Válogatott okosságok

A kezembe került nemrég egy táblázat a német játékvezetők díjazásáról. Találtam benne pár érdekességet.

Németországban a kézilabda Bundesliga három osztályát, valamint az ifjúsági Bundesliga egyetlen osztályát rendezi a Német Kézilabda Szövetség (DHB), az ettől alacsonyabb osztályokat, valamint a serdülőtől lefelé minden korosztályos versenyt a tartományok rendeznek - a kisebbek esetenként kooperációban. 

Te, Markus, kijön a pénzből ez az energiaital?

Ez nem csak azt jelenti, hogy a játékvezetők díjazása tartományonként eltérhet (és ténylegesen el is tér), de még azt is, hogy a bajnokságok rendszere sem egységes. Ezt a különböző tartományok eltérő körülményei megfelelően indokolják, még ha egy akkora országból nézve, amely a lakossága alapján csak a negyedik (Észak-Rajna-Vesztfália, Bajorország és Baden-Württemberg mögött) lenne a német tartományok sorában, furcsa is, hogy nincs országosan egységes rendszer. Ennek megfelelően a játékvezetők díjazása sem hasonlítható össze egy az egyben, még ha minden tartomány részletes listája itt feküdne az asztalomon (ami ráadásul nincs is így), akkor sem. 

Úgyhogy ezt a részt tömören összefoglalnánk: a gyerekbajnokságokban általában 10-15 euró körül kezdődik a díjazás, míg a legmagasabb tartományi szinteken a felnőtt mérkőzések játékvezetői 40-70 euróban részesülnek fejenként (az útiköltséget ezen felül térítik a játékvezetők számára). Figyelembe véve, hogy a regionális szinteken korántsem szokatlan, hogy egy-egy páros egy nap több meccset is vezessen (sőt, az ellenkezője számít kivételnek), akár a hétvége mindkét napján, elmondhatjuk, hogy ezek a pénzek diákoknak, fiatal amatőr játékvezetőknek azért már számottevő kiegészítő jövedelmet biztosítanak. 

A vonatkozó törvények alapján a társadalmi munkában elvégzett feladatok esetleges tiszteletdíja évi 2.400 euróig adómentes, azaz az alsóbb osztályú, amatőr játékvezetők a kapott díjazást általában teljes egészében megtarthatják. 

A Bundesligában már kicsit magasabbak az összegek. A harmadosztályban női mérkőzéseken 75, a férfiaknál 120 euró jár fejenként, a másodosztályban 80 ill. 300 euró, az első osztályban pedig a nőknél 300, a férfiaknál 500 euró. A női bajnokságokban ezen felül még pluszban 110 euró a hétköznapra eső mérkőzések után. 

Figyelemreméltó, hogy jelentősen eltér a férfi és a női meccsek díjazása. A legdurvább a különbség a másodosztályban. Ezt a DHB azzal indokolja, hogy a férfiaknál a másodosztály is profi bajnokság, míg a női második ligában már minden játékos tanulás vagy munka mellett játszik. 

Meg lehet ennyi pénzből élni? Aligha. Még ha egy játékvezető kap is minden hónapban két férfi és egy női első, valamint egy férfi másodosztályú meccset (ez már igen ritka és kivételezett helyzet, csak a legmagasabban jegyzett néhány páros érheti ezt el), az is csak 1.600 euró, amiből még adózni is kell, ráadásul nyáron nincsenek is meccsek. Az éhhaláltól megment ez a pénz, de többre nemigen elég. Ennek megfelelően a kézilabdázóknál ismeretlen is a profi játékvezetők fogalma, még az első osztályban folyamatosan foglalkoztatott bírók is munka mellett, a szabadidejükben fújják a sípot. 

Egészen más a helyzet a labdarúgóknál. Bár a beugró szinteken a hobby-játékvezetők nem kapnak lényegesen több pénzt kézilabdás társaiknál, 20-60 euró közé eső összegeket kasszírozhatnak egy-egy mérkőzésért. 

És még a spray-t is a Szövetség fizeti.

Ahol kezd a dolog komolyabbá válni, ott megugranak a pénzek is. A negyedosztály szerepét betöltö labdarúgó Regionalligában már 300 euró jár egy meccsért, azaz ugyanannyi, mint egy első osztályú női kézilabda rangadóért. 

A harmadosztályban 750, a másodosztályban 2.000, az élvonalban pedig 3.800 eurót fizetnek egy mérkőzésért a játékvezetők számára (ezek is mind bruttó összegek, amiből még adózni kell). De ez csak a meccspénz, az első osztályú játékvezetők a küldésektől függetlenül kapnak évente 55 ezer, a másodosztályúak pedig 35 ezer eurót alapfizetés gyanánt, és ezt fejelik meg a fentebb írt meccspénzekkel. Azaz már a második ligában is, ha csak egy évben négy meccset levezet valaki, megkapja a német átlagfizetést, efelett már minden egyes mérkőzés az átlag fölé emeli a sípmester jövedelmét - nem is beszélve az első osztályról. 

Persze a Bundesligába nem sokan jutnak el, Németországban nyolcvanezer labdarúgó-játékvezető tevékenykedik hétről hétre a focimeccseneken, és még százan sincsenek, akik az első két osztályban vezethetnek meccseket. Míg a Bundesligában egyértelműen elvárható, hogy a játékvezető főállásban fújja a sípot, a megyekettő itt is inkább csak azt biztosítja, hogy a játékvezető a mérkőzés után a pálya melletti büfében saját maga fizethesse a sört - a 88. percben a vendégcsapat javára befújt mégoly jogos tizenegyes után a drukkerek valószínűleg nem ajánlanák fel, hogy meghívják.