Az 1987-es pöstyéni U20-as jégkorong világbajnokság a szovjet és kanadai játékosok hatalmas bunyójával ért véget, amit a tévéközvetítés során a jégkorong magyar szerelmesei is láthattak élőben.

Tájkép csata közben

Brendan Shanahan, Theo Fleury, Pierre Turgeon, Alexander Mogilnij, Szergej Fjodorov, Vlagyimir Konsztantyinov is részt vett 1987. január 4.-én az U20-as világbajnokság kurtán-furcsán véget ért zárómérkőzésén. A mérkőzés statisztikáit törölték az U20-as vb jegyzőkönyvéből, a norvég játékvezető jelentése pedig eltűnt – a mérkőzés hivatalosan nem is létezik. Mégis, akik látták, mai napig emlegetik. Na nem a fantasztikus játék miatt – a két nagy rivális meccsére a szovjetek, tőlük szokatlanul gyenge teljesítménnyel (2 győzelem, 3 vereség, 1 döntetlen) a hátuk mögött érkeztek, éremre már nem volt esélyük, viszont a nagy rivális elleni győzelemmel szerették volna zárni a tornát. Kanada ellenben az aranyért hajtott, ehhez azonban négy, vagy több góllal kellett volna nyerniük (az akkori világbajnokság más rendszerben zajlott mint a mostaniak).

Szikrázóan kezdődött az összecsapás és több, büntetlenül hagyott fault is borzolta a kedélyeket egészen 34. percig, amikor is 4:2-es kanadai vezetésnél elszabadult a pokol. Egy kisebb ütközés után először Everett Sanipass és Szergej Sesztyerikov ugrott egymásnak, de az olaj a tűzre az volt amikor Pavel Kosztyicskin a bottal kupán vágta Theo Fleury-t. Pár pillanat múlva már az összes játékos, a cserekapusokat is beleértve a jégen volt és elkezdődött az őrület.

Kommentár nélkül

Eldobott kesztyűk és sisakok, vérző fejű játékosok mindenfelé, csak néhány játékos maradt ki a bunyóból: kanadai részről a kapus Jimmy Waite és Pierre Turgeon – az öltözőben a csapattársak később szóvá is tették nekik a passzivitást, szinte leárulózták őket emiatt.

Everett Sanipass később így nyilatkozott erről: “Néztem hogy ki tudna segíteni Stephen Roy-nak és kinéztem a padra.

Turgeon, az "áruló", később a New York Islanders, Montreal Canadiens színeiben is szép karriert futott be

Láttam ahogy az a kutya, Pierre Turgeon, csak ül a padon, lehajtott fejjel. Nem emelte volna fel a seggét. Csak ült miközben a teljes szovjet csapat a jégen volt és (Roynak) kettővel kellett elbánnia” 

A csetepaté már kezdett a nyugvópontjára jutni amikor a csarnokban leoltották a világítást. Amikor azonban újra kigyulladtak a fények, a srácok újult erővel ugrottak egymásnak. A nézők fütyültek és fújoltak, “Hokit akarunk” ("My chceme hokej!" ), skandálták.

Páratlan páros 

Néhány perc múlva a felek kifáradtak és a tettlegességből a csata szóbeli inzultusokká szelídült. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke, Günther Sabitzky, azonban nem tétlenkedett - válgságtanácsot hívott össze és ennek eredményeképpen, 7-1es szavazati aránnyal, a két csapatot azonnali hatályal kizárták a tornáról. A mérkőzést így természetesen már nem kellett végigjátszani a csapatoknak. A történtek ellenére a kanadaiakat meghívták a torna végi bankettre, amire az a válasz érkezett hogy nem érdekli őket – erre felszólítták őket hogy fél órán belül hagyják el a csarnokot. Nem sokkal később felfegyverzett csehszlovák katonák kíséretében, a tervezettnél hamarabb kellett elhagyniuk az országot.

Rövid összefoglaló

Hazaérve a két válogatott eltérő fogadtatásban részesült a szövetség és a szurkolók részéről: a szurkolók büszkén fogadták a csapatokat. A Toronto Maple Leafs tulajdonosa, Harold Ballard még speciális aranyérmeket is csináltatott a számukra. A kanadai szövetség ellenben fagyosan viszonyult a történtekhez (2005-ben felvetődött, hogy az 1987-es csapatoknak egy hivatalos találkozót szervezzenek. A kanadai szövetség képviselője hosszú csend után annyit mondott: “nem tartom jó ötletnek”.)

A hivatalos szovjet álláspont szégyennek nevezte a történteket, az edzőt Vlagyimir Vasziljevet arra hivatkozva menesztették, hogy nem volt képes megakadályozni a tömegverekedést – nyilván a tornán elért gyenge eredmények sem segítették a pozíciójának megőrzésében. Idővel azonban megjelentek olyan vélemények amelyek védelmükbe vették a szovjet srácokat, mára kifejezetten pozitívan tekintenek az akkor történtekre. Egy 2008-as cikk a Sport-Expresszben igazi hősként emlékezik vissza a játékosokra: “A csapat sikertelenül tért haza a tornáról, de megőrizte a gerincét. Az összes fiú egyként ugrotta át a palánkot és rohant a többiek segítségére. Megmutatták hogy létezik még összetartás”.

Epilógus:
A játékosok 18 hónap, az edzők 3 év eltiltást kaptak, később azonban az eltiltásokat 6 hónapra mérsékelték, így Mogilnij részt vehetett az 1988-as téli olimpián. A 20 fős kanadai keretből később 19-en NHL játékosok lettek. A szovjet keret játékosai pedig az NHL-be megérkező első szovjet hullámot képviselték a vasfüggöny leomlása után, a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején. Öten közülük később a Stanley kupát is felemelhették.

A VB-t egyébként a finnek nyerték, miután a torna utolsó napján 5:3-ra legyőzték a házigazda csehszlovákokat, így egy ponttal megelőzték őket. A szovjetek csupán Svájcot előzték volna meg, ha nem zárják ki őket.

Ne maradjon le további írásainkról sem és kövessen minket Facebook oldalunkon!