A Válogatott blog stábja Temesvárra és Aradra is ellátogatott, a városok értékeinek felfedezése mellett belekóstolni a két város sportéletébe is. Programunkat ez határozta meg, és szerencsére bővelkedtünk élvezetes futball,-és kézilabda-mérkőzésekben. A csapatok bemutatása, a meccsek összefoglalója mellett érdemes kitérni kicsit e két gyönyörű város történelmi, társadalmi vonásaira, és látnivalóira, ugyanis bármilyen fontos városai, közlekedési csomópontjai is voltak a Trianon előtti Magyarországnak, és magyar lakossága miatt ma is így tekintünk rájuk, azonban közelségük ellenére meglehetősen keveset tudunk róluk, kevésbé felfedezett kincsek! Így ez az írás nemcsak sport, hanem útikalauz is egyben.

Kezdjük Temesvárral. A Bánság fővárosa nemes egyszerűséggel fantasztikus város. Gazdag kulturális élete, épületei miatt kis Bécsnek is hívják. De a belvárosban sok helyen olyan érzésünk is van, mintha Budapesten járkálnánk az 5., 6., 7. kerületben vagy Zuglóban. 320000 lakójával Románia 3. legnagyobb városa Bukarest és Kolozsvár után. Magyar lakossága 20000 körül van, de laknak németek, szerbek, bolgárok, ukránok, szlovákok, és újabban olaszok is itt! Ők vállalkozásokat üzemeltetnek. A trianoni döntés idején még német többségű volt, utánuk következtek a magyarok, majd a románok - mára kevés német maradt. De van színházuk, konzulátusuk is. A város legemlékezetesebb eseménye az 1989-es forradalom volt, ahol halálos áldozatok is voltak, innen indult a Ceausescu-diktatúra megbuktatása. Az ország legfejlettebb térsége ez, és ez a városra is igaz. A sok egyetemista már készülődött a tanévre, ők is adják a város pörgősségét. A Béga partján hosszan parkok húzódnak, benne sok margitszigetihez hasonló szórakozóhellyel. Még egy operafesztiválba is belebotlottunk a folyóparton. Nagyon érdekes és furcsa kontrasztok jellemzik a város arculatát, ugyanis a belváros, a főterek nyugat-európai színvonalúak, mintha mondjuk Brüsszelben járnánk.

Azonban már 1-2 utcányira lerobbantabb területekre és panelrengetegbe érünk, mintha Moldovába vagy Ukrajnába csöppennénk...

Ezek a hangulatok akár házanként, utcánként keverednek. Találunk magyar helyeket,emlékeket is:

A gyógyszertár felirat megmaradt 100 év alatt is - a fájóan lepusztult, de gyönyörű épületben ma is patika van

A sportéletre térve, a város magasan legnépszerűbb, kiemelkedő csapata a Politechnica. Na de melyik is?... És itt vágjunk is bele az igazi kelet-európai fociabszurdba. A magyar focihoz hasonló jogi trükközések, csődök itt is természetes részei a futballnak. A Poli évtizedek óta meghatározó klub, igazi erős vidéki fellegvár, ahová a bukaresti nagycsapatok sem szívesen utaznak-nemcsak a távolság miatt... Bajnokságot ugyan nem nyert, legjobb eredménye két kupagyőzelem és egy 2009-es 2. hely, de időnként nagyot robbantott a nemzetközi porondon. A klubtörténet csúcspontja az Atletico Madrid 1990-es kiverése volt az UEFA-kupából (2-0, 0-1).

Ezután a Sporting Lisszabon is kikapott Temesváron a következő körben (2-0), de a visszavágón már 7-0-al küldte haza a Polit. 1992-ben a Real Madrid is csak 1-1-et játszott itt az UEFA kupában. 1978 őszén magyaros napokat éltek, ugyanis az MTK-t búcsúztatták (2-0, 1-2), de a 2.körben a Honvéd megálljt parancsolt a liláknak (2-0, 0-4). Még 2009-ben is BL-selejtezőt játszhattak a Stuttgarttal, bár kiestek, de bekerültek az EL-csoportkörbe. 2011-ben pedig a Manchester Cityvel találkoztak az EL-selejtezőn, a Sahtar Donecket pedig előtte búcsúztatták. A város alapvetően futballőrült, óriási és fanatikus ultratáborral, azonban 2012 nagy törést hozott. A Poli csődbe jutott, és megmentésére a magyar fociban is jól ismert trükkhöz nyúltak - a közeli kis falu, Rékás (AC Recas) csapatának jogát megvették. Ezt azonban soha nem nyelte le azóta sem a temesvári futballközönség, így inkább a drukkerek saját maguk alapítottak egy "tiszta" Polit, amely a 4 ligából indulva mára a 2. ligáig jutott. Az ultrák így a kis Polit támogatják, az 1.ligás csapat meccsein a régihez képest nagyon kevés a néző. Érdekes, hogy a 2000-es évek elején is volt csőd, akkor a nézők nélküli, de tehetős szponzorral rendelkező AEK-Rocar Bukarestet költöztették Temesvárra, de az ellen nem tiltakoztak így a szurkolók. Igen pikáns helyzet lenne, ha egymás ellen játszana a két Poli. Ez most majdnem bekövetkezett, ha a júniusi osztályozón kiesett volna az 1.ligás temesvári klub.

