirkusz jegyezte. Női divíziót viszont addig nem indítottak, így Ronda Rousey leigazolása igazi szenzációnak számított. Rousey ekkor már nemcsak a ketrecen/ringen belül szerzett hírnevet magának, nyilatkozatainak karcos stílusa miatt igazi megosztó személyiség lett. Ellenfeleiről sok jót nem mondó, a ringben sem túlságosan tiszteletteljes, akár kézfogást is elutasító, bátran mindenkit melegebb éghajlatra küldő, sokak szerint arrogáns közszereplővé vált, küzdőtéren belüli dominanciája ezekkel társulva a korai Cassius Clay-t jellemző fogadtatásra talált.

Nem feltétlenül csak a keménysége miatt népszerű

Ez persze nem hátráltatta a UFC vezetőségét, hogy a szervezet első női harmatsúlyú mérkőzésén Rousey-t léptesse ringbe Liz Carmouche-sal szemben. A küzdelem ezúttal csaknem 5 percig tartott, viszont akkor érkezett a menetrendszerű karfeszítés, és Ronda újabb diadala. Következett – immár természetesen a UFC égisze alatt – a Tate elleni visszavágó, ami a mai napig Rousey egyetlen mma mérkőzése, aminek a befejezéséhez 3 menetre volt szükség. Mondanunk sem kell, a győzelmet karfeszítéssel érte el. Rousey ekkor alighanem ráébredt, hogy a későbbiekben problémákat okozhat viszonylagos egydimenzóssága, és nagy erőkkel nekiállt fejleszteni az állóharc készségeit, különös tekintettel az ökölvívásra. Azóta négyszer lépett ketrecbe, négy győzelmet aratott, összesen 2 perc 10 másodpercet töltött bunyóval. Viszont a négy meccséből csak egyet nyert karfeszítéssel, két esetben ököllel, egyszer pedig térddel vitte be a kegyelemdöfést.

 A ketrecen kívül

Ronda előszeretettel szerepel újságok címlapján, továbbra is megosztó nyilatkozatokat tesz, mint például a „nem vagyok naplopó ribanc” fémjelezte kirohanást, amiben büszkén helyezte szembe saját karrierjét azokkal a hölgytársaival, akik passzívan szépségükre alapozzák a megélhetésüket, vagy éppen nyilatkozat háborúba keveredik ringlányokkal. Emellett ő is, és cimborái (a már említett Dana White vagy például Joe Rogan, a UFC „hangja”) is pedzegetik, hogy Rousey akár férfi harcosokkal is felmosná a padlót. Erre természetesen komoly keretek között nem fog sor kerülni, de arra mindenestre tökéletes, hogy a hírlapok címoldalán tartsa Ronda-t a felháborodott hím bunyósok reakciói miatt. Rowdy legújabb verbális ellenfele Floyd Mayweather, aki szintén nem veti meg a bulvárlapokban vívott küzdelmeket. Rousey már Hollywoodban is letette a névjegyét, bár a Feláldozhatók 3 és a Halálos iramban 7 szerepeitől egyelőre nem emlegetik új Meryl Streepként. Filmbéli "állandó" partnere Dwayne 'The Rock' Johnson társaként a WWE küzdelmeiből is kivette a részét.

A Feláldozható

Cyborg

Sokszor teszik fel a kérdést, hogy ki lehet az, aki végre legyőzi az egykori cselgáncsbajnokot, de egyelőre nem nagyon látszik komoly ellenfél. Bár Ronda maga veszélyesnek nevezte Holly Holmot, legközebbi ellenfelét, a szőke szépség annak ellenére sem tűnik komoly kihívónak, hogy állóharcban jóval tapasztaltabb Rouseynál.
A forrófejű harmatsúlyú bajnok már magára haragította a teljes brazil jiu-jitsu közösséget azzal, hogy kijelentette, hogy bármelyik BJJ-s hölgyet porrá zúzná, de nem valószínű, hogy a morgolódáson túl bármilyen ellenakció létrejön. Bár magam részéről jót szórakoznék egy Mackenzie Dern vagy Gabi Garcia elleni meccsen, mondjuk, a Metamoris keretein belül.

Cyborg, a nagy ellenfél

Látszik viszont egy állandó démon Rousey horizontján, az egykori kézilabdázó Cristiane Justino, azaz Cyborg. A brazilok Rousey-ja pusztító erejű ütéseiről ismert, és hasonlóan domináns bajnok az Invicta FC nevű, kifejezetten hölgyeket harcoltató szervezetben. Rousey-hoz hasonlóan egykor ő is Strikeforce bajnoka volt, de doppingvétség miatt egy időre eltiltották. Rowdy természetesen nem szokta véka alá rejteni a véleményét Cyborg vegyszerhasználatát és férfiasságát illetően, amire a brazil sem rest soha hasonló stílusban válaszolni. A huzavona kettejük között már évek óta tart, a legnagyobb akadály az álomharc létrejöttére az, hogy Cyborg egy súlycsoporttal feljebb küzd, mint Ronda, és nem szívesen fogyaszt le, míg Rousey-nak esze ágában sincs eggyel feljebb küzdeni. Szerencsére azonban úgy tűnik, Cyborg mégiscsak beadja a derekát, és mégis lekarcsúsítja magát Rousey szintjére, és hamarosan eldőlhet, ki a leány a gáton.

Rousey manapság már nemcsak karfeszítésben utazik. Senkinek nem lesz egyszerű dolga vele.