A Magyar Kézilabda Szövetség Fellebviteli Bizottságának 2017. február 28-i határozata szerint a férfi NB I-ben december 16-án lejátszott Tatabánya - Szeged bajnoki mérkőzést újra kell játszani. Ezzel az MKSZ, harmadik nekifutásra, lényegében helyt adott a Szeged óvásának. Meggyőződésem szerint súlyos hibát követtek el ezzel. 

Reklamáló szegediek a mérkőzés után

Mi is történt? Idézzük fel kezdésnek a hivatkozott mérkőzést! Aki látta, és azóta is követte, az a következő részt átugorhatja, és a vastag betűs kiemeléstől folytathatja az olvasást.

2016. december 16-án az addig (és ezt a meccset leszámítva azóta is) hibátlan Szeged látogatott Tatabányára az NB I 14. fordulójában. Miután októberben hazai pályán 26-23-ra legyőzték a Veszprémet, reális esélyük volt arra, hogy megnyerjék az alapszakaszt. A hazaiak a tabella harmadik helyén állnak, és persze vágytak egy nagyobb skalpra. Erősen is kezdték a mérkőzést, vezettek három góllal, még a második félidő elején is kettővel. Aztán a Szeged fordított, tíz perccel a vége előtt háromgólos előnybe is került, ám ebből a Tatabánya kettőt ledolgozott. 

A hazaiak tízegynéhány másodperccel a vége előtt az egyenlítésért támadhattak. 

A mérkőzés végének eseményeit ezen a videón is láthatjuk (a címképet is ebből vágtuk ki). A Tatabánya kiegyenlít, eközben a gólt lövő játékosukkal szemben a védők súlyosan szabálytalankodnak. Nincs ítélet, a középkezdés elvégzését a tatabányai játékosok késleltetik, majd vége a mérkőzésnek, 18-18. 

Véleményem szerint a játékvezetők több súlyos hibát is elkövettek ebben a néhány másodpercben. Nem is kell túl bátornak lennem az ilyen kijelentésekhez, mivel a kézilabda-szövetség hivatalosan is elismerte ugyanezt, sőt, az érintett játékvezetők elnézést is kértek a hibáik miatt. 

Minderre azért kerülhetett sor, mert a Szeged a mérkőzést megóvta. Véleményük szerint a középkezdés akadályozása miatt (ugye erősen benne járunk az utolsó harminc másodpercben) az érintett tatabányai játékosnak piros lapot kellett volna adni, a Szeged javára pedig, a 2016-ban bevezetett szabálymódosítások nyomán, büntetődobást ítélni. Mivel a mérkőzés végetért, ebből már alighanem időntúli hétméteres lett volna, de arra semmiképpen nem maradt volna idő, hogy a Tatabánya újra támadjon. 

A Szegednek, közvetlenül vizsgálva, igaza van, ez lett volna a helyes ítélet. Már legalábbis, ha eltekintünk attól, hogy eggyel korábban, a kapuralövés közben elkövetett szegedi szabálytalanságért kiállítást (igazából inkább piros lapot, de ez most lényegtelen) kellett volna adni (a gól az előnyszabály miatt érvényes). Kiállítás esetén pedig meg kellett volna állítani az órát, így a Szegednek a gyors középkezdés elvégzésére módja se lett volna. De ha már a játékvezetők hibáztak és nem állították meg a játékot, akkor a középkezdésnél elkövetett szabálytalanságot büntetniük kellett volna. 

Két elmaradt piros lap és egy elmaradt hétméteres, mindezt kevesebb, mint tíz másodperc alatt, elég komoly hibalista. 

Az óvást elutasították. Méghozzá, felettébb szokatlan módon, közzétettek egy igen bőbeszédű határozatot. Ebben az MKSZ és a játékvezetők elismerik a fentebb jelzett hibákat. Hozzáteszik azonban, hogy játékvezetői ténydöntések ellen nem lehet óvni, a szabálykönyv 17:11 pontja valamint a bajnoki rendszabályok vonatkozó rendelkezése is kizárja ezt. 

A Szeged kétszer is fellebbezett, egyebek mellett fordítói szakvéleménnyel alátámasztva az álláspontját, miszerint a hivatkozott szabálypont fordítása a magyar szabálykönyvben téves. Vehemenciájuk okai nem teljesen érthetőek, hiszen a férfi bajnokságban (a női kiírással ellentétben) lesz egy bajnoki döntő, a bajnoki cím sorsa ott dől el. Az pedig nem kérdéses, hogy a Szeged oda bejut, a harmadik helyen álló Tatabányával szemben még akkor is maradna nyolc pont előnyük, ha az újrajátszott mérkőzést elveszítenék. Ugyanis végül, két elutasítás után, harmadszorra, a fellebbviteli bizottság elrendelte a mérkőzés újrajátszását. 

Kinek van igaza? Véleményem szerint ez nem is lehet kérdéses. Lehet a fordítást csűrni-csavarni, azonban a szabályalkotó szándéka egyértelmű. A legtöbb más sportághoz hasonlóan (ideértve a labdarúgást is) a kézilabdában sem lehet játékvezetői ténydöntések kapcsán óvni, legyenek azok bármely látványosan hibásak. A nemzetközi (IHF) és az európai (EHF) szövetség joggyakorlata is egyértelműen ezt tükrözi vissza, emlékezzünk például vissza a Ferencváros lipcsei BL-selejtezőjére, ott is érdemi vizsgálat nélkül utasították el a Fradi óvását. Világbajnokságokon is többször láttunk már példát rá, hogy egy vitathatatlanul téves játékvezetői ítélet kapcsán benyújtott óvást simán elutasítottak: a játékvezetők tévedései a játékhoz hozzátartoznak, amiatt óvni nem lehet. 