A két temesvári Poli helyzete olyan magyar viszonyokra átültetve, mintha a Vasas megszűnése után 2003-ban a Jámbor-féle Kecskemét indulási jogának megvétele után elfordultak volna az új Vasastól, a drukkerek inkább maguk alapítottak volna egy tiszta klubot alulról építkezve. Vagy  a diósgyőriek, miután a Balaton FC vagy a Bőcs jogával trükköztek. Vagy most az újpestiek csinálnának egy saját klubot a vécédeszka-címeres Duchatelet-féle helyett. És még sok nagyobb klubunknál előállhatott volna ilyen helyzet, hiszen volt itt ezerféle indulási jogvétel...

Hogy milyen a temesvári 30000-es katlan, a Dan Paltinisanu aréna hangulata, ha telt ház őrjöng és nincs szurkolói széthúzás, ráadásul hasonló nagy fanatikus vendégtábor is érkezik, arra itt egy Magyarországon alig ismert elképesztő videó, amelytől garantáltan libabőrös lesz mindenki. Hihetetlen, hogy Magyarországtól 50 km-re járunk, és nem Argentínában! A videó végén a hosszú évekig Magyarországon légióskodó Sorin Botis vetkőzik ki magából, ezzel véget is ért romániai karrierje...

Sajnos ezt a hangulatot most nem élhettük át, azonban minden évben egyszer, ha az utált szomszédvár Arad az ellenfél, hasonló őrület van. A sors szeszélye folytán most májusban előbb az ultrák támogatta kis Poli játszott 2.ligás bajnokit az Araddal, majd júniusban az 1.ligáért játszott osztályozón pont az 1.ligás Poli akadt össze az Araddal, (2-1, 3-1-el maradtak bent). A városban rengeteg helyen látható az ultrák kéznyoma, a kis Poli-Aradra sok matrica készült, mint az év meccse (május 21), amin egy ököl töri össze az UTA címerét.A főtér az ultrák egyik kedvenc helye

Az 1989-es temesvári forradalom hőseinek emlékkapujánál jártak a rostocki ultrák is

A két Poli meccsplakátjai, belépőjegyei

A város harmadik csapata pedig a Ripensia, amely nagyon patinás egylet, 1928-ban alakult, és az első román profi klub volt. A 30-as években 4 román bajnoki címet és két kupát is nyert - akkor még sok magyarral a soraiban.

A kommunista évtizedekben Electrica néven játszottak alsó osztályokban, majd mostanra kerültek vissza a 2.ligába és a focitérképre. Ennek örömére úgy belelendültek, hogy meglepetésre újoncként vezetik a másodosztályt 5 forduló után! Időrendben először az ő meccsüket néztük meg, szerencsénk volt, hogy pont ezt a Marosvásárhely elleni rangadót hozták egy nappal előbbre a tv-közvetítés miatt. Kicsi stadionjukat nem volt könnyű megtalálni a Vörös Csárda városrészben (Ciarda Rosie), lerobbant panelek és gazos területek közt eldugva. A román DigiSport kommentátora meghökkenésünkre többször is magyarul mondta a Vörös Csárdát, mikor este belenéztünk a szállodai tv-ben az ismétIésbe. Ide talán ezren sem férnek be, nincs eredményjelző, világítás, fedett lelátó sem, sőt a kapu mögött a dombokról nézik sokan a meccseiket. Mi is itt potyáztunk. A drukkerek körülöttünk ironikusan északi tribünnek becézték ezt a dombot. Igazi kelet-európai fociéletkép, Dacia, Ripi-zászló, drukkerek a szemét mellett a dombon:

Tekintve, hogy nálunk a folyamatosan szigorodó pályalicenc-szabályok miatt már a 3.ligában sem engednek meccset rendezni, ha nincs fedett lelátórész, az MLSZ vezetői itt kapnának gutaütést. Itt játszhat a román 2.liga élcsapata. A meccs élvezetes, fordulatos volt, 0-1 és 1-2 után fordított a Ripensia, a tavasszal még 1.ligás, 2015-ben a bajnoki címet az utolsó fordulóban a kieső Galati ellen otthon elbukó, azóta anyagi gondokkal küzdő Marosvásárhelyi ASA ellen.

A lelkes drukkerek sokáig ünnepelték, hogy 4 meccs, közte már egy rangadó után is 100 %-os az újonc.

A nyitányon mi is írtunk Facebook-oldalunkon a "Ripi" megdöbbentő,16-0-ás sikeréről az ifikkel kiálló, csődközelben lévő Suceava ellen, akik ezért utaztak oda-vissza 1200 km-t az ország túlvégéről-jobban megérte volna nekik nem kiállni, akkor megússzák 3-0-al.

Másnap az volt a dilemmánk, hogy a 2.ligás fordulóból az UTA Arad - Dacia Mioveni, vagy az ultrák támogatta kis Poli - Metaloglobus Bukarest meccset válasszuk-e. Végül sikerült mindkettőről lemaradnunk, miután Arad mellett döntöttünk, ahol ezzel szembesültünk:

Romániát is elérte a stadionépítési láz, sok csapatnál, így az aradi stadiont is épp most építik... Kiderült, a közeli, a magyar történelemből jól ismert Világoson (Siria) játszanak albérletben. Mivel a meccs kezdésére időzítettük betoppanásunkat, már nem volt idő kimenni. Helyette belógtunk az építési területre, látszik, jó kis aréna lesz ez-kérdés, mikorra készül el, mert lassan haladnak. Az UTA Arad hatszoros bajnok, az 50-es, 60-as években élte fénykorát. 1945-ben a textilipari mágnás, Francisc von Neumann báró alapította - mivel az Arsenal volt a kedvenc csapata, a színük piros-fehér lett. Szurkolótábora a temesvárihoz hasonlóan fanatikus, és itt nincs széthúzás sem, mivel csak az UTA a város komolyabb csapata. Az elmúlt évtizedekben ritkábban voltak az 1.ligában, legutóbb 2-szer is osztályozón bukták el a feljutást. A drukkereik ilyen hangulatot csinálnak, úgyhogy ebben az újban sem lesz felcsúti altatóhangulat.

Vigaszunkra a stadion melletti lakótelepen találtunk egy kocsmát, ahol az Arad Tv közvetítette a meccset, így tv-n nézhettük, amint 1-1-re végeznek a Miovenivel.

Mellettünk a 20 méterre lévő kocsmában pedig az Olimpia Szatmárnémeti - Nagyszeben/Hermannstadt (2-0) 2.ligás derbit adta a TV, így sajátos hangulata volt, ahogy az aradi paneldzsungelben román 2.ligás meccsek között ingázgatunk.

Ha már a meccsről lemaradtunk, bejártuk Aradot, amely 160000 lakosával fele akkora, mint Temesvár. Itt 10 % a magyar lakosság aránya, a rendszerváltás után sokan Szegedre, Gyulára, Budapestre költöztek. Trianon előtt a 4. legnagyobb városunk volt, jelentős iparral. Ez a város is nagyon szép, a belváros sok látnivalót kínál- persze itt is megvannak a lerobbant városrészek, lakótelepek. Kis ízelítő a klasszikus Aradból:

Így fest, ha a rivális temesváriak ellepik Aradot-a városháza előtti erődemonstráció:

A vasútállomásnál is sok rivális ultracsoport megfordul

Mivel a magyar határtól csak 10 kilométer, fociélmények nélkül is érdemes felkeresni, de ha kész lesz a stadion, és otthon játszik a Temesvárral az UTA, akkor meg pláne remek program!

Ellátogattunk még a délkeletre 50 km-re fekvő Lugosra is, mely a Temes partán fekszik, hangulata, látképe Vácra, Bajára emlékeztet.

Persze itt is felbukkantunk a stadionban, ahol egy magyar vezetővel találkoztunk, aki évtizedek óta a klubnál van, elkalauzolt minket, még a játéktérre is bevitt. Itt is jó kis időutazást tettünk. a lugosi klub most 3.ligás, régen volt az 1.ligában is.