Lehetne óvni téves szabályértelmezés miatt. Ha például a kérdéses esetben a tatabányai játékosnak piros lapot adnak, de nem ítélnek hétméterest. Erre a köznyelvben az (amúgy a szabálykönyvben nem használt) "műhiba" kifejezést szokták alkalmazni. Olyan ítélet, ami semmiképpen nem lehet helyes, bármit is látott vagy nem látott a játékvezető. De itt ilyesmiről szó sincs. Ugyan érthetetlen, hogy ebben a helyzetben a szegedi térfélen helyezkedő játékvezető mégis mit nézett a középkezdés helyett, de mindenesetre nem látta, mi történt, nem fújt semmit.

Élhetnénk persze azzal a rosszindulatú feltételezéssel is, hogy látta ugyan, mi történt, de direkt nem fújta le, mivel a Tatabányának akart kedvezni. Először is: ez sem változtatna a fentebb leírtakon semmit. Másodszor is: ha a Tatabányának akart volna kedvezni, akkor öt másodperccel korábban lefújja a védők szabálytalanságát, ad egy kiállítást, és azzal a hazaiak számára gyakorlatilag garantálta volna a döntetlent. Kettős hátrányból, rögzített helyzetből, pár másodperc alatt aligha lőtt volna a Szeged gólt. Ráadásul ez a kiállítás jogos, azaz az ítélet helyes lett volna!

Amióta a mérkőzéseket emberek vezetik, mindig voltak játékvezetői tévedések. Bár a videóbíró bevezetése ezek kockázatát érezhetően csökkenti, alighanem még jó ideig elő fog fordulni, hogy a játékvezetők elnéznek valamit, tévednek egy eset megítélésében. Ha minden lesgólt meg lehetne óvni, ha minden meg nem adott tizenegyes miatt óvni lehetne (lássuk be, a labdarúgásban nagyon ritka az olyan meccs, amelyiknek egy gól ne lenne döntő jelentőségű), gyökeresen átalakulna az élsport világa. 

A kedves olvasó persze érezheti úgy, hogy ez jobb lenne. Nyilván volnának előnyei is egy ilyen világnak. És persze lehet elmélkedni a videóbíró kiterjesztéséről is. Mindazonáltal egyelőre nem ideálokat kutató vágyálmok, hanem a konkrét lehetőségek és a konkrét, jelenleg hatályos szabályok az iránymutatóak. 

Visszatérve a kézilabdára: a pár napja lejátszott Érd - Fehérvár női bajnoki kapcsán óvhatna a Fehérvár, hiszen az utolsó percben kihagyott hétméteresüknél az érdi kapus egyértelműen szabálytalanul helyezkedett, ám azt a játékvezető nem vette észre, és nem dobatta újra a büntetőt. Illetve ők már alighanem kicsúsztak az óvási határidőből, de nyilván lesznek akár a közeljövőben is hasonló esetek. 

Hogy mást ne mondjunk: rögtön egy komoly játékvezetői hiba miatt került egyáltalán a Szeged olyan helyzetbe, hogy még lehetősége lett volna a győztes gól megszerzésére. 

A legnagyobb talány számomra az, hogy miért is döntött így a fellebbviteli bizottság. Bár a bizottság (ellentétben az első két elutasító határozatot meghozó verseny-albizottsággal) alapvetően nem szabályismeretükről ismert tagokból áll, azt alighanem ők is megértették, hogy itt nem történt olyan hiba, ami miatt óvni lehetne. Mégsem utasították el a fellebbezést. Vajon miért nem? Az világos (főleg, miután első fokon a verseny-albizottság elismerte a játékvezetői tévedéseket), hogy az MKSZ jelentős nyomás alatt állt szegedi oldalról: azzal vádolták őket, hogy a Veszprémet támogatják. Ezt a vádat most viszonylag olcsón kikerülhetik, hiszen akármi is lesz az újrajátszott mérkőzés eredménye, az a bajnokság végkimenetelét jelentősen nem befolyásolhatja. Az első két helyre így is, úgy is ugyanaz a két csapat fog befutni, amelyik hosszú évek óta mindig, a sorrend pedig a döntő miatt csak másodlagos (azt határozza meg, melyik csapat játszhatja odahaza a visszavágót). A Tatabánya is komolyabb előnnyel áll a Csurgó és a Balatonfüred előtt, jó eséllyel ők lesznek a bronzérmesek, bármi is legyen az újrajátszott mérkőzésen. Mondhatni a szövetség a legkisebb ellenállás irányába menekült. Pedig akár dönthettek volna úgy is, hogy a szabályok szellemében járnak el, és harmadfokon is elutasítják a Szeged keresetét. Kár, hogy nem így tettek. 

Kérdés, hogy mi jön ezután. Mert, ha egyszer átlépünk egy határt, akkor nagyon nehéz lesz visszatérni a helyes oldalra. Mi következik ezután? Beláthatatlan, hogy ez a döntés hová vezet. Nem is találgatnék, bár van néhány elég erős gondolatom. A jövőkép mindenesetre elég ijesztő. Ha a konkrét eset már minden bizonnyal nem is korrigálható, de jó volna legalább a továbbiakra nézve megálljt parancsolni. Akár a legmagasabb lehetséges szintről. Hogy megőrizzük a magyar kézilabdázás komolyságát. Amíg még lehet.