Visszatértünk Temesvárra, ahol felkerestük a 2.ligás kis Poli pályáját, ahol előző nap a Metaloglobus ellen 2-0-ra kikaptak. Ezt sem volt könnyű meglelni, ugyanis az egyetem campusán van, az egyetemi épülettömbök között megbújva. Hihetetlen hangulata lehet, ahogy a Poli ultrái elözönlik a csendes egyetem parkját a meccsek alkalmával. Képzeljük el, amint itthon a Fradi vagy az Újpest ultrái mondjuk az ELTE, vagy a Műegyetem belső részébe járnának meccsre. A kis pályára a Ripensiáéhoz hasonlóan maximum 1000 néző fér be, fedett lelátó, világítás itt sincs, ülőhely is kevés. Nálunk ez sem volna alkalmas NB II-re. Persze az Arad elleni derbiket beviszik a nagy 30000-es arénába.

A belvárosban bóklászva újabb sportprogramot találtunk:

Kiderült, itt játszik a Poli 70 éves születésnapi tornáján a Tatabánya is, a Crvena Zvezda és a Nagybánya mellett, valamint tornán kívül a 2.osztályú Makó KC csapata is a Poli tartalékjaival. A csarnokban nem kapkodnak a molinók sűrű cseréjével, ugyanis még kint volt a helyi férfi kosárcsapat 2011-es, és a női kosárlabda 2015-es Európa-bajnokságának plakátja is.

A pénteki elődöntőkön a mieink a Nagybányát, a Poli a Crvena Zvezdát verte. A kézicsarnok a nagy stadion közelében van, ez azért volt jó, mert a szombati döntő ütközött a fő műsorszámmal, a Poli-Kolozsvári CFR/Vasutas 1.ligás focirangadóval. Így a szünetben átszaladva legalább bele tudtunk nézni a Poli-Tatabánya döntőbe, ahol a magyar bronzérmes 27-27 után büntetőkkel megnyerte a tornát!

A szombati focirangadó előtt még egy igazi kalandként felkutattuk a néhány éve megszűnt temesvári vasutascsapat, a CFR romos stadionját is. A csepeli stadionállapotokra emlékeztet a stadion, ahol tavaly ősszel jártunk. Használják programokra, ott jártunkkor is épp fiatalok edzettek, és a helyi 1.ligás női focicsapat is itt játszik. Ezért a játéktér jobb állapotban van, a lelátó viszont régóta romos. A pálya a vasútállomás mellett van.

Következett a labdarúgó bajnokság erdélyi rangadója, a Poli Temesvár - CFR Kolozsvár. A listavezető, a tavalyi csődvédelemből kikerülő, anyagilag is megerősödő, még veretlen kolozsváriaknál már jártunk februárban. A felvázolt szurkolói helyzet miatt nem számítottunk sok nézőre, és ez be is igazolódott.

A vendég kolozsváriakat alig 1-2 szurkoló kísérte el, ez meglepő volt annak fényében, milyen hangulatot varázsoltak februárban a Steaua elleni haza derbin, amin ott voltunk. Az oda-vissza 600 km-es utat már nem vállalták, a CFR/KVSC tábora nem nagyon jár idegenbe amúgy sem nagy létszámban. A hazai nézők között azonban így is jó hangulat volt, hogy a 30000-es arénában nagyjából 4-5000-en voltunk csak. Pláne azután, hogy kiderült, az idei román bajnokság eddigi legjobb, legőrültebb meccsét fogtuk ki! Már a 3.percben egy elképesztő távoli emeléssel megszerezte a vezetést a Poli, majd szünet előtt megduplázta előnyét. Az események a szünet után pörögtek fel, amikor is a Poli már 4-0-ra elhúzott az addig még veretlen kolozsváriak ellen! Belelkesült a hazai publikum.

4-0-nál már népünnepély volt a 75.percben, ki hitte volna, hogy pár perc múlva drámai izgalmak lesznek és a nézők infarktus közelbe kerülnek!? A kolozsváriak felébredtek, a temesváriak nagyon elfáradtak. A vendégek percek alatt feljöttek 4-3-ra, szorongattak és levegőben lógott az egyenlítés is, voltak is nagy helyzetek.

Eszünkbe jutott a Beitar-Vasas hajrája is... Nagy feszültség lett a pályán és a lelátón is, de kihúzta a Poli, jöhetett a megkönnyebbült ünneplés. Amely a korábbi 30000 nézős őrülethez képest sokkal csendesebb volt, de így is érdekes élmény volt a meccs, ritka fordulatokkal.

A lefújás után még találtunk pár kolozsvári drukkert, akik a játékosokkal fotózkodtak.

Temesvár és Arad is nagyon érdekes, izgalmas város, közel vannak Magyarországhoz, a sportprogramok is jó élményt adnak, ráadásul még van rögbicsapat is, de pechünkre ezen a héten Londonban játszottak. Aki teheti, mindenképp menjen ki egy Temesvár-Arad derbire, mert azokon még maradt a régi őrült hangulatból